20. Love forever true

Jayy P.o.V.
Tegnap este, miután megpróbáltam felhívni Caroline-t, Dahvie meglátása szerint még elviselhetetlenebb voltam, mint előtte és ebből adódóan azt a döntést hozta, hogy nem száll le rólam, amíg át nem tolom a belem a Sleepwalking Streetre.
- Ide figyelj, Dahvie! Rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz! - hőbörögtem neki - Felesleges oda mennem!
- Miért? Meg sem próbáltál vele személyesen beszélni!
- Most mondtam, hogy...
- Igen, halottam! - vágott közbe - Elhiheted, hogy nagyon elegem van abból, hogy egész álló nap itt tépelődsz! Ha nincs Care, olyan vagy, mint egy vadállat!
- Dahvie... Lényegében az vagyok! - mondtam és vetettem rá egy vad mosolyt, hogy láthassa az agyaraim. Valahogy azt éreztem, hogy nincs tisztában azzal, hogy vámpír vagyok. Mindegy.
- Ohh, csodás! - kaptam a választ. Látszott rajta, hogy megrémült. Talán attól félt, hogy az asztalon végzi, hogy élve felboncolhassam dühömben.
- Nézd, én... Szeretem azt a lányt! - most már kissé higgadtabb voltam. Leültem a lépcsőre. - Mármint, nem úgy szeretem, hogy a vérére vágyom, hanem Rá. Szerelmes vagyok belé!
- Ja, ez feltűnt! Ha ezt akkor jelented ki, amikor elkezdtél mesélni róla... Mármint, hogy szerelmes vagy belé! Hmm. Szerintem kiröhögtelek volna. De tény, hogy még sosem láttalak még ilyennek. Amíg Dahvie előadását hallgattam, öntöttem magamnak egy pohár whiskey-t.
- Ez kedves! De akkor sem megyek el...
- Hát, ez nem igaz! - ordított rám Vanity - Felnőtt férfi vagy! Belenézel imádott hölgyed gyönyörű szemébe és esedezel a bocsánatáért. MONROE! Belegondoltál te abba, hogy Caroline valójában milyen állapotban lehet?!?!?! Nagyot nyeltem. Idegességem mintha szomorúságra váltott volna... - Szóval! - folytatta - Holnap vagy átmész hozzá, vagy én foglak elrugdosni odáig! De, akkor garantálom, hogy kettétörik egy-két bordád, kedves Jayy Von! Ahogy ezt kimondta, fogta magát és kisétált a nappaliból; én meg úgy éreztem, hogy hozzávágom a Jack Daniel's üvegét. Még, hogy eltörnek a bordáim... Arra vagyok én kíváncsi!

* Másnap este *

Dahvie egy árva szót sem szólt hozzám egész nap, de látszott az arcán, hogy amit tegnap mondott nekem, azt nagyon is komolyan gondolja. Előző éjjel nem tudtam aludni, úgyhogy kifejezetten örültem neki, hogy ma nem akar velem veszekedni az a normálatlan! Fájt a fejem az egésztől… Egy gyors zuhanyzást követően magamra kaptam pár göncöt, lebattyogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába és kivettem a Jack Daniel’s-t a hűtőből. Szükségem volt egy kis piára. Ledobtam magam a kanapéra, majd elkezdtem kortyolgatni a jéghideg alkoholt. Úgy terveztem, hogy egy kis erőgyűjtéssel vegyes pihenés után elindulok itthonról, de Dahvie megint nem bírta ki piszkálódás nélkül.
- Takarodj! – parancsolt rám flegmán, majd továbbsétált. Minden bizonnyal a tegnapi fenyegetését akarta megerősíteni.
- Seggfej! – válaszoltam és elindultam, hogy megbékítsem életem értelmét.
20 perc vezetés után ott voltam. Sleepwalking Street 23. Ahogy kiszálltam az autómból észrevettem, hogy Care szobájának ablaka nyitva van és a lány csodálatos illata megcsapta az orrom.
- Idelent érezni! Hogy, ez mennyire hiányzott… - gondoltam és összefutott a nyál a számban.
Szokásomhoz híven bemásztam az ablakon. Care már aludt és a telihold erős fényében láthattam az arcát. Olyan volt, mint egy angyal… Ahogy őt néztem, összeszorult a szívem, hogy ezt tettem vele.
- Kurva élet! – dühöngtem magamban – Jobb, ha hagyom aludni! Éppen készültem lelépni, amikor felébredt. Ugyanolyan kómás volt, mint mindig, amikor felkeltettem. Csak mosolyogni tudtam rajta.
- Jayy?!
- Édesem… - leugrottam a párkányhoz, majd közelebb sétáltam.
- Te meg mit keresel itt?! – szinte üvöltött – Ha szeretetre vágysz, látogasd meg Biersack-et! Szerintem vele is nagyon jól elvagy! – vetett rám egy bosszús pillantást és elindult kifelé a szobából. Arra sem hagytam időt, hogy lenyomja a kilincset; elé álltam és kissé odaszorítottam az ajtóhoz. - Caroline! Nem teheted ezt velem! – néztem mélyen a kék szempárba. – Legalább hallgass meg!
- Hagyj békén! – próbált ellökni magától, de nem tudott. Sokkal erősebb vagyok nála. Ez tény. - Caroline! – mondtam olyan gyengéden, ahogy csak tudtam – Szeretlek! - Jayy Von Monroe! Komolyan mondom, te vagy a leg…
Nem hagytam, hogy elmondja, amit akar. Megcsókoltam. Hallottam, hogy milyen gyorsan ver a szíve.
- Szerelmem! Tényleg sajnálom! – ismertem be és folytattam. Amikor már nem nyomtam annyira azt a törékeny testét, a hasamra tette a kezét és feljebb tolta a pólóm. Hagytam, hogy levegye rólam. Egy pillanatra mintha megbámulta volna a mellkasom található „Love” feliratot… Tovább csókoltam ajkait és megszabadítottam barátnőmet a felsőjétől, majd finoman végignyaltam a nyakát. Care mélyen sóhajtott. Ebben a pillanatban tudtam, hogy ez több lesz egy romantikus, békülős smárolásnál. Ha nem kaphatom meg, belehalok!
Levettem a famerom és adtam pár puszit hercegnőm vállára. Látszott rajta, hogy tetszik neki a dolog. Csípőjére tettem a kezem, majd lejjebb csúsztattam ujjaim, hogy fehérneműben láthassam.
- Figyelj, Jayy! – mondta zavartan – Remélem tudod, hogy én még…
- Igen, tudom, hogy szűz vagy. – öleltem magamhoz. – Az egész lényed olyan ártatlan! Gyönyörű. De, ettől még többet érsz!
Nem ellenezte a dolgot. Rám bízta magát, aminek örültem. Újra megcsókoltam ajkait és az ágyra fektettem. Éreztem, hogy merevedésem van. Levetkőztettem Caroline-t és a tudat, hogy életem szerelme ott fekszik előttem meztelenül, gondtalanná tett. Annyira szép volt. És kibaszott izgató. Gyorsan levettem a boxerem és nekiláttam, hogy kényeztessem Care testét. Végighúztam körmeimet az oldalán, közben hosszasan megnyaltam a hasát, a mellétől egészen a csípőjéig. Ekkor már sokkal hevesebben vette a levegőt. Nem kellett sokat várnom, teljesen felizgult. Kezem az egyik combjára tettem, nehézkesen arrébb toltam a másiktól. Ráfeküdtem, majd nagyon óvatosan belé hatoltam. Mozdulatomat egy halk nyögés követte.
- Nyugodj meg! – suttogtam, közben végigsimítottam fekete haján. – Innentől már csak élvezni fogod! – ígértem meg neki és elkezdtem mozogni benne. Isteni volt. Leírhatatlannak tartottam, hogy vele lehetek és imádtam hallani a nyögéseit. Tudtam, hogy neki is jó. Szeretkezés közben vissza-visszatértem a nyakához, közben elkezdte karmolászni a hátam. Caroline az enyém! Örökre.
Ahogy erre gondoltam, véletlenül felsértettem a húsát tűhegyes fogaimmal. Az a kevés vér, ami a számban volt… Mámorító íze volt; a legjobb, amit valaha éreztem. Nem tudtam uralkodni magamon, a vénáiba mélyesztettem agyaraimat és elkezdtem inni a vörös folyadékot. Kissé hátrébb nyomta a fejét, éreztem, ahogy vállai megfeszülnek és összeszorította szemeit. A szexet persze nem hagytuk abba. Biztosan nagyon fájt neki!
Perceken belül mindkettőnknek orgazmusa lett és Care-től várhatóan beleményesztette világoskékre festett körmeit a hátamba, közben felnyögött. Kinyitotta elbűvölő szemeit, majd kissé rémült arcot vágott, ahogy meglátta a vérfoltos számat és vámpírfogaimat. Szinte azonnal békésebb lett, hiszen már a kapcsolatunk elején tudta, hogy kire vállalkozik. Vámpír vagyok…

NDA: ÚJ RÉSZT MOSTANTÓL CSAK 4 KOMMENT UTÁN HOZOK! 

(Köszönet ezért a részért Vivien Dreamday-nek még ha egy kicsit sokat is kellet rá várni :3 )

19. I lost my wonderland.

Care P.o.V.
A házunk bejárata előtt álltam, közben azzal szenvedtem, hogy bejussak.
- Nem igaz! Hol van? - mérgelődve kutattam a táskámban a kulcsaim után. Mostanában nagyon szétszórt vagyok. Kellemetlen.
- Végre! - miután elfordítottam a kulcsot a zárban és nyitottam ki az ajtót, észrevettem egy fehér borítékot, amit félig belegyömöszöltek a postaládába.

Daniel Vanity
Sleepwalking rd 23
Los Angeles, CA 17869

Apának jött... A feladót nem tüntették fel a papíron; de, a logóból tudtam, hogy valamelyik tetoválásokkal foglalkozó cég küldhette. Daniel tetoválóművész. Los Angelesben az egyik legjobb.
Ahogy erre gondoltam, eszembe jutott Jayy; becsaptam az ajtót és beviharoztam a konyhába. Az asztalon megpillantottam egy cetlit.
- Remek! - mondtam kissé ingerülten, majd olvasni kezdtem: "Caroline! San Diegoba kellett mennem egy munka miatt, holnap este jövök. Ha bármi baj van. hívj fel! És vacsorázz, légy szíves! Észrevettem, hogy napok óta alig eszel. Szeretlek Hercegnőm! Apa"
- Teljesen egyedül... - sóhajtottam és a szívemhez szorítottam a papírdarabot. - Most úgy sem tudnék apával beszélni!

* 2 órával később *

Miközben a kanapén feküdten. azokon az e-maileken járt az eszem, amiket Dahvietól kaptam. Nagyon aggódik értem! Kérdezte, hogy nincs-e kedvem átmenni és megnézni néhány zombis filmet. Persze, hogy nincs! Kizárt dolog, hogy oda menjek! Abba a házba...
Azt is írta, hogy Monroe nagyon idegbeteg és nem tud vele mit kezdeni. Nem érdekel. Azt csinál Jayy, amit akar! Inkább...
A gondolatomat a mobilom csörgése szakította meg. Mora hívott.
- Hallo! - vettem fel a telefont, közben próbáltam normális hangon beszélni.
- CARE! - üvölt Mortican. Látszólag örült annak, hogy hallhatja a hangom.
- Babe! Mi van veled? Már vagy egy hete nem láttalak! - nem hagyta, hogy válaszoljak, csak folytatta. - Szombaton bulit tartunk Jelinának, remélem nem felejtetted el! Iszonyat jó lesz és... Tényleg! Mi van Monroeval? Felőle sem hallott mostanában senki!
- Nem tudom. - válaszoltam hidegen.
- Tessék?! - kérdezte ingerült hangon.
- Nem tudom és nem is érdekel... - feleltem és kinyomtam.
Vettem egy mély levegőt és a szemem szinte azonnal könnybe lábadt. Nem tudtam mit csinálni. Elkezdtem fel-alá járkálni a lakásban és úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit az udvarra, a friss levegő jót fog tenni. Lenyugszom.
Odakint leültem a lépcsőre és néztem, ahogyan a Nap utolsó sugaraival megvilágítja a várost. Iszonyatosan éreztem magam. Amikor utoljára itt ültem, ugyan úgy a naplementét néztem. Jayyel! Nem beszélgettünk túl sokat. Fejemet a vállára hajtva ültünk egymás mellett, közben fogta a kezem. Boldog voltam. Biztonságban érezhettem magam, mert tudtam, hogy Ő ott van és nem lehet semmi baj!
És most ugyanitt ülök. Egyedül. Nem bírom!
Visszamentem a nappaliba. Be sem léptem az ajtón és valaki megint hívott.
"Jayy "
Felrohantam a lépcsőn és bevágódtam a szobámba.
- Rohadtul nem érdekelsz! - gondoltam, majd lefeküdtem az ágyamra - Dögölj meg, Monroe!
Folytak a könnyeim és remegtem. Nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalmam vagy a gyűlöletem-e a nagyobb. Leírhatatlan volt!
Abban bíztam, hogy ha apa itthon lesz, jobban fogom magam érezni! Nem leszek ennyire magányos...

 Jayy P.o.V

Mint valami elcseszett vadnyugati filmben álltunk egymással szemben a szoba két végében, tettre készen.
-Most azonnal hívd fel.- ordította Dahvie.
-Nem. Nem fogom felhívni. Még nem állok készen rá.- vettem ki a telefont a zsebemből.
-De. Most rögtön felhívod. Nem tudok eltölteni még 1 órát így veled. Elviselhetetlen vagy. Neked minden szar. Neked mindenki idegesítő. Téged minden zavar. Tőled mindenki meghalhat, mindenkit leszarsz, csak sajnáltatod magad és nem veszed észre hogy te voltál a barom.- vágta hozzám felháborodottan.
- Ha nem tetszik költözz el. Akkor sem fogom felhívni.- válaszoltam hidegen, de valójában nagyon fájt az amit mondott.
- Na jó. Háromig számolok és ha addigra nem hívod fel, pakolhatsz össze és nem kell többet itt laknod. Érthető voltam?
- Márpedig felhívni, ha megzöldülök se fogom. Mondom még nem bírnék mit mondani neki. Egyszerűen fogalamam nincs. - fogtam a fejem és lecsúsztam a földre.
- Akkor majd felhívom én, add ide a telefont. - sétált pár lépést közelebb.
- És te mégis mit mondanál neki? Te hogy magyaráznád meg neki hogy mi történt akkor? Te nem tudod az okait. Nem! - ordítottam le a fejét, abban a pillanatban elindult felém, rámvetette magát és kitépte a kezemből a telefont pár másodperc mulva már tárcsázta is a számot.
-Kicsörög. - mondta halkan nekem.
- Nem fogja felvenni. - húztam oldalra számat.
Még várt egy kicsita csodára.- Tényleg nem vette fel. - dobta le a kanapéra a telót és leült mellém.
- Figyelj. Szerintem el kéne menned hozzá, és beszélni vele. Ez nem megoldás hogy csak így ülsz itt és vádolod magad, és nem mellesleg ki készítessz engem is. - lökött meg egy kicsit  vállával én meg majdnem felborultam.
- De nem bírok a szemébe nézni. Annyira szégyenlem magam. - kezdtem el majdnem sírni.
- Kitalálunk valamit csak kérlek ne legyél addig ennyire elviselhetetlen.- ölelt át.
- Dahvie, te vagy a legjobb barátom. Mondtam már? - néztem rá hálás szemekkel.
- Azthiszem igen, az a tetkó a nyakadon ami a nevemet ábrázolja is ezt bizonyítja. - vigyorgott rám, és már is jobb kedvem lett egy kicsit. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Szinte rávetettem magamat, mert azt hittem hogy Care hívott vissza. Csalódottan néztem a képernyőt ami csak annyit jelzett hogy a hívő személy nem más mint Mora.
-Hát persze. Már csak ő kellett. -vettem fel a telefont.- Szia Mora.
-Helloka Jayyci. Miújság veled mostanság? Rég nem hallottam felőled. Valami baj van? Care is olyan szótlan volt mikor rólad kérdeztem. Minden rendben van köztetek?- hadarta végig a kérdéseit meg sem engedve hogy válaszoljak.
-Igazából én.... - kezdtem bele a magyarázkodásomba, de azonnal közbevágott.
-Hétvégén rendezünk egy bulit, jobban mondva szombaton, mert Jelnek most volt a szülinapja és ugye Warpedre is megyünk szóval tök ideális és már tök rég volt úgy együtt a banda. Dahvie is meg van hívva, mond meg neki.
-Őőő. Jolvan, átadom. Akkor majd ott találkozunk. Szia.- azzal le is tettem. Nincs túl sok lelki erőm ehez a a nőszemélyhez. Kész hiperaktivitás a csaj. Nem tudom Andy hogy bírja mellette.
- Mit kell át adnod?- érdeklődött Dahvie a neki szánt üzenetről.
-Csak annyi hogy szombaton bulizni megyünk.
- Fasza. Ne de most kezdjünk el agyalni azon hogy hogy szerezhetnéd vissza életed szerelmét. - vigyorgott, miközben feltartotta a kézben lévő, ceruzát és noteszfüzétet.


(Care P.o.V megintcsak Vivien Dreamday alkotása :) )

18. Warped love

Mora P.o.V

Fülessel a fülemben táncoltam le a lépcsőm csukott szemmel valamit enni, és a refrénnél elordítottam magam hogy "Sexin on the dancefloor".
-Azt azért talán nem. - ölelt meg hátulról Andy röhögve, 2 napja nem ment haza. 
-Hát nem is tudom. Szerintem jól hangzik. - fordultam meg a karjaiban, adtam neki egy puszit, és tovább száguldotam a hűtőnk felé.
-Eyooooo! Jó napot szerelmesek. - tört be az ajtón a főbolond CC, és a többi 3 követte őt, és lehuppantak a kanapéra, Ashley konkrétan Andy ölébe mert nem volt több hely.
-Mielőtt bármit is szólnék, Ashley. Szállj le rólam. - tolta le magáról Ash-t és felállt.- Nesze, inkább ülj le.
-Mi dolgotok erre? - néztem felhúzott szemöldökkel rájuk.
- Áhh semmi. Minden olyan unalmas otthon. - legyintett Jinxx.
- Hát jó. Igazából örülök nektek. Rég voltatok itt. - szürcsöltem bele vörös italomba.
- Van valami új hír? Rég nem néztem már a stúdió felé.- érdeklődött a szokásos stílusában Andy.
- Aha. Megyünk a Warped Tour-ra. Jön a Blood On The Dance Floor, az Escape The Fate, Asking Alexandira, Bring Me The Horizon és még sokan mások. Annyira imádom ezt a turnét. Mindig olyan sok csaj van, és egy csomó buli. - közölte Ashley.
- Hogy mi?- néztem fel telefonomról és kiköptem a számban lévő folyadékot.- És ez mégis meddig tart? Mikor kezdődik? És nem tetszik ez a sok buli meg csajok. És Jayy és meg apa is mennek? És ez mégis meddig tart? - kérdeztem hadonászva .
- Nyugi. A barátnőinket is vihetjük, persze ha van idejük és lelki energiájuk hozzá. - szólalt meg most először Jake, bár ezen már meg se lepődök.
- Íííííííí. Ugye viszel cucu? Légyszilégyszilégyszi.- néztem Andyre kiskutya szemekkel mint egy 12 éves kislány.
- Persze. Még 1 napot se bírnék ki nélküled nem hogy 1 hónapot cicu. - ölelgetett meg Andy.
- Még 1 órát se bírnék ki nélküled nem hogy egy hónapot cicaaa. - ismételte el Ash Jake felé fordulva és csukott szemmel elkezdett cuppogni.
- Egyébként elmehetsz a picsába Ash. Nem vagy vicces.- nézett rá "már rég meg kellet volna hogy öljelek" nézéssel.
-Szerintünk egész vicces. - kezdett el röhögni a banda többi tagja és én is.
- Na jó. Szóval mikor is kezdődik ez az egész? - kérdeztem komolyra fordítva a szót.
- 2 és fél hét múlva. - hallottam Craig álmos hangját az lépcső felől.
- Értem. Közös Instagram kép ennek örömére? Már hiányoznak a "Csúnya ribanc vagy, nem érdemled meg Andyt" kedves kommentek. - vigyorogtam izgatottan.- Én is így gondoltam. Akkor most mindenki ide, hozzám. Craig csinálj egy fotót légy szíves.
Igy írtam ki : "Warped Tour jövük, jó lesz már találkozni az utálóimmal (és persze azokkal akik támogatnak és szeretnek). Szeretünk titeket <3".
A legelső komment Juliet Simmstől jött. Andy barátnője volt Jayyes kalandja előtt. Irritál az a csaj.
"Ohh. Gyönyörű. <3 Mármint nem te hanem a fiúk." - nem volt kedvem elkezdeni egy komment csatát mint már sokszor, ezért hagytam és csak mosolyogtam rajta.
-Kérdés. Ki látta Monroe-t és Care-t manapság? - néztem körül a szobában, válaszra várva, de csak vállrángatásokat láttam. -Na mindegy. Felhívom őket, mert gondoltam hogy csinálhatnánk egy bulit. Jelnek úgy is most volt szülinapja, meg turnéra is megyünk, szerintem tök ideális.
-Hmm. Jó ötlet. - helyeselt mindenki.
Miután kibeszéltük ezt a témát néma csend lett a nappaliban. Nem bírom a kínos csendet.
-Szerintetek van csoki maffia? - töröm meg a csendet, filozófikusan kémlelve a gyász menetre öltözött csoportot.
-Annak mégis mi lenne a funkciója? - nézett rám mindenki megintcsak "WTF?"
fejjel, bár megértem, néha én is meglepődök magamon.
- Hát...Igazából nem tudom. Semmi. Csak jól hangzik. -húztam félre a számat elgondolkodva.
-Jolvan szívem, téged se az eszedért szeretünk.- ölelte magához a fejem Andy.
-Téged meg nem a humorodért cucu. - bokszoltam bele a vállába elégedetten.
-Milyen szép is a szerelem....-rázta meg a fejét Ash.
-Juteszembe szerelem, megyek felhívom Caret és Monroet. Ti addig társasozzatok vagy valami.- nyomtam egy puszit Andy szájára és felviharzottam a szobámba.