24. Love Forever True

Bocsánat, hogy ennyi időbe telt mire hoztam az új részt, de Merényi Vivien írta ez a részt teljes hosszában, várnom kellett nekem is rá. Igyekszem mostantol hamarabb hozni a részeket, már amennyi még hátravan. Jelezzetek hogy ittvagytok-e még az olvasóközösségben :D

mellesleg itt az új blogunk Andival : http://noroinoakumas.blogspot.de/ :3 jó olvasást.

Craig P.o.V

 
Kissé fáradtan lézengtem a bulin, a fejem lüktetett a hangos zenétől és a sok piától. 
- Ez az egész nagyon irritál... - gondoltam, majd belekortyoltam a sörömbe. Rá kellett jönnöm, hogy van ennél jobb dolgom is! Látták, hogy itt vagyok, megtiszteltem a Warped fellépő társaságát a jelenlétemmel, úgyhogy ideje mennem. Letettem a poharam a pultra, majd elindultam a kijárat felé; közben odabiccentettem Carlilenak, aki egy szőke hajú lánynak tette a szépet. 
- Jajj, te Austin! Sosem nősz fel?! - mondtam magam elé szórakozottan. Odakint lehűlt a levegő, mindenütt csend. Az egész banda vedeli magába a szeszt, sehol egy lélek. Remek. 
Ahogy elhaladtam Monroe-ék turnébusza mellett, egy ismerős illatot fedeztem fel. Caroline... Gondoltam benézek hozzá, régen láttam! Kopogtatok, de semmi válasz.
- Care! Craig vagyok. - nyitok be lassan - Remélem, hogy nem zavar... Nem tudtam befejezni a mondatom. Enyhén szólva ledöbbentem. - Caroline!
- Szia, Craig! - köszönt halkan. 
- Te lány, tudod Te, hogy mit iszol? 
- Jahmm... whiskeyt. Miért? - válaszolt kissé flegmán. 
- Furcsálom, hogy Daniel Vanity lánya alkoholt iszik! Ráadásul ilyen erőset. - mondtam, de ekkor már jobban aggasztott a hangszín, mint a 40%-es pia látványa
.- Igen, tudom. - mosolyog - De, most valahogy ezt kívántam. 
- Ha tényleg ízlik... Egyébként hol van Jayy? - kérdeztem. 
- Azt mondta, hogy elmegy sétálni egy kicsit. Nem vagyok vele összenőve vele, Craig! - förmedt rám, majd arckifejezése szomorúra váltott. Odamentem hozzá és leültem mellé a kanapéra. Ekkor hirtelen észrevettem, hogy két fognyom van a nyakán. Elég friss sebek. Monroe néha elég pofátlan tud lenni... Talán ezért ilyen furcsa ma ez a lány? Nem akarja, hogy észrevegyem a harapást és inkább lekoptatna? Nem. Ez hülyeség! Care ma valamiért rohadt furcsán viselkedik.
- Nem is mondtam ilyet, drágám! Csak azt nem értem, hogy mi a baj. - kezdtem bele, de valamiért elkapott a déja vu. Hmm... - Mármint, bánt valami? 
- Nem igazán. - vett egy mély levegőt - Reggel szédültem és ma nem tudtam semmit enni, emiatt kicsit rosszul érzem magam; de, ettől függetlenül jól vagyok. Köszönöm! Na, várjunk csak. Üres gyomorra alkoholt iszik. Reggel szédült. És ez az érzés... Mi a... 
 - Caroline! Mit is mondtál, hol van a pasid? - kérdeztem türelmetlenül. 
- Valahol a környéken sétál és minden bizonnyal cigizik 
- Oké. Akkor megkeresem! 
- Örültem, Craig! 
- Bye, Baby! - köszöntem és rohantam kifelé.
NEM! Nem hiszem el! Nem tudom elhinni, hogy Jayy idáig süllyedt! Nem normális ez a seggfej! Nem tudom, hogy hol mérgezi magát, de ha megtalálom, kiszedem a beleit, az biztos! Nagyjából öt perce sétáltam - inkább futottam - ilyen idegbeteg állapotban, mire megtaláltam a hős szerelmest. Jayy egy kisebb stand mellett állt, amelyen a "Rasor Kiss LA" felirat díszelgett. Cigarettázott és a tenger felé bámult. 
- Hello Jayy! - mosolyogtam rá. 
- Oh la la, Mabbitt! - elnyomta a cigit - Esti séta? 
- Ugyan, kérlek! Nyomósabb indokom van. 
- Hallgatlak! - nézett rám kissé kihívóan. 
- Mond csak, Jayy! Csináltál valami rosszat mostanában? 
- Na, ne röhögtess! 
- Akkor, máshogy fogalmazok! - a már alapjában véve magas vérnyomásom kezdett tovább emelkedni - Van olyan, amiről esetleg elfelejtettél említést tenni?! 
- Nem hinném, de ha van, akkor kifejthetnéd! - válaszolt nevetve.
Na, eddig lehetett baszni az agyam! A nyakánál fogva a falhoz nyomtam. Elég erősen szorítottam ahhoz, hogy ne kapjon rendesen levegőt. 
- A kurva életbe, Jayy! Caroline terhes!- üvöltöttem rá. Döbbent arccal nézett rám. 
 - Édes, kicsi Jayy... Neked nem tűnt fel, hogy a barátnőd elég szokatlanul viselkedik mostanában?! Mellesleg, már érezni lehet a vámpír életjeleit... De, nem csodálom, hogy ezt nem vetted észre; csak az idősebb vámpírokban van meg ez a képesség. Te meg csak egy... - mondtam arrogánsan, közben élveztem, hogy alig tud lélegezni. - Gondolom, azt hitted, hogy miáltal Care ember, nem eshet teherbe és nem foglalkoztál a körülményekkel. Értesz, ugye? Viszont, kicsi Jayy, a kivétel erősíti a szabályt! Amikor Mora mesélte, hogy Carenek teszed a szépet; bevallom, nem tetszett a dolog. De, nem csalódtam benned! - a srác dühös volt és zaklatott, de nem engedtem el. - Ohhh, gratulálok! Lehet, hogy megölöd a te kibaszott életed nagy szerelmét ... Monroe! Hidd el, Te egyáltalán nem érdekelsz, baszd meg! De, ha Caroline Vanity meghal, mert az agyad helyett a farkaddal gondolkodsz, megígérem Neked, hogy a pokolban fogsz megrohadni!
Szánalmas tekintettel vizslattam Jayy arcát. Rohadtul nem érdemli meg, hogy éljen! Legszívesebben átharaptam volna a torkát, de inkább elengedtem. Nem akarom Caroline-t büntetni, éppen elég lesz ez is szegénynek!
- Baszódj meg, Craig! - suttogta, amit levegőhöz jutott. 
- Szerintem menj és mond meg annak a lánynak, hogy milyen fájdalmakkal fog meghalni! MIATTAD! - azzal hátat fordítottam és otthagytam őt a hullámok csöndjében.

Jayy P.o.V


Csak álltam ott és hallgattam a tenger moraját. A hullámok visszhangja percről percre mélyebbre hatolt a gondolataimban. A fejem lüktetett. Tudom, hogy Craig nem viccelt. Nagyon dühös volt és ő amúgy sem tud hazudni. Azt is őszintén a pofámba vágta, hogy megdögölhetek.
- Igaza van! - mondtam halvány undorral az arcomon, majd rágyújtottam.Caroline járt az eszemben. Mindig... és nem hiszem el! Amikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy ő az, akire mindig is szükségem volt, akibe mindig is bele akartam szeretni. És a tudat; a tudat, hogy meghalhat... Rohadtul nem értem. Vámpír vagyok, emberrel nem tudnék utódot nemzeni. Büszke lennék arra, hogy a barátnőm egy babát hord a szíve alatt, ha tudnám, hogy a terhesség kimenetele nem végzetes...Hosszú, mély lélegzetet vettem és láttam, ahogy a horizont homályossá válik előttem. A kurva életbe! Nem veszthetem el! El kell neki mondanom! Pár percig az égő cigarettát bámultam és azt kívántam, bárcsak megállna az idő!
- Jayy?! Hirtelen feleszméltem gondolataim tortúrájából. 
- Caroline...-A füstön keresztül láttam a kék szempárt. Megnyugtatott. 
- Jayy, mi a baj?! - látszott az arcán, hogy ideges - Craig keresett. Beszéltél vele?
- Aha. - vettem egy újabb mély lélegzetet és belekezdtem - Care! Nem leszel túl boldog, de el kell mondanom valamit! Közben elnyomtam a cigim.
 - Tudod, Jayy... 
- Hallgass már meg! - kiabáltam rá, amitől kissé megrémült. - Terhes vagy...Egy pillanatig lassabban vette a levegőt. 
- Most akkor... 
- Édesem! - közelebb húztam magamhoz és a derekára tettem a kezem - Babánk lesz. - rám nézett - És nem fogom hagyni, hogy elveszítselek. 
- Jayy! Danielnek meg sem kell tudnia. Majd azt mondom neki, hogy veled akarok lakni és... - kezdett bele, de félbeszakítottam. 
-Belehalhatsz... - mondtam ki végül - Nem foglalkoztam a védekezéssel, mert úgy hittem nem lehetsz terhes tőlem. Aztán... Nem biztos, hogy túl fogod élni... Vagy a várandósságba vagy a szülésbe fogsz beleha... - elcsuklott a hangom. - A vámpír tönkre fogja tenni a tested. De ez sem szabályszerű. Caroline! Nem fogom hagyni, hogy meghalj! Velem maradsz! - megölelt, közben a hátamba vájta körmeit. Pont, mint azon az éjszakán... 
- Megértem, ha most utálsz és azt kívánod, hogy dögöljek meg. Minden okod megvan rá! - suttogtam.
- Jayy. Én nem tudnálak utálni. - mondta, közben a távolba bámult 
- Nem tudom, hogy mit csináljak vagy, hogy mi lesz... De, idióta vagy, ha azt hiszed, hogy utállak!
Nem tudtam mit mondani neki... Megcsókoltam és hallgattam szíve lüktetését. Ekkor ráébredtem, hogy a szerelem örökre igaz.

23. The Fans.

Hali!
Szóval ami azt illeti emberek, úgy döntöttem tartozom annyival hogy befejezem ezt a sztorit ha a másikra már esély sincs :) Körülbelül 3-4 rész fog még jönni és utána végeztem vele már tényleg :) Megköszönném ha kapnék visszajelzést hogy érdemes volt-e/lesz-e szenvednem még vele egy ideig :D Köszönöm előre is.
~Yuriko (Fanny)

ui.: Andival egy új sztoriba kezdtünk, de ez egy animéről, konkrétabban a Narutóról fog szólni, ha érdekelne majd titeket, akkor kirakom a linket hozzá :))

Mora P.o.V

Furcsa hogy az emberek mennyire tudnak valakit utálni, a személyes ismeretség morzsányi jelenlétének hiányának ellenére. Most hogy itt a Warpeden voltam, sok emberrel találkoztam, nálam is furább figurákkal, sok emberrel beszélgettem, ismerkedtem össze, barátkoztam velük. Sokak véleményét sikerült megváltoztatni, és voltak reménytelen esetek is. Mindenesetre amit a turnéjáró körutamon sikerült megfigyelni az az, hogy 3+1 alfaj BVB rajongó létezik.
Nos, az első az a "Fanatikus Andy Rajongó (Lány) #1" - tipikusan az a rajongó fajta aki minden lehetséges nőnemű élőlényre allergiás aki Andy körül megfordul-leginkább a barátnőire, vagy barátnőjelöltjeire-. Emiatt a féltékenység, irigység miatt, akárhányszor rám néz egy:
-meg akar ölni,
-6 féle módon elátkoz,
-meg akar verni,
-vagy le akar ütni és élve elásni az kertje hátuljába.
-vagy ami a legrosszabb, mindet egyszerre.
A második csoport, az a "Fanatikus Andy Rajongó #2"- ennek a rajongónak az ismertető jelei azok, hogy tök mindegy, hogy engem, vagy Andyt látja, torkaszakadtából üvölt, hogy mennyire imád minket. Mikor elkezdtem csevegni egy ilyen rajongóval, akkor hamar jöttek fel olyan kérdések hogy, mikor akarunk összeházasodni, lehet-e koszorúslány, mikor akarunk csinálni még egy olyan tökéletességet mint Andy, és hogy lehet-e a pici Andy keresztanyja. Eléggé furcsák de szeretem őket, mert nem akarják az életemet venni.
A harmadik típus az a "Nem értem miért isteníti az összes rajongó Andyt mikor Ashley/Jinxx/Jake/CC sokkal jobb" rajongó. Őt tulajdonképpen nem érdekli hogy Andynek ki a barátnője de tud róla hogy ki az mert a közösségi oldalakon megjelenő Rajongó #1 és #2 biztosítja neki az információt, ha szeretné ha nem. Bár ezen a rajongó csoporton belül is kettéosztódik a két másik fajta rajongó a Fanatikus Rajongó #1 és Fanatikus Rajongó #2 alcsoportokba csak az adott imádott bandatag. és barátnője, irányában.
+1 rajongó: "A fiúk"- szerintem magától értetődő, bár még náluk is fel-fel bukkannak az első 2 fajtára jellemző dolgok.

A buszoknál sétálgatva megejtve ezt a gondolatmenetet, szerencsétlenségemre sikerült összefutnom, egy a buszokat védő kerítés mellett tanyázó Fanatikus Rajongó #1 csoportosulást. Nem voltak sokan, 5-6 lány összesen, rögtön leesett hogy azok, mert minden  dolog elhangzott, amit az imént felsoroltam. Nem akartam figyelmen kívül hagyni őket, csak egyszerűen elsétálni mellettük mint ha nem is lenne ott senki, mert akkor gyávának tartanának és az nem tenne jót az önbecsülésemnek. Lassan oda lépkedtem hozzájuk, mosolyogva, a szemkontaktust tartva, hogy lássam a meglepődést a szemükben.
-Sziasztok lányok.-mosolygok rájuk mintha ők lennénk a legkedvesebb barátnőim.
-Őőő, szia Mortican.- mondja az egyik, gyaníthatóan "a fővezér" lány.
-Csak akartam kérdezni hogy tehetek-e értetek bármit?
-Hát, őő, igazából mi... -fojtatja a mellette lévő.
-Andyt szeretnétek látni? Mert idehívhatom azon ne múljék.- vigyorgok rájuk.
-Hát, hogyha már így felajánlottad..Nem utasíthatjuk vissza. Köszönjük.-néz vissza csillogó szemekkel.
-Rögtön jövök akkor csak várjatok meg itt. Ne mozduljatok.- kacsintok rájuk, és elindulok visszafelé.

A kocsik között tovább sétálgatva végre elérek a BVB turnébuszhoz. Halkan kinyitom az ajtót, és suttogva mondogatom Andy nevét.
-Szia. -hirtelen megfogja valaki hátulról a derekam, és lassan puszit nyom a nyakamra. -Hol voltál? Napokig alig láttalak. -fordít meg hogy lássa az arcom.
-Pont most akartalak kérni hogy gyere velem egy kicsit beszélni.
-Hát jó. Gyerünk. -mosolyog rám.
A buszok mellett lassan kacskaringóztunk egy jó ideig csöndbe.
-Na, akkor hol is voltál? Tényleg hiányoltunk a srácokkal. Kerülsz minket.. Haragszol? - néz mélyen a szemembe.
-Nem, dehogy. -hajtom a fejem a vállára. - Kellinékkel lógtam. Nagyon jó fejek.
-A picsába is Mora. Mért lógsz velük folyton? Tudod hogy nem annyira bírom őket. Direkt csinálod? Nem élted ki kiskorodba a lázadó korszakodat vagy mi a fasz? - áll meg hirtelen.
-Miért akarod megszabni hogy kivel lóghatok meg nem? Te vagy az apám vagy mi? Tudod, még ő se szabhatná meg, mert 48évesnek nem hiszem hogy bárki parancsolhat. Nincs jogod rá.-förmedek rá.
- Basszameg csak védeni akarlak, nem tűnik fel? Ők nem azok akiknek tűnnek. - mondja a legvégét idegesebben mégis nyugodt hangon. -Akkor mik? -nézek rá kérdőn.
-Fogalmam nincs. Annyit tudok hogy nem azok akiknek mondják magukat. -néz körbe idegesen. -Basszameg. -néz a kerítés felé.
Én is oda nézek. A rajongó lányok voltak azok akiknek az imént megígértem hogy idecsalom Andyt. -Bassza meg.-ismétlem el Andy szavait. -Mindent hallottak?-nézek rá idegesen. Ő csak kétségbe esetten nézte a kerítést ahol, mobiltelefonok hada kamerázott már.
-Lefizzessük őket vagy csak egyszerűen végre tényleg vámpír leszel? -suttogja a lehető leghalkabban Andy.
-Ha a lefizetés nem jön be, akkor vámpír leszek. -súgom vissza. Lassan elindulunk a kerítés felé.
-Hali lányok. Öhmm... Szóval...Mit kértek a hallgatásért, meg a videók, esetleg képek törléséért?
-A lányok hangosan felnevettek majd, összedugták a fejüket egy rögtönzött kupaktanácsra. Két perc múlva újra felénk fordultak, és az egyik baba kék hajú lány közvetítette a csoport kéréseit.
-Belépőket az afterpartyra, egy  csókot Andytől, úgy értem mindenkinek külön-külön egyet, és azt hiszem ennyi, ja meg közös képet, mindkettőtökkel.- helyeseltek vihogva a lányok a kerítés túl oldalán.
Most mi dugtuk össze a fejünket Andyvel.
-Megölöm őket.- súgom Andynek.
-Mi lenne ha adnék  mindegyiknek egy puszit, azt lefényképeznék, veled is fotózkodnának, aztán az afterpartys jegyek nekem mind egyek, ha mindenképpen meg akarják dugatni magukat valami részeg basszusgitárossal, nem akadályozom őket.
-Nem bízom az ilyen rajongólányokban. Ígérd meg hogy ha megpróbálnak elfutni, megzabálhatom őket.
-Megígérem.-mondja, miközben már lépked visszafelé. Elmondja a megállapodás újított verzióját amibe hál' isten beleegyeznek. Andy begyűjti a telefonokat, és kitörli egyesével az előző veszekedés momentumai, majd vissza adja telefonokat, megcsináljuk a fényképeket.
-Szóval ami az afterpartyt illeti..Hány évesek vagytok?-kérdezi éppen pólót dedikálva Andy.
- Tizenhét.
-Tizenhat.
-Tizenöt
-Tizenkilenc.
Hallatszanak a válaszok egyesével.
-Szóval még bőven kiskorúak. Rendben. - túr bele hajába idegesen Andy.-11kor találkozunk a főbejáratnál. Onnan már velünk jöttök. De ha 5 percet is késtek, szívtátok, oké? A lányok egyetértően bólogattak.
-Akkor tizenegykor, sziasztok. -fordult sarkon Andy, idegesen. Én gyorsan intettem nekik és Andy után indultam. Direkt nem akartam utolérni, éreztem hogy még mindig ideges. Ahogy távolodunk hallottam az "Úristen Andy Biersackkel fogunk bulizni" sikolyokat.
Akkor még nem tudtam hogy nekem is ez lesz az utolsó bulim vele.

I'm so sorry guys.

Hali kedves olvasóim. Mivel az előző részre nem több , mint 1 komment érkezett ezért úgy döntöttem felfüggesztem a blogot határozatlan ideig. Kell egy kis idő a gondolkodásra, mert magam is érzem hogy egy kissé erőltetett a sztori és nem olyan mint az elején. Elismerem hogy az előző rész egy nagy adag  pillangókaki lett de ezt is alig bírtam kipréselni magamból. Ezzel csak azt akarom mondani hogy nem miattatok nem folytatom, vagy hogy ez valami büntetés az érdeklődés hiánya miatt. Azt akarom mondani hogy miattam van. Kell egy kis idő, mert belefáradtam. Nem bírom tovább. Semmi ötletem, időm nuku, és kedvem ebből kifolyólag semennyi nincs hozzá. Komolyan sajnálom. A blog ezekután is megtekinthető lesz. Ha esetleg hozzáfűzni valótok van hajrá, de nem hiszem hogy ezen fogok változtatni. Szóval viszlát nektek. Köszönöm az eddigi támogatást és kitartó olvasást. Remélem majd ezek után a nevemmel a könyvespolcaitokon fogtok találkozni. (Elkezdtem írni egy könyvet és álmaim szerint ki fogja valaki adni. Hahaha szép álom...)

Puszi nektek így utoljára! Köszönök mindent! ♥♥♥

Fanny

22. Come with me.

"- Szivi. Először is nem értek rajongóul. Másodszor nyugodj már meg és válaszolj hogy mi bajod van. - mikor megpróbáltam válaszolni, már túl késő volt, mert ideértek, én meg tátott szájjal lefagytam.
- Mi van Biersack , kinek örül ennyire a kiscsaj? - veregeti hátba Andyt az egyik.
-Ja, ő itt a barátnőm Mortican Massacre, akivel nem tudom mi van. - néz rám értetlenkedve."

-Ohh. Akkor hello Mortican. Kellin Quinn vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
-Nem kell mondanod hogy ki vagy. Ismerlek nagyon jól, és most el sem hiszem hogy a kezedet fogom, és hogy körülbelül 30 cm van közöttünk és hogy itt állsz előttem, és hogy..- mikor megpróbáltam volna tovább mondani a mellette álló seggdugasz belevágott a mondandómba. -A Mortican olyan sátáni név. Hogy szoktak becézni. Sátánka? Vagy Devilke? Vagy Lucifer barátnője? De most komolyan.
- Jesszusisten. Victor Fuckin' Fuentes. El sem hiszem, hogy kifiguráztad a nevemet. Téged is kibaszottul imádlak. Valaki csípjen meg, vagy álmodom.- leheltem ki ezt a monológot magamból egy levegővel, miután egy enyhe csípést éreztem a felkaromon, ami Kellintől származott.
- Na jó, én most meghaltam. - és azzal a lendülettel vettem ki Andy kezéből a poharat és kiittam a tartalmát.
- Egyébként Mora a beceneve. - közölte kínosan Andy a fiúkkal.
-Te Andy. Nincs véletlen a barátnődnek egy ikertesója? - vigyorgott Kellin miközben végignézett rajtam.
-Mondjuk egy 5 centivel alacsonyabb. -kontrázott rá Vic.
-Nem nincs neki. Egy báttya van, ha az megfelel nektek. - nézett egyre csúnyábban rájuk Andy.
-Pfhuu. - fújtam ki a levegőmet. - Megnyugodtam. Most már képes leszek emberien kommunikálni. Hogy vagytok fiúk?
- Jól. Kösz. - vigyorgott féloldalasan a főszirén, miközben a tetkóimat fürkészte. - Egyébként az ott egy SWS tetkó? - kérdezte kimeredt szemekkel, mikor észre vette a combomon virító vasmacskát ami körül egy szirén csücsül, és tök egyértelműen köré van írva hogy "Sleeping With Sirens".
-Igazából nem is tudom miből jöttél rá, de komolyan. - veregettem meg nevetve a vállát.
- Van valami programod jelenleg, kedves Mora? - küldött rám egy mosolyt Vic.
-Igen. Nekünk most mennünk kell bocsesz srácok. Majd valamikor még biztosan összefutunk. Sziasztok. - kezdett el húzni Andy sietve, miközben intett nekik.
-Hohoho. Neked lehet hogy sietned kell Biersack, de én biztos hogy nem megyek.Egyébként tudtommal neked sincs semmi halaszthatatlan dolgod. De ha mégis akkor hajrá. - téptem ki a kezemet az övéből.
- Hát jó. Akkor maradj. Érezzétek jól magatokat. - sétált el vissza se nézve.
- Mindig ilyen harapós ha valaki haverkodik veled? - nézett a távozó énekes után felhúzott szemöldökkel Vic.
- Hát, nem tudom. Eddig még rajtatok kívül senki nem próbálkozott. - vigyorogtam kínosan rájuk. -De mindegy is, ne is foglalkozzatok vele. Válaszolva a kérdésedre Vic, nincs programom ha jól emlékszem 8-ig. Miért?
- Szeretsz Xbox-ozni? - kérdezte Kellin felcsillanó szemekkel.
- Nanáhogy. - füllentettem neki egy magabiztos mosollyal az arcomon.
-Csudálatos. Akkor irány a PTV turné busz! - mutatta fel az ujját Vic.
Kacskaringóztunk még egy keveset a buszok között, mire odaértünk. Egy óriási fekete jármű fogadott. Mikor beléptünk megcsapott a férfi dezodorok jellegzetes illatfelhőjének keveréke. Kellin otthonosan huppant le a busz előterében álló kanapéra, és várta hogy Vic kiszolgálja.
Mikor leültem mellé, figyeltem ahogy tökéletes nyakán végigcsorog egy izzadtság csepp. Jobban vonzott a vérének mámorító illata, mint eddig bármi. Erre gondolva eszembe jutott Andy, és hogy körülbelül ugyan ezt éreztem a vele való találkozásomkor. De hát ahogy a jó öreg mondás tartja: "A szomszéd fűje, mindig zöldebb.". Jelen esetbe vörösebb...

Jel P.o.V

"Emberek, kibaszott emberek mindenhol. Jézus hova kerültem?!" Gondoltam magamba miközben át fúrtam magam a bűzlő, valamilyen deathcore zenére tomboló tömegen. Mikor sikerült kicsapódnom a túloldalon a csápoló humánok közül, a életem kiszámíthatóságának köszönhetően, nyilvánvalóan neki ütköztem a szabadulás pillanatában mögöttem sétáló egyednek. Valószínűleg egyenesen a kezében lévő pohárnak mentem neki, mert éreztem ahogy a hátamon végig folyik a tartalma.
- Ó istenem, bocsánat. Az én hibám, jól vagy kislány? -szólt a hátam mögül a poharas fiú.
-Igen ezt jól mondtad, a te hibád, mert ti értéktelen emberek mindenhol ott vagytok. - hadonásztam idegesen még mindig háttal az idegennek. - Egyébként mi az hogy kislány? - fordultam meg felhúzott szemöldökkel.
- Nocsak még egy ember kedvelő farkaslány. - röhögött fel a számomra hihetetlen személy. - Austin Carlile vagyok. Örvendek. - nyújtotta felém a kezét.
- Hello, Jelina Tanessy. - ráztam meg kifejezéstelen arccal évek óta plátóin imádott példaképem kezét. - És milyen farkaslányról beszélsz? - nevettem rá kínosan.
- Tisztában vagy vele hogy bűzlesz mint egy ázott kutya? - húzta féloldalas mosolyra a száját. Én automatikusan közelebb hajoltam hozzá hogy érezzem az illatát.
- Akár csak te. - hunyorogtam rá, egy apró mosollyal az arcomon. Nem akartam elkezdeni tombolni mint egy őrült rajongó, aki most tudta meg hogy a példaképe ugyanolyan mint ő, mert az valószínűleg elijesztette volna.
-Gyere velem, adok egy tiszta pólót, mert most már ragadsz is.- terelgetett előre a kezével, amit a hátamon pihentetett.
-Igazán köszi, de nem kell. A BOTDF buszában van a cuccom. Igazán nincs messze. - "Hogy is ne lenne messze?! Onnan jöttem a tömegen keresztül" gondoltam magamban mindeközben.
-Van süti!- próbálkozott elég gyengén Austin.
-Te sütötted? - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Még jó- nevette el magát,azonnal.
-Jól van. Meggyőztél. - mosolyogtam rá.
Egymáshoz nem szólva kezdtünk el sétálni a buszok felé.

21. Surprises, Surprises everywhere.

Mora P.o.V

Frissen festett körmeimet rágva pásztáztam a szekrényem polcait, hátha találok tűrhető darabokat. Meg fogtam egy kupacot, és a tetejéről ledobtam egy régi göncöt. Egy ódivatú, fakó rongy valószínűleg még 10 évvel ezelőttről. Az alatta lévő is harsány, kopott színt visel. Lassan az egész kupac valahova elröppen, és pedig kezdek ideges lenni. Alig van valami ruhám... Ami van az is ezek szerint divatjamúlt. Aztán lejjebb kalandozom a holmik között, és megtalálom azt a polcot, amit kerestem. Rikító színek, nagy kivágások, szexi csipkék, bandanevek, ütős feliratok. Gondolkodás, belepillantás nélkül vágom be őket a bőröndbe. Egy pillanatra elégedetten huppantam le az ágyamra, és kémleltem a már félig teli bőröndöt. A tetején megpillantottam azt a Black Veil Brides-os pólót amit először kaptam Andy-től. Levettem a kupac tetejéről és magamhoz öleltem, közben eszembe jutott az első találkozásunk, és az hogy azóta se vettem meg azt a lámpát, de nem is vettem helyette másikat. Miután átfutott azt a furcsa gondolatmenet az agyamon, szépen visszaraktam a pólót és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Elővettem a kis listámat a zsebemből, mert ha nem írom fel mit kell vigyek, valami biztosan itthon marad. Vetettem egy pillantást rá és összegeztem hogy mi hiányzik még. Fogkefe, fogkrém, tartalék tágeszek és pc-k, hajlakk, körömlakk stb. Csak az alap dolgok. Villámgyorsan összeszedtem a hiányzó cuccokat és beledobáltam a ruhák mellé. Csípőre tett kézzel néztem elégedetten körbe a szobában. 

-Kész vagy már? Indulhatunk? Egy óra és indul a gépünk! - törte meg az egyrészről izgatott nyugalmamat Craig.
-Persze. - vigyorogtam rá, és felemelve a bőröndömet lehúztam a lépcsőn. Lent rám várt mindenki. Ott voltak több kevesebb bőrönddel. Mindenki átlagos volt, semmi izgatottságot nem láttam az arcokon. Egyedül egy dolog került bele a látókörömbe ami már rég nem látott volt.
-Hát ti? Mi történt azóta amióta nem beszéltünk, és tudnom kéne róla? - másztam bele az egymást ölelgető Jayy&Care páros személyes aurájába.
-Őőő...Semmi?- tolta arrébb az arcomat Care egy kínos mosollyal az arcán.
-Jayy. Csiripelj. - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Nincs semmi mondanivalóm. Minden olyan mint eddig. - vigyorgott rám Jayy, amiből persze levágtam hogy titkolnak valamit.
-Figyellek titeket. - mutattam feléjük azt a tipikus "szemmel tartalak" kézmozdulatot, miközben lassan távolodtam Andy felé. Kipakoltunk a kisbuszokba és indultunk is ki a repülőtérre. Miután megvolt a szokásos repülőtéri hercehurca, elégedetten ástam be magam az első osztály tökéletes kényelmet nyújtó székébe. Mindenki a barátnőjével ült kivéve CC-t és Ashley-t, mert ők ketten nem hoztak senkit. A sors meg szegény Dahvie-t bünteti. Szerencsétlennek már csak Jel mellett jutott hely.
Mikor bejelentették hogy indul a gép izgatottan fogtam meg Andy kezét, és kezdetét vette a 6 órás repülőutunk.

Jel P.o.V

Az ablakon bámultam kifelé, miközben Dahvie Vanity szakította meg az Oliver Sykesról váló gondolkodásomat.
-Hello. Dahvie vagyok. Ha jól tudom, Moráékkal vagy. Még nem találkoztunk. Hogy hívnak? - nyújtotta felém a kezét a BOTDF másik dalos pacsirtája.
-Hello. Tudom. Igen. Jelina. - válaszoltam a lehető legkevesebb érzelmet kimutatva, azután visszafordultam előző pozíciómba.
-Jelina. Szép név, és ritka. Hogy szoktak becézni?- mosolygott rám még mindig érdeklődően. Általában az emberek ilyenkor nem szoktak tovább beszélgetni velem ezért egy kicsit meglepődtem, hogy ő mégis.
-Jel-nek. - erőltettem az arcomra egy mosolyféleséget.
-És melyik bandataggal vagy?- nézett körül a székek között.
- Semelyikkel. Szülinapomra kaptam a lehetőséget a Biersack-től és Morától. - biccentettem a fejemmel az egymáson alvó Andy és Mora párosra.
- Ohh. Ez jó hír. Egyébként boldog szülinapot, így utólag. Nem neked volt a szülinapi buliid szombaton? Hány éves is lettél?
- Kösz. De. 18. Egyébként miért jó hír? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
- Hát... Tudod...Manapság nehéz olyan szép lányt mint te egyedülállóként találni. Főleg rocksztárok társaságában. -túrt bele a zöld csíkokkal megspékelt hosszú hajtömegébe.
- Ohh ez kedves, dehát van ez igy - mosolyodtam el. Ezután nem igazán szóltunk egymáshoz amíg oda nem értünk. Egész végig azon gondolkodtam hogy Dahvie nem igazán az esetem, de viszont aranyos, és nem akarom megbántani. Pedig hogyha tovább beszélgetek vele, akkor valamivel biztos sikerülni fog. Elmélkedve bámultam a csodálatosan aranyló felhőket, szó nélkül, továbbra is érzéketlenül, olyan Jel-esen.


Mora P.o.V

Mikor megérkeztünk a Warped első helyszínére, a lélegzetem is elállt. 1000ed magamat láttam mindenfelé. Ritkító egyedi alakok, tetoválások, piercingek fültágítók, hajak, emberek. Még sosem szemléltem ezt a másik oldalról. Értem ezt azalatt hogy a backstageből, egy elég ismert banda énekesével, kézenfogva. Csak pár koncerten voltam eddig életemben. De azoknak a koncertjén még sose voltam akikén akartam lenni, ez elég furcsa annak ellenére hogy egy rocksztár az apám. Andy nem ecsetelte hogy rajtuk kívül még kik lépnek fel, ezért meglepetés az egész. Nem tudom hogy hányszor fogok kiugrani a bőrömből, egy egy kedvencem láttán. Minden esetre izgatottan léptem be az öltözőbe vele. Gyorsan átvettem egy kivágott pólót, és egy kis rövidnadrágot, mert szédületesen meleg volt. Még volt egy kis idő a BVB koncertig, ezért rávettem Andyt hogy jönnöm ki velem, és beszélgessünk a rajongóikkal.
- Ugye tudod hogy nem az összes rajongóm kedvel téged?! Sőt. Szerintem ha rajtuk múlna te már, a pokol bugyrában égnél. Biztos szeretnél velük találkozni? -   értesített a veszélyekről miközben egyre húztam kifelé a biztonságot jelentő épületből.
- Szerintem ha beszélgetnek velem egy kicsit , megváltozik a véleményük. - álltam meg egy pillanatra az ajtóban. - Megérkeztünk. Challenge Accepted. - ahogy távolodunk egyre több rajongó vett észre minket. Szinte az összesel leálltunk két szót váltani, amire a legtöbbjük sikoltozva sírt az örömtől. Volt aki inkább azt ecsetelte hogy mennyire imád engem, és hogy mennyire összeillünk Andyvel, és még velem is akart közös képet. Bár ez a ritkábbik fajta volt. A legtöbb BVBArmy tag szemében láttam, hogy számomra a poklot is túl jó helynek tartják. Velük egy kicsit tovább beszélgettem, remélve hogy megváltozik a véleményük csak egy nagyon picit. Néhány helyen láttam a változást, néhány helyen nem. Mikor már belefáradtunk a rajongók lelkesedésébe, bemenekültünk egy "VIP" sátorba. Körülnéztem de nem akadt meg senkin a szemem, az emberek nagyrésze ismeretlen volt számomra, persze Andy tökéletesen elcsevegett velük. Kis idő múlva két tag jött be a sátorba. Még az amugy se verő szívem is megállt egy pillanatra.
-AZTAKURVATEJÓÉGBASSZAMMEURAMISTENANDYNÉZMÁR. - sikítottam el magamat miután végig hadartam a mondókámat, egyébként is 2 oktávval magasabb hangon, mint az eredeti.
-Mivan? - nézett rám mérgesen, miközben ugráltam a hátán.
-AZ OTT. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII. -mutogattam ugrálva a mostanra felénk közeledő párosra.
- Szivi. Először is nem értek rajongóul. Másodszor nyugodj már meg és válaszolj hogy mi bajod van. - mikor megpróbáltam válaszolni, már túl késő volt, mert ideértek, én meg tátott szájjal lefagytam.
- Mi van Biersack , kinek örül ennyire a kiscsaj? - veregeti hátba Andyt az egyik.
-Ja, ő itt a barátnőm Mortican Massacre, akivel nem tudom mi van. - néz rám értetlenkedve.

20. Love forever true

Jayy P.o.V.
Tegnap este, miután megpróbáltam felhívni Caroline-t, Dahvie meglátása szerint még elviselhetetlenebb voltam, mint előtte és ebből adódóan azt a döntést hozta, hogy nem száll le rólam, amíg át nem tolom a belem a Sleepwalking Streetre.
- Ide figyelj, Dahvie! Rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz! - hőbörögtem neki - Felesleges oda mennem!
- Miért? Meg sem próbáltál vele személyesen beszélni!
- Most mondtam, hogy...
- Igen, halottam! - vágott közbe - Elhiheted, hogy nagyon elegem van abból, hogy egész álló nap itt tépelődsz! Ha nincs Care, olyan vagy, mint egy vadállat!
- Dahvie... Lényegében az vagyok! - mondtam és vetettem rá egy vad mosolyt, hogy láthassa az agyaraim. Valahogy azt éreztem, hogy nincs tisztában azzal, hogy vámpír vagyok. Mindegy.
- Ohh, csodás! - kaptam a választ. Látszott rajta, hogy megrémült. Talán attól félt, hogy az asztalon végzi, hogy élve felboncolhassam dühömben.
- Nézd, én... Szeretem azt a lányt! - most már kissé higgadtabb voltam. Leültem a lépcsőre. - Mármint, nem úgy szeretem, hogy a vérére vágyom, hanem Rá. Szerelmes vagyok belé!
- Ja, ez feltűnt! Ha ezt akkor jelented ki, amikor elkezdtél mesélni róla... Mármint, hogy szerelmes vagy belé! Hmm. Szerintem kiröhögtelek volna. De tény, hogy még sosem láttalak még ilyennek. Amíg Dahvie előadását hallgattam, öntöttem magamnak egy pohár whiskey-t.
- Ez kedves! De akkor sem megyek el...
- Hát, ez nem igaz! - ordított rám Vanity - Felnőtt férfi vagy! Belenézel imádott hölgyed gyönyörű szemébe és esedezel a bocsánatáért. MONROE! Belegondoltál te abba, hogy Caroline valójában milyen állapotban lehet?!?!?! Nagyot nyeltem. Idegességem mintha szomorúságra váltott volna... - Szóval! - folytatta - Holnap vagy átmész hozzá, vagy én foglak elrugdosni odáig! De, akkor garantálom, hogy kettétörik egy-két bordád, kedves Jayy Von! Ahogy ezt kimondta, fogta magát és kisétált a nappaliból; én meg úgy éreztem, hogy hozzávágom a Jack Daniel's üvegét. Még, hogy eltörnek a bordáim... Arra vagyok én kíváncsi!

* Másnap este *

Dahvie egy árva szót sem szólt hozzám egész nap, de látszott az arcán, hogy amit tegnap mondott nekem, azt nagyon is komolyan gondolja. Előző éjjel nem tudtam aludni, úgyhogy kifejezetten örültem neki, hogy ma nem akar velem veszekedni az a normálatlan! Fájt a fejem az egésztől… Egy gyors zuhanyzást követően magamra kaptam pár göncöt, lebattyogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába és kivettem a Jack Daniel’s-t a hűtőből. Szükségem volt egy kis piára. Ledobtam magam a kanapéra, majd elkezdtem kortyolgatni a jéghideg alkoholt. Úgy terveztem, hogy egy kis erőgyűjtéssel vegyes pihenés után elindulok itthonról, de Dahvie megint nem bírta ki piszkálódás nélkül.
- Takarodj! – parancsolt rám flegmán, majd továbbsétált. Minden bizonnyal a tegnapi fenyegetését akarta megerősíteni.
- Seggfej! – válaszoltam és elindultam, hogy megbékítsem életem értelmét.
20 perc vezetés után ott voltam. Sleepwalking Street 23. Ahogy kiszálltam az autómból észrevettem, hogy Care szobájának ablaka nyitva van és a lány csodálatos illata megcsapta az orrom.
- Idelent érezni! Hogy, ez mennyire hiányzott… - gondoltam és összefutott a nyál a számban.
Szokásomhoz híven bemásztam az ablakon. Care már aludt és a telihold erős fényében láthattam az arcát. Olyan volt, mint egy angyal… Ahogy őt néztem, összeszorult a szívem, hogy ezt tettem vele.
- Kurva élet! – dühöngtem magamban – Jobb, ha hagyom aludni! Éppen készültem lelépni, amikor felébredt. Ugyanolyan kómás volt, mint mindig, amikor felkeltettem. Csak mosolyogni tudtam rajta.
- Jayy?!
- Édesem… - leugrottam a párkányhoz, majd közelebb sétáltam.
- Te meg mit keresel itt?! – szinte üvöltött – Ha szeretetre vágysz, látogasd meg Biersack-et! Szerintem vele is nagyon jól elvagy! – vetett rám egy bosszús pillantást és elindult kifelé a szobából. Arra sem hagytam időt, hogy lenyomja a kilincset; elé álltam és kissé odaszorítottam az ajtóhoz. - Caroline! Nem teheted ezt velem! – néztem mélyen a kék szempárba. – Legalább hallgass meg!
- Hagyj békén! – próbált ellökni magától, de nem tudott. Sokkal erősebb vagyok nála. Ez tény. - Caroline! – mondtam olyan gyengéden, ahogy csak tudtam – Szeretlek! - Jayy Von Monroe! Komolyan mondom, te vagy a leg…
Nem hagytam, hogy elmondja, amit akar. Megcsókoltam. Hallottam, hogy milyen gyorsan ver a szíve.
- Szerelmem! Tényleg sajnálom! – ismertem be és folytattam. Amikor már nem nyomtam annyira azt a törékeny testét, a hasamra tette a kezét és feljebb tolta a pólóm. Hagytam, hogy levegye rólam. Egy pillanatra mintha megbámulta volna a mellkasom található „Love” feliratot… Tovább csókoltam ajkait és megszabadítottam barátnőmet a felsőjétől, majd finoman végignyaltam a nyakát. Care mélyen sóhajtott. Ebben a pillanatban tudtam, hogy ez több lesz egy romantikus, békülős smárolásnál. Ha nem kaphatom meg, belehalok!
Levettem a famerom és adtam pár puszit hercegnőm vállára. Látszott rajta, hogy tetszik neki a dolog. Csípőjére tettem a kezem, majd lejjebb csúsztattam ujjaim, hogy fehérneműben láthassam.
- Figyelj, Jayy! – mondta zavartan – Remélem tudod, hogy én még…
- Igen, tudom, hogy szűz vagy. – öleltem magamhoz. – Az egész lényed olyan ártatlan! Gyönyörű. De, ettől még többet érsz!
Nem ellenezte a dolgot. Rám bízta magát, aminek örültem. Újra megcsókoltam ajkait és az ágyra fektettem. Éreztem, hogy merevedésem van. Levetkőztettem Caroline-t és a tudat, hogy életem szerelme ott fekszik előttem meztelenül, gondtalanná tett. Annyira szép volt. És kibaszott izgató. Gyorsan levettem a boxerem és nekiláttam, hogy kényeztessem Care testét. Végighúztam körmeimet az oldalán, közben hosszasan megnyaltam a hasát, a mellétől egészen a csípőjéig. Ekkor már sokkal hevesebben vette a levegőt. Nem kellett sokat várnom, teljesen felizgult. Kezem az egyik combjára tettem, nehézkesen arrébb toltam a másiktól. Ráfeküdtem, majd nagyon óvatosan belé hatoltam. Mozdulatomat egy halk nyögés követte.
- Nyugodj meg! – suttogtam, közben végigsimítottam fekete haján. – Innentől már csak élvezni fogod! – ígértem meg neki és elkezdtem mozogni benne. Isteni volt. Leírhatatlannak tartottam, hogy vele lehetek és imádtam hallani a nyögéseit. Tudtam, hogy neki is jó. Szeretkezés közben vissza-visszatértem a nyakához, közben elkezdte karmolászni a hátam. Caroline az enyém! Örökre.
Ahogy erre gondoltam, véletlenül felsértettem a húsát tűhegyes fogaimmal. Az a kevés vér, ami a számban volt… Mámorító íze volt; a legjobb, amit valaha éreztem. Nem tudtam uralkodni magamon, a vénáiba mélyesztettem agyaraimat és elkezdtem inni a vörös folyadékot. Kissé hátrébb nyomta a fejét, éreztem, ahogy vállai megfeszülnek és összeszorította szemeit. A szexet persze nem hagytuk abba. Biztosan nagyon fájt neki!
Perceken belül mindkettőnknek orgazmusa lett és Care-től várhatóan beleményesztette világoskékre festett körmeit a hátamba, közben felnyögött. Kinyitotta elbűvölő szemeit, majd kissé rémült arcot vágott, ahogy meglátta a vérfoltos számat és vámpírfogaimat. Szinte azonnal békésebb lett, hiszen már a kapcsolatunk elején tudta, hogy kire vállalkozik. Vámpír vagyok…

NDA: ÚJ RÉSZT MOSTANTÓL CSAK 4 KOMMENT UTÁN HOZOK! 

(Köszönet ezért a részért Vivien Dreamday-nek még ha egy kicsit sokat is kellet rá várni :3 )

19. I lost my wonderland.

Care P.o.V.
A házunk bejárata előtt álltam, közben azzal szenvedtem, hogy bejussak.
- Nem igaz! Hol van? - mérgelődve kutattam a táskámban a kulcsaim után. Mostanában nagyon szétszórt vagyok. Kellemetlen.
- Végre! - miután elfordítottam a kulcsot a zárban és nyitottam ki az ajtót, észrevettem egy fehér borítékot, amit félig belegyömöszöltek a postaládába.

Daniel Vanity
Sleepwalking rd 23
Los Angeles, CA 17869

Apának jött... A feladót nem tüntették fel a papíron; de, a logóból tudtam, hogy valamelyik tetoválásokkal foglalkozó cég küldhette. Daniel tetoválóművész. Los Angelesben az egyik legjobb.
Ahogy erre gondoltam, eszembe jutott Jayy; becsaptam az ajtót és beviharoztam a konyhába. Az asztalon megpillantottam egy cetlit.
- Remek! - mondtam kissé ingerülten, majd olvasni kezdtem: "Caroline! San Diegoba kellett mennem egy munka miatt, holnap este jövök. Ha bármi baj van. hívj fel! És vacsorázz, légy szíves! Észrevettem, hogy napok óta alig eszel. Szeretlek Hercegnőm! Apa"
- Teljesen egyedül... - sóhajtottam és a szívemhez szorítottam a papírdarabot. - Most úgy sem tudnék apával beszélni!

* 2 órával később *

Miközben a kanapén feküdten. azokon az e-maileken járt az eszem, amiket Dahvietól kaptam. Nagyon aggódik értem! Kérdezte, hogy nincs-e kedvem átmenni és megnézni néhány zombis filmet. Persze, hogy nincs! Kizárt dolog, hogy oda menjek! Abba a házba...
Azt is írta, hogy Monroe nagyon idegbeteg és nem tud vele mit kezdeni. Nem érdekel. Azt csinál Jayy, amit akar! Inkább...
A gondolatomat a mobilom csörgése szakította meg. Mora hívott.
- Hallo! - vettem fel a telefont, közben próbáltam normális hangon beszélni.
- CARE! - üvölt Mortican. Látszólag örült annak, hogy hallhatja a hangom.
- Babe! Mi van veled? Már vagy egy hete nem láttalak! - nem hagyta, hogy válaszoljak, csak folytatta. - Szombaton bulit tartunk Jelinának, remélem nem felejtetted el! Iszonyat jó lesz és... Tényleg! Mi van Monroeval? Felőle sem hallott mostanában senki!
- Nem tudom. - válaszoltam hidegen.
- Tessék?! - kérdezte ingerült hangon.
- Nem tudom és nem is érdekel... - feleltem és kinyomtam.
Vettem egy mély levegőt és a szemem szinte azonnal könnybe lábadt. Nem tudtam mit csinálni. Elkezdtem fel-alá járkálni a lakásban és úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit az udvarra, a friss levegő jót fog tenni. Lenyugszom.
Odakint leültem a lépcsőre és néztem, ahogyan a Nap utolsó sugaraival megvilágítja a várost. Iszonyatosan éreztem magam. Amikor utoljára itt ültem, ugyan úgy a naplementét néztem. Jayyel! Nem beszélgettünk túl sokat. Fejemet a vállára hajtva ültünk egymás mellett, közben fogta a kezem. Boldog voltam. Biztonságban érezhettem magam, mert tudtam, hogy Ő ott van és nem lehet semmi baj!
És most ugyanitt ülök. Egyedül. Nem bírom!
Visszamentem a nappaliba. Be sem léptem az ajtón és valaki megint hívott.
"Jayy "
Felrohantam a lépcsőn és bevágódtam a szobámba.
- Rohadtul nem érdekelsz! - gondoltam, majd lefeküdtem az ágyamra - Dögölj meg, Monroe!
Folytak a könnyeim és remegtem. Nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalmam vagy a gyűlöletem-e a nagyobb. Leírhatatlan volt!
Abban bíztam, hogy ha apa itthon lesz, jobban fogom magam érezni! Nem leszek ennyire magányos...

 Jayy P.o.V

Mint valami elcseszett vadnyugati filmben álltunk egymással szemben a szoba két végében, tettre készen.
-Most azonnal hívd fel.- ordította Dahvie.
-Nem. Nem fogom felhívni. Még nem állok készen rá.- vettem ki a telefont a zsebemből.
-De. Most rögtön felhívod. Nem tudok eltölteni még 1 órát így veled. Elviselhetetlen vagy. Neked minden szar. Neked mindenki idegesítő. Téged minden zavar. Tőled mindenki meghalhat, mindenkit leszarsz, csak sajnáltatod magad és nem veszed észre hogy te voltál a barom.- vágta hozzám felháborodottan.
- Ha nem tetszik költözz el. Akkor sem fogom felhívni.- válaszoltam hidegen, de valójában nagyon fájt az amit mondott.
- Na jó. Háromig számolok és ha addigra nem hívod fel, pakolhatsz össze és nem kell többet itt laknod. Érthető voltam?
- Márpedig felhívni, ha megzöldülök se fogom. Mondom még nem bírnék mit mondani neki. Egyszerűen fogalamam nincs. - fogtam a fejem és lecsúsztam a földre.
- Akkor majd felhívom én, add ide a telefont. - sétált pár lépést közelebb.
- És te mégis mit mondanál neki? Te hogy magyaráznád meg neki hogy mi történt akkor? Te nem tudod az okait. Nem! - ordítottam le a fejét, abban a pillanatban elindult felém, rámvetette magát és kitépte a kezemből a telefont pár másodperc mulva már tárcsázta is a számot.
-Kicsörög. - mondta halkan nekem.
- Nem fogja felvenni. - húztam oldalra számat.
Még várt egy kicsita csodára.- Tényleg nem vette fel. - dobta le a kanapéra a telót és leült mellém.
- Figyelj. Szerintem el kéne menned hozzá, és beszélni vele. Ez nem megoldás hogy csak így ülsz itt és vádolod magad, és nem mellesleg ki készítessz engem is. - lökött meg egy kicsit  vállával én meg majdnem felborultam.
- De nem bírok a szemébe nézni. Annyira szégyenlem magam. - kezdtem el majdnem sírni.
- Kitalálunk valamit csak kérlek ne legyél addig ennyire elviselhetetlen.- ölelt át.
- Dahvie, te vagy a legjobb barátom. Mondtam már? - néztem rá hálás szemekkel.
- Azthiszem igen, az a tetkó a nyakadon ami a nevemet ábrázolja is ezt bizonyítja. - vigyorgott rám, és már is jobb kedvem lett egy kicsit. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Szinte rávetettem magamat, mert azt hittem hogy Care hívott vissza. Csalódottan néztem a képernyőt ami csak annyit jelzett hogy a hívő személy nem más mint Mora.
-Hát persze. Már csak ő kellett. -vettem fel a telefont.- Szia Mora.
-Helloka Jayyci. Miújság veled mostanság? Rég nem hallottam felőled. Valami baj van? Care is olyan szótlan volt mikor rólad kérdeztem. Minden rendben van köztetek?- hadarta végig a kérdéseit meg sem engedve hogy válaszoljak.
-Igazából én.... - kezdtem bele a magyarázkodásomba, de azonnal közbevágott.
-Hétvégén rendezünk egy bulit, jobban mondva szombaton, mert Jelnek most volt a szülinapja és ugye Warpedre is megyünk szóval tök ideális és már tök rég volt úgy együtt a banda. Dahvie is meg van hívva, mond meg neki.
-Őőő. Jolvan, átadom. Akkor majd ott találkozunk. Szia.- azzal le is tettem. Nincs túl sok lelki erőm ehez a a nőszemélyhez. Kész hiperaktivitás a csaj. Nem tudom Andy hogy bírja mellette.
- Mit kell át adnod?- érdeklődött Dahvie a neki szánt üzenetről.
-Csak annyi hogy szombaton bulizni megyünk.
- Fasza. Ne de most kezdjünk el agyalni azon hogy hogy szerezhetnéd vissza életed szerelmét. - vigyorgott, miközben feltartotta a kézben lévő, ceruzát és noteszfüzétet.


(Care P.o.V megintcsak Vivien Dreamday alkotása :) )