24. Love Forever True

Bocsánat, hogy ennyi időbe telt mire hoztam az új részt, de Merényi Vivien írta ez a részt teljes hosszában, várnom kellett nekem is rá. Igyekszem mostantol hamarabb hozni a részeket, már amennyi még hátravan. Jelezzetek hogy ittvagytok-e még az olvasóközösségben :D

mellesleg itt az új blogunk Andival : http://noroinoakumas.blogspot.de/ :3 jó olvasást.

Craig P.o.V

 
Kissé fáradtan lézengtem a bulin, a fejem lüktetett a hangos zenétől és a sok piától. 
- Ez az egész nagyon irritál... - gondoltam, majd belekortyoltam a sörömbe. Rá kellett jönnöm, hogy van ennél jobb dolgom is! Látták, hogy itt vagyok, megtiszteltem a Warped fellépő társaságát a jelenlétemmel, úgyhogy ideje mennem. Letettem a poharam a pultra, majd elindultam a kijárat felé; közben odabiccentettem Carlilenak, aki egy szőke hajú lánynak tette a szépet. 
- Jajj, te Austin! Sosem nősz fel?! - mondtam magam elé szórakozottan. Odakint lehűlt a levegő, mindenütt csend. Az egész banda vedeli magába a szeszt, sehol egy lélek. Remek. 
Ahogy elhaladtam Monroe-ék turnébusza mellett, egy ismerős illatot fedeztem fel. Caroline... Gondoltam benézek hozzá, régen láttam! Kopogtatok, de semmi válasz.
- Care! Craig vagyok. - nyitok be lassan - Remélem, hogy nem zavar... Nem tudtam befejezni a mondatom. Enyhén szólva ledöbbentem. - Caroline!
- Szia, Craig! - köszönt halkan. 
- Te lány, tudod Te, hogy mit iszol? 
- Jahmm... whiskeyt. Miért? - válaszolt kissé flegmán. 
- Furcsálom, hogy Daniel Vanity lánya alkoholt iszik! Ráadásul ilyen erőset. - mondtam, de ekkor már jobban aggasztott a hangszín, mint a 40%-es pia látványa
.- Igen, tudom. - mosolyog - De, most valahogy ezt kívántam. 
- Ha tényleg ízlik... Egyébként hol van Jayy? - kérdeztem. 
- Azt mondta, hogy elmegy sétálni egy kicsit. Nem vagyok vele összenőve vele, Craig! - förmedt rám, majd arckifejezése szomorúra váltott. Odamentem hozzá és leültem mellé a kanapéra. Ekkor hirtelen észrevettem, hogy két fognyom van a nyakán. Elég friss sebek. Monroe néha elég pofátlan tud lenni... Talán ezért ilyen furcsa ma ez a lány? Nem akarja, hogy észrevegyem a harapást és inkább lekoptatna? Nem. Ez hülyeség! Care ma valamiért rohadt furcsán viselkedik.
- Nem is mondtam ilyet, drágám! Csak azt nem értem, hogy mi a baj. - kezdtem bele, de valamiért elkapott a déja vu. Hmm... - Mármint, bánt valami? 
- Nem igazán. - vett egy mély levegőt - Reggel szédültem és ma nem tudtam semmit enni, emiatt kicsit rosszul érzem magam; de, ettől függetlenül jól vagyok. Köszönöm! Na, várjunk csak. Üres gyomorra alkoholt iszik. Reggel szédült. És ez az érzés... Mi a... 
 - Caroline! Mit is mondtál, hol van a pasid? - kérdeztem türelmetlenül. 
- Valahol a környéken sétál és minden bizonnyal cigizik 
- Oké. Akkor megkeresem! 
- Örültem, Craig! 
- Bye, Baby! - köszöntem és rohantam kifelé.
NEM! Nem hiszem el! Nem tudom elhinni, hogy Jayy idáig süllyedt! Nem normális ez a seggfej! Nem tudom, hogy hol mérgezi magát, de ha megtalálom, kiszedem a beleit, az biztos! Nagyjából öt perce sétáltam - inkább futottam - ilyen idegbeteg állapotban, mire megtaláltam a hős szerelmest. Jayy egy kisebb stand mellett állt, amelyen a "Rasor Kiss LA" felirat díszelgett. Cigarettázott és a tenger felé bámult. 
- Hello Jayy! - mosolyogtam rá. 
- Oh la la, Mabbitt! - elnyomta a cigit - Esti séta? 
- Ugyan, kérlek! Nyomósabb indokom van. 
- Hallgatlak! - nézett rám kissé kihívóan. 
- Mond csak, Jayy! Csináltál valami rosszat mostanában? 
- Na, ne röhögtess! 
- Akkor, máshogy fogalmazok! - a már alapjában véve magas vérnyomásom kezdett tovább emelkedni - Van olyan, amiről esetleg elfelejtettél említést tenni?! 
- Nem hinném, de ha van, akkor kifejthetnéd! - válaszolt nevetve.
Na, eddig lehetett baszni az agyam! A nyakánál fogva a falhoz nyomtam. Elég erősen szorítottam ahhoz, hogy ne kapjon rendesen levegőt. 
- A kurva életbe, Jayy! Caroline terhes!- üvöltöttem rá. Döbbent arccal nézett rám. 
 - Édes, kicsi Jayy... Neked nem tűnt fel, hogy a barátnőd elég szokatlanul viselkedik mostanában?! Mellesleg, már érezni lehet a vámpír életjeleit... De, nem csodálom, hogy ezt nem vetted észre; csak az idősebb vámpírokban van meg ez a képesség. Te meg csak egy... - mondtam arrogánsan, közben élveztem, hogy alig tud lélegezni. - Gondolom, azt hitted, hogy miáltal Care ember, nem eshet teherbe és nem foglalkoztál a körülményekkel. Értesz, ugye? Viszont, kicsi Jayy, a kivétel erősíti a szabályt! Amikor Mora mesélte, hogy Carenek teszed a szépet; bevallom, nem tetszett a dolog. De, nem csalódtam benned! - a srác dühös volt és zaklatott, de nem engedtem el. - Ohhh, gratulálok! Lehet, hogy megölöd a te kibaszott életed nagy szerelmét ... Monroe! Hidd el, Te egyáltalán nem érdekelsz, baszd meg! De, ha Caroline Vanity meghal, mert az agyad helyett a farkaddal gondolkodsz, megígérem Neked, hogy a pokolban fogsz megrohadni!
Szánalmas tekintettel vizslattam Jayy arcát. Rohadtul nem érdemli meg, hogy éljen! Legszívesebben átharaptam volna a torkát, de inkább elengedtem. Nem akarom Caroline-t büntetni, éppen elég lesz ez is szegénynek!
- Baszódj meg, Craig! - suttogta, amit levegőhöz jutott. 
- Szerintem menj és mond meg annak a lánynak, hogy milyen fájdalmakkal fog meghalni! MIATTAD! - azzal hátat fordítottam és otthagytam őt a hullámok csöndjében.

Jayy P.o.V


Csak álltam ott és hallgattam a tenger moraját. A hullámok visszhangja percről percre mélyebbre hatolt a gondolataimban. A fejem lüktetett. Tudom, hogy Craig nem viccelt. Nagyon dühös volt és ő amúgy sem tud hazudni. Azt is őszintén a pofámba vágta, hogy megdögölhetek.
- Igaza van! - mondtam halvány undorral az arcomon, majd rágyújtottam.Caroline járt az eszemben. Mindig... és nem hiszem el! Amikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy ő az, akire mindig is szükségem volt, akibe mindig is bele akartam szeretni. És a tudat; a tudat, hogy meghalhat... Rohadtul nem értem. Vámpír vagyok, emberrel nem tudnék utódot nemzeni. Büszke lennék arra, hogy a barátnőm egy babát hord a szíve alatt, ha tudnám, hogy a terhesség kimenetele nem végzetes...Hosszú, mély lélegzetet vettem és láttam, ahogy a horizont homályossá válik előttem. A kurva életbe! Nem veszthetem el! El kell neki mondanom! Pár percig az égő cigarettát bámultam és azt kívántam, bárcsak megállna az idő!
- Jayy?! Hirtelen feleszméltem gondolataim tortúrájából. 
- Caroline...-A füstön keresztül láttam a kék szempárt. Megnyugtatott. 
- Jayy, mi a baj?! - látszott az arcán, hogy ideges - Craig keresett. Beszéltél vele?
- Aha. - vettem egy újabb mély lélegzetet és belekezdtem - Care! Nem leszel túl boldog, de el kell mondanom valamit! Közben elnyomtam a cigim.
 - Tudod, Jayy... 
- Hallgass már meg! - kiabáltam rá, amitől kissé megrémült. - Terhes vagy...Egy pillanatig lassabban vette a levegőt. 
- Most akkor... 
- Édesem! - közelebb húztam magamhoz és a derekára tettem a kezem - Babánk lesz. - rám nézett - És nem fogom hagyni, hogy elveszítselek. 
- Jayy! Danielnek meg sem kell tudnia. Majd azt mondom neki, hogy veled akarok lakni és... - kezdett bele, de félbeszakítottam. 
-Belehalhatsz... - mondtam ki végül - Nem foglalkoztam a védekezéssel, mert úgy hittem nem lehetsz terhes tőlem. Aztán... Nem biztos, hogy túl fogod élni... Vagy a várandósságba vagy a szülésbe fogsz beleha... - elcsuklott a hangom. - A vámpír tönkre fogja tenni a tested. De ez sem szabályszerű. Caroline! Nem fogom hagyni, hogy meghalj! Velem maradsz! - megölelt, közben a hátamba vájta körmeit. Pont, mint azon az éjszakán... 
- Megértem, ha most utálsz és azt kívánod, hogy dögöljek meg. Minden okod megvan rá! - suttogtam.
- Jayy. Én nem tudnálak utálni. - mondta, közben a távolba bámult 
- Nem tudom, hogy mit csináljak vagy, hogy mi lesz... De, idióta vagy, ha azt hiszed, hogy utállak!
Nem tudtam mit mondani neki... Megcsókoltam és hallgattam szíve lüktetését. Ekkor ráébredtem, hogy a szerelem örökre igaz.