17. L'age loup-gareau |Part 2|

"-Azthiszem...Jelina neeee... Öltözz fel itt van Will. - űvöltött utánam Mora mikor már késő volt.
-Nem tudtam h fehérnemű bemutató is lesz.-találkoztam össze William Everett-el az előszobában.
-Neked is szia. Tudod Will a köszönés nem olyan nagy feladat, és képzeld nem is fáj.- nyitottam ki a hűtőt.

*3órával később*

-Nem akarom felvenni."

Mora P.o.V
-Kérlek vedd fel! Vagy legalább próbáld fel a kedvemért. -könyörögtem ennek a farkasnak aki makacsabb mint 1 öszvér... Kész állatkert a csaj!
-Nem fogom felvenni. Nem akarok szép lenni erre az alkalomra. Még mindig nem akarom h megtörténjen... És akkor még öltözzek is ki hozzá? - nyikorgott valami nagyon éles hangon felháborodottan és idegesen Jel.
-Ahogy mondod bundás. Azért vettem hogy legalább a jó híred megőrizd. Egyébként is. Nem azt mondtad hogy ide ki szoktak öltözni még a fiúk is?
-Nem voltam még soha farkas most lesz az első szóval ne bundásozz itt nekem!-villantott rám jéghideg tekintetet. -És nem fogom azt... -mutatott undorodva az ágyra- felvenni...Szóval Most mondom utoljára h nem fogom felvenni erre a kurva szertartásra. Arról ne is beszéljünk hogy amikor átváltozom szerinted hány pillanat alatt fog darabokra szakadni hmm? Erre nem gondoltál a csili-vili kis ruháddal?
-Na idefigyelj. Ha lenyugodtál akar fel is veheted nem gondolod, hiszen nálam laksz... Ennyit csak meg tehetsz értem, nemde ? -fogtam a ruhát és elkezdtem ráadni. -De ha még mindig ellenkezni akarsz akár mehetsz meztelenül is...

*1óra múlva*

-Kész vagy. -vigyorogtam Jelina arcába mint akinek épp most volt botox kezelése.
-Még mindig nem tudom h engedhettem hogy te készíts fel. - megfordult a tükör felé.-Úristen. Ez gyönyörű. Köszönöm!- ölelt meg könnyes szemmel a mindig kimért Jel. Nem is emlékszem láttam-e így ez előtt. Most tényleg nagyon rossz lehet neki.

*fél 10 körül*

Jel P.o.V
A Morától kapott igen ünnepies csipkés fekete koktélruhában és a 2 éves szakadt Vans cipőmben, sétáltam hazafelé, micsoda párosítás. Úgy éreztem hogy egyedül vagyok Los Angeles amúgy is egyik legkihaltabb külvárosában, az utca nagyon üres most, mintha az emberek is velem gyászolnának, a kietlen utcán csak a lámpák világítottak halvány fénnyel és még néhány bolt kirakata, hosszasan gondolkodtam arról, hogy hogy s mint lesz mikor megérkezek, mit fogok mondani, hogy fogok érezni. De ahogy oda értem a családi házunk tömör fa ajtajához és bekopogtam minden azonnal ki ment a fejemből. Itt az idő... Hát ez is eljött.
-Kislányom.- erőltetett egy mosolyt az arcára anyu amikor "haza" értem.
-Én ezt nagyon nem szeretném, nagyon fogtok hiányozni. -öleltem át sírva anyukám az ajtóban.
-Tudom jel de ez hagyomány nem lehet annyiban hagyni, tudod nagyon jól hogy apád a falkavezér. De ezt már megbeszéltük egy párszor. - nézett rám fegyelmezően, még is lágyabban mint szokott.
-Példát kell mutatnom mindenkinek a falkában. Én sem szeretnélek elhagyni. Nagyon szeretünk anyáddal... Nekünk sem volt ilyenkor könnyű. - toppant be apu a konyhából.
-Szeretlek titeket. -történt meg az utolsó családi ölelés.
-Mennünk kell. 2 óra múlva éjfél. A többiek már várnak.

*fél órával később*

-Köszöntök minden farkastestvért a lányom l'age loup-gareauján. Ma eljött a nap hogy igazi farkas váljon belőle és megteremtse az önálló életet. Ma éjjel teljes értékű falkataggá válik. Fogadjuk hát nagy ujjongással. -hívott fel maga mellé a nagy sziklára apám.
-Ha meghalok ő lesz az örökösöm. Tehát most 2 beavatáson is túl esik. Ma megtartjuk a falka vezér örökös megválasztás szertartását is. Gyújtsátok meg a fákjákat.- mondta a számomra is meglepő monológot apám.
Mindenki elkezdett motoszkálni a fákják begyulladtak és körbe rendeződött mindenki az oltár körül ahol a bilincsek már nyitva vártak. Félelem töltötte el az egész testem. Ijedt tekintettel néztem apámra aztán az oltár mellett álló anyámra. Kiskoromban sok ilyen szertartást néztem végig de akkor nem találtam ennyire ijesztőnek.

Ráfeküdtem az oltárra mert tudtam hogy ez a kötelességem ráadásul a nevem kántálta az egész falka. Hideg volt a kő de ez valahogy mégis kicsit megnyugtatott. Éreztem a bokámon és csuklómon kattanó bilincsek fémes hűvösségét amitől elszállt az a kis nyugalom és újra a félelem kerített hatalmába. Már nem volt vissza út. Csak kiáltoztam és rángattam a bilincseim. Körülöttem mindenki izgatott volt a várakozástól. Apám kántálni kezdett egy imát de a szavak összemosódtak és már a saját kiáltásom sem hallottam csak a fejemben. Apu beletartotta a tűzbe billogot és mikor már vörösen és forrón izzott kivette a tűzből.
-Te jó ég ez felém közelít... Neee.- sikítottam magamban.
A fájdalom a karomban indult ahová azt az izzó vasat helyezte aztán tovább terjedt az egész testemben és úgy éreztem az egész testem ég. Fájdalmamban kinyitottam a szemem és láttam hogy a testemből forró gőz szivárog egyre hevesebben. Ordítottam. A félelem új stádiumába léptem. Olyan félelem lett úrrá rajtam ami azt súgja "Meghalsz". A bilincsből valahogy kiszabadultam. Nem tudom hogyan. A következő kép amire emlékszem hogy a gyönyörű tölgyek vesznek körül hajnalodik és az avar simogatja a meztelen talpam.
-Várjunk csak. A mancsom. Tessék? Mancsomvan.-futtattam át ezt a gondolatmenetet az agyamon. -Pocsoja, tó, tükör, akármi.- Futni kezdtem. Mindent átkutatva, sehol egy pocsoja. Várjunk csak. Ott egy barlang ahonnan víz csobogás visszhangzik.
A víz tükrében egy hófehér farkas képe köszönt vissza rám. Fehér. Soha nem láttam még fehér farkast. Gyönyörű a bundám és milyen puha, még sosem láttam magam ilyen szépnek.


(Köszönet ezért a részért a kedvenc és egyetlen nővéremnek: Pintér Alexandra "Lexy"-nek <3 Ő írta ezt a részt :) *Tapstapstaps*)

16. Death To Your Heart.

"-Sajnos még a személyes aurádat nem zavarhattam.- jött közelebb két lépést.
-Ha a 3 méteres körzetemben vagy már zavarod a személyes terem.- toltam hátrébb egy ujjammal amit aztán beletörölgettem Craig pólójába.
-Na mindegy.-lépett közbe Jel.-Hova pakolhatok?
-Gyere velem.- megmutattam neki a szobáját és kipakoltunk közben nevetgéltünk és élveztük hogy egymással lakhatunk ezután. "

Mora P.o.V

Mikor éppen a hajamat basztattam a tükör előtt a nappaliban Andy egyszer csak váratlanul berontott az ajtón majdhogynem orra esett a cipőmben, a becsapódástól.
-Hé, nyugi van. Mi ennyire sürgős? Egyszer még betöröd a cuki kis orrodat ha ezt így folytatod tovább. - öleltem át a bomba Biersack-et.
-Valamit el kell mondanom.- lihegett miközben én már vizet készültem önteni neki.
-Na mond. - mosolyogtam rá a még üres pohárral a kezembe.
-Lefeküdtem Monroeval.- Csukta be a szemét, miközben a "Reccs"-re várt a nyakánál.
-Hogy mi van?-néztem rá kérdőn.
-Igen, jól hallottad. Lefeküdtem Jayy Von Monroeval.-ismételte meg még egyszer azt a mondatot amit egyszer sem akartam hallani.
-Nem. Az nem lehet.- röhögtem fájdalommal a hangomban, miközben szilánkokra törtem a poharat, amiből az egyik nagyobb darab teljesen átfúródott a tenyeremen. - És mégis miért? Hm? Miért? Nem vagyok elég jó neked vagy mi? Az ő farkára jobban vágysz mint rám? Mond meg nyugodtan, én megértem. - kezdtem el ordítani vele úgy hogy szerintem 3 házzal arrébb is tisztán hallották.
-Én... Én nem tudom. De nagyon sajnálom. Már ezerszer megbántam. Nem tudom mi üthetett belém. Én csak téged szeretlek. -közeledett nyitott karokkal felém Biersack, mint aki meg akar ölelni.
-Ne gyere közelebb.- figyelmeztettem a szilánkos kezemet elé rakva.
-Uram isten. Neked egy kibaszott üvegszilánk van a kezedben.-ájuldozott gyenge idegzetű Andy, a kezem láttán.
-Nem érdekes, fél óra múlva újra rendben lesz.-szabadítottam meg a szilánkot kezem fogságából és Andy elé dobtam, véresen.- Heh, ez akár a te nyakadban is lehetett volna. - vigyorogtam rá rosszindulatúan.
-Bárcsak...Akkor legalább nem büntetném többet magam.- hajtotta le szégyenkezve a fejét.
-Jelnek  igaza volt.-húztam vissza a szilánkot és lenyaltam róla a vért ami rajta maradt.
- Miben? Habár szerintem neki mindig igaza van. - nézett még mindig maga elé.
Felhúztam a pólóm és megmutattam neki a tetkóm a hasamon.-Remélem tetszik.
-Jézusom. - nézette tátott szájjal, és elkezdte taperolni, dörzsölni és nyúzni a bőröm.
-Még fáj ám.- toltam el magamtól a kezeit.
-Nem hiszem el hogy ezt csináltad nekem.-csordult ki egy könnycsepp a szeméből.-Annyira sajnálom. Nálad jobban még senki nem szeretett és ezt is elbaszom, és még én se szerettem ennyire senkit mint téged. Egy kibaszott lúzer lakozik ebben a rocker testeben. Egy elcseszett lúzer. - most már patakokban folytak a könnyei végig az arcán.
-Még egy pasim se sírt miattam. - néztem végig rajta, odaszaladtam hozzá és jó erősen átöleltem.- Nem érdekel hogy mit csináltál Andy. Mindenkinek kijár egy második esély, és mellesleg nem akarlak elveszíteni, egy ilyen hülyeség miatt. Tényleg nem szerettem még ennyire senkit mint téged. - néztem mélyen a gyönyörű kék szemeibe és megcsókoltam.
-Annyira szeretlek. - nyomta a homlokát az enyémnek, és egy puszit nyomott rá.

*Másnap*

Jel P.o.V

-Boldog szülinapot drága barátnőm! -ugrott mellém az ágyba Mora. Azt hittem ketté tépem mivel egész éjszaka nem aludtam és nagyon ideges vagyok. Eljött ez a nap is sajnos. Olyan érzés mintha a szívem szakítaná ki a helyéről valaki . Mora ezt nem értheti mert náluk másak a szokások de úgy látom azt sem értette amit mondtam neki erről.
-Mora ne haragudj nekem ehhez most nincs kedvem. Kedves tőled de megtennéd h kimászol a bordámból a könyököddel? És azt sem venném zokon ha a térded sem támasztaná a vesém. -néztem rá pókerfaceszel.
-Jajj ne haragudj. Nem akartam. Bocsi.- ugrott az ágy végébe mint valami szöcske a hiperaktív barátnőm. Most h jobban belegondolok ezzel a nagy lököttségével el is terelte a figyelmem a szertartásról.
-Köszönöm.-mosolyodtam el egy kicsit.-Mit eszünk? Farkas éhes vagyok.
-Te semmit. Szépnek kell lenned a ruhádban amit vettem neked mára és ha most csillapítod az éhséged, nem lesz olyan csinos... Tudom mennyit tud enni egy farkas főleg ha...
-Te most szórakozol velem ugye ? Nem kell nekem szépnek lennem sőt... El sem akarok menni... De megehetem a macskád is ugye tudod?
-Oké oké nem kell ennyire mellre szívni. Szegény Brünhildát képes lennél bántani, milyen ember vagy te? - nézett durcásan rám a szobavámpírom.
-Akarod mondani farkas és olyan aki éhes. Van csirke a hűtőben? -indultam el a konyha irányába.
-Azthiszem...Jelina neeee... Öltözz fel itt van Will. - űvöltött utánam Mora mikor már késő volt.
-Nem tudtam h fehérnemű bemutató is lesz.-találkoztam össze William Everett-el az előszobában.
-Neked is szia. Tudod Will a köszönés nem olyan nagy feladat, és képzeld nem is fáj.- nyitottam ki a hűtőt.

*3órával később*

-Nem akarom felvenni.

15. L'age loup-gareau |Part 1|

Mora. P.o.V

-Jelina!De rég láttalak.-ordítottam át a túloldalra mikor megláttam a legrendesebb farkast akit ismerek, és átszaladtam hozzá.-Hiányzol.
-Szia Mora... Ti is hiányoztok. De tudod mostanában sok a dolgom... Szüli...
-Óóó tényleg szülinapod lesz, te lány! Milyen buli kell ? A 18. a legfontosabb... Olyan bulit csinálunk neked...-hadartam végig az összes kérdést amit csak lehetett ezzel a fontos dologgal kapcsolatban. Jel minden kérdés után egyre furább arcot vágott amit nem tudtam a szülinap dologhoz társítani.
-Hé. Mi a baj csajszi ? -kérdeztem aggódva.
-Ne haragudj, de nem akarok erről beszélni és nagyon kedves tőled ez a szülinap szervezés dolog de nem fog menni... Más...Más dolgom lesz...
-Ne szórakozz már. 18 leszel hahó! Nincs több ilyen! Ezt meg kell ünnepelni! Tuti élvezni fogod már, tudom is hova megyünk. Tudom h szeretsz bulizni. Na mi van már ? Mért nem akarod ?
-Hagyj már ezzel a szülinappal.. Nem akarom az egészet! Megvetem és elutasítom! Undorodom tőle! A buli nagyon messze áll attól h örökre el kell hagynom a családom és csak a falkában találkozhatok velük nem érted ? Nem tudom mi lesz velem. Most is éppen 1 ingatlan közvetítőből jövök h találjak lakást de eddig még mindig sikertelen mert nincs pénzem rá. Nem tudom mit csináljak. -fakadt ki nekem könnyet nyelve Jel.
-Hogy micsoda? Ezt eddig mért nem mondtad? -kérdeztem az eddiginél is fehérebben.
-Jól hallottad, és sajnálom hogy nem mondtam el de még magamnak is alig bírom bevallani hogy 5 nap múlva ez történik.- a végére elcsuklott a hangja és könnycseppek folytak végig az arcán
-Nem fogja semmi elrontani a 18. szülinapodat ígérem, még ez se.- öleltem szorosan magamhoz.-Költözz hozzánk! Hiszen már kiskorom óta az egyik legjobb barátnőm vagy, és úgyis van még egy szobánk tök üresen.- vigyorogtam rá izgatottan, a választ várva.
-Úristen, nem tudok mit mondani, ez annyira nagylelkű. Köszönöm!-ugrott a nyakamba és egy farkashoz méltóan megölelt.- Annyira köszönöm.
-Ez a legkevesebb amit egy barát tehet a másikért.-elkaptam a kezét és elkezdtem húzni előre.- Most megyünk plázázni. Mert megtehetjük.-kacsintottam rá vigyorogva.- De,én nem...Most mondtam hogy nincs pénzem.- állt meg egy pillanatra.
-Ha velem vagy van.-mosolyogtam rá.
A legközelebbi plázába és a legelső stílusunkhoz illő boltba bementünk. Vettünk neki 2 új pólót egy nacit és egy bőrdzsekit, én meg betévedtem a tetoválószalonba.
-Te Mora. Biztos vagy ebben?- még csak pár hónapja vagytok együtt. Nem túl korai?- kérdezgetett Jel, mikor már a tűt készítette elő a tetováló.
-Nem. Még sosem szerettem annyira senkit mint őt. Örökké emlékezni akarok rá.- fogtam meg a kezét és bólintottam a tetoválónak hogy kezdhetjük. 2 óra alatt kész is lett és átmentünk Jelhez összepakolni a cuccait hogy indulásra készen legyen, elköszönt a szüleitől és hívtam apát hogy vigyen minket haza mert nem volt kedvem már sétálni.

-Üdvözöllek mostantól itthon Jel. - öleltem át újdonsült lakótársamat.
-Nem tudod elhinni hogy ez mennyit jelent nekem.- mosolygott háláját kifejezve a szokásos "Jel-stílussal"
-Jó lesz veled lakni kis csaj. Hiányoztál már. - ölelte meg Craig.
-Jel itt fog lakni?-trappol le a lépcsőn Ry.
-Jobb hír nem is lehetne, mostantól gyakrabban fogok ide járni.-vigyorgott félreérthetően a mögötte kullogó Will.
-Nem kéne. Így is túl sokat zavarod a légkörömet.- néztem Willre undorodó fejet vágva.
-Sajnos még a személyes aurádat nem zavarhattam.- jött közelebb két lépést.
-Ha a 3 méteres körzetemben vagy már zavarod a személyes terem.- toltam hátrébb egy ujjammal amit aztán beletörölgettem Craig pólójába.
-Na mindegy.-lépett közbe Jel.-Hova pakolhatok?
-Gyere velem.- megmutattam neki a szobáját és kipakoltunk közben nevetgéltünk és élveztük hogy egymással lakhatunk ezután.











(Notifizierung des Autors : Mora tetkóját így képzeljétek el c: : )

14. Make this sin with me

"-Már próbáltam. Jut eszembe. Kell egy új karika. - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na nee. Eltörted mi?
Erre csak egy megbánó nezéssel párositott bólogatás volt a válasz. -Akkor megyünk egy új karikáért.- ennél a kijelentésemnél csöngetett valaki..."

Jayy P.o.V

Dahvie elindult hogy kinyissa az ajtót, de visszatartottam.
-Majd én. - mosolyogtam kedvesen és elindultam az ajtó felé. Remegő kézzel nyitottam ajtót.
- Hiányzol.- közölte az ajtóban álló fekete tömeg két világító kék szemmel. Mikor feleszméltem hogy Andy áll az ajtóban lesokkolódtam. Meg se várta hogy válaszoljak, beljebb lépett két kezével magához húzta arcomat és megcsókolt.
- Nekem is hiányzol. - csókoltam vissza.
- Beszállhatok én is? A gruppen a legjobb. - röhögött a hátunk mögül Dahvie. El is felejtettem hirtelen hogy itt van. Hátra se nézve csók közben bemutattam neki és az ujjammal mutattam hogy igazából merre is van a szobája. Andy egyre tolt beljebb egész a kanapéig.
- Ne itt. Még a végén ez a perverz állat leskelődni fog. - nevettem fel és behúztam a szobámba.
-A picsába...- halottam  Dahviet a másik szobából. A szobámban folytattuk Andyvel a csókcsatát. Iszonyatosan hiányzott már.Éreztem ahogy forró teste az enyémnek feszül. Átkaroltam és egy jól gyakorolt mozdulattal magam alá forditottam.Szeretek én kezdeni. Ráültem az alsó felére, és a csipőmet forgattam rajta mintha táncolnék, közben a kezemmel a felsőtestét simogattam néha végighúztam a körmeimet rajta. Régebben ezt imádta, de ez nem változott, éreztem hogy nem. Visszatértem a felső testére, jobban mondva a nyakára, és lassanként kis csokokkal beboritva testét haladtam egyre lejjebb.
Láttam Andyn, hogy élvezi, amit csinálok és semmi esetre sem akartam megfosztani sem magamat, sem őt egy kis játszadozástól.
- Jayy! - szólt Andy kissé zavartan. - Ugye tudod, hogy ezt nekünk nem szabad? Ha kiderül, hogy...
- Shhh! - szakítottam félbe és újra fölé hajolva egy vad csókkal fokoztam a hangulatot. Miután ajkaink elváltak egymástól, egy pár pillanatra iszonyatos érzés fogott el. A srác szuszogásáról eszembe jutottak az éjszakák, amikor Caroline ágyában feküdtem és gyönyörködhettem abban, ahogy alszik. Az a lány mindennél jobban szeret engem, én meg ezt teszem.
- Mi a baj, Monroe? Félsz, hogy a pokolra jutsz? Nyugalom! Én rettegek Morától! Tuti, hogy meg fog ölni! Engem legalábbis ...
- Hahaha. - nevettem fel - Szerintem nem a félelemtől remegsz! - mondtam, majd elkezdtem kigombolni a nadrágját. Tovább csókolgattam a hasát, közben leszedtem róla a fekete csőnadrágot. Biersack teljesen átadta magát a mámornak, hiszen nem telt el alig egy perc, máris látszott a változás az alsónadrágjában.
- Édes. Na, meg persze ugyan olyan nagy! - dícsértem meg.
Nem akartam fél munkát végezni. Ha már szex, akkor csináljuk rendesen. Andy merevedését látva már nem tudtam a következményekkel foglalkozni... Hosszasan végignyaltam a csípőjét és megszabadítottam utolsó ruhadarabjától is. Ugyanolyan jó a teste, mint régen.
- Csak csináld! - szólt rám, amikor észrevette, hogy elgondolkodom egy pillanatra. Szeretem az ilyen jellegű szórakozást. Felizgat.
Természetesen szót fogadtam neki. Nyelvemmel kényeztettem a péniszét, közben hallgattam egyre gyorsuló légzését. Az aktust a rohadt telefonom törte meg, valaki SMS-t küldött. Biztosan Dahvie. Mindig is egy féltékeny ribanc volt. Nem törődtem vele... Számba vettem Biersack szerszámát és elkezdtem szopni. Ettől teljesen kész volt.
- Baszd meg, Jayy! - nyögött fel. - Annyira...
Nem fejezte be a mondatot. Nyilván nem volt hozzá ereje, mert éreztem ajkaim között, hogy elélvezett. Felálltam, közben hasára tettem a kezem.
- Hiányzott, mi?! - tettem fel a kérdést, majd mélyen a szemébe néztem.
- Fogd be! Nem mered bevallani, hogy neked is tetszett! - nevetett.
Nem válaszoltam neki. Most már kezdtem érezni, valami történik odakint a konyhában. Dahvie már vagy egy órája beszélget valakivel. Ki a halál lehet az?

(Köszönjétek meg ezt a szexi részt Vivien Dreamday-nek. Én nem bírtam volna megírni :)) tapsot neki <3)

*1,5 órával később*

Dahvie P.o.V
Már egy órája itt van Care hátisten nem annyira kifinomult a hallása hogy hallja a szerelmes párt. Jayynek igaza volt, gyönyörű lány, kedves, vicces, és még értelmes is. Megkedveltem, ebben az egy órában, sokat beszélgettünk.
Jayy egy törülközővel a kezében jött ki a szobájából, boxerben, az ugyanilyen feállásal rendelkező Andy kiséretében.

-Hát te? Te mit keresel itt? Vanity. Mikor jött meg Care és mért nem szóltál hogy itt van?- kezdett bele idegesen Jayy, mikor meglátta a konyhapultnál ülő barátnőjét. Care fel sem néz, továbbra is a félig teli poharát bámulja.
-Úgy tudom más dolgod volt.- húztam meg nemtörődően a vállamat.
-Caroline! Nem volt megbeszélve hogy jössz. De végül is örülök hogy látlak. - simogatta meg a haját Jayy.
-Biersack mért van itt?- nézett fel pókerarccal Care miközben egy könnycsepp csordult ki a szeméből.- És az igazából még jobban érdekel hogy miért vagytok boxerben, úgy hogy egy szobából jöttetek ki, több mint egy óra után?
-Megmagyarázom.- ölelte át Jayy az egy pontba bámuló összetört "életét".
-Ne érj hozzám. Most ne. Kérlek.- utasította a vámpírt, aki azonnal elengedte és hátra lépett kettőt, még sose láttam Jayyt így engedelmeskedni valakinek.
-Menj haza Andy. - tartotta szemmel még mindig Caret.
-Ne Andy. Ne menj haza.- mosolygott egy ördögi vigyorral az arcán Care.- Mora biztosan meg szeretné ismerni Dahviékat. Ezért talán áthívom. Biztos hiányzol neki.
-Úristen csak azt ne! Inkább ölj meg most még az is jobb, de ő megkínoz.-mondja Andy a hajába túrva, idegesen.
Erre már csak egy rosszindulatú mosoly volt a válasz.
-Ha elmondod neki te hogy mi történt és utána elhúzol a picsába nem hívom ide most azonnal.-fenyegette meg a fél meztelen Andyt Caroline.-Te meg dögölj meg Monroe. Nem akarlak többet látni. Viszlát.- felállt engem megölelt és dramatikusan távozott a lakásból. Furcsa volt ezt a jelenetet kívülállóként látni.

13. Dangerous things.

Andy P.o.V

-Mi van? Nem tudom miről beszélsz. Jayyt ezelőtt még csak nem is annyira ismertem, meg amúgy is...Nem vagyok buzi hogy fiúkkal smároljak. - vágtam undorodó fejet miközben mentegetőztem ahogy csak tudtam.
-Nem azt mondtam, hogy buzi vagy, különben nem lennél együtt a lányommal. Biszex. Gondolom tudod mit jelent és nem kell elmagyaráznom. - forgatta meg szemeit lenézően Craig - Sötét. - motyogta az orra alatt.
-Apa! Andy nem buzi és nem is biszex! Honnan szedted mégis mindezt? Tiszta hülye vagy! - ordítozott Mora , kikelve magából, miközben én lapítottam.
-Eeh...tegyünk egy próbát.- nézett végig rajtam Mabbitt, majd abban a pillanatban magához húzott és megcsókolt. Craig sose titkolta hogy biszex, gondolom a gyerekei előtt meg aztán főleg nem. Zenész társait is nem egyszer lekapta már koncert közben. Ahogy ott álltam a barátnőm apjának szájával a számban, tényleges biszex ösztöneim nem engedték, hogy ellökjem magamtól mert Jayyre emlékeztetett, és ennek következtében belementem Craig ocsmány játékába. Már csak akkor eszméltem  fel hogy mit művelek mikor egy nagy puffanást hallottam magunk mellől egy halk "Jézusisten" kíséretében.
-Craig te nem vagy normális! - löktem arrébb.
-Bocs, szeretem ha bebizonyithatom hogy igazam van, bármibe is kerüljön. Na de te hozod vagy én vigyem?
-Viszem én. - néztem rá megvetően és a kezembe vettem az eszméletlen Morát és lefektettem a kanapéra. -Annyira sajnálom. - rogytam térdre előtte. - Hogy lehet felébreszteni? - orditottam rá Mabbittre.
-Szerintem örüljünk hogy nincs magánál. Egyébként szerintem ha megrugdosod vagy megpofozgatod felébred, de darabokra is szed mindkettőnket azonnal. Szóval előbb le kéne kötözni a biztonság kedvéért. - nézte tágra nyílt szemekkel.
- Lehet nem ártana. Én félek tőle. De mivel kötözzük le , és hová egyáltalán? - bámultuk egymást.
- Egy rocker mindig övekkel jár, nem? Gondolom neked is van itt minimum 2 darab. - adta a kiváló ötletet Mabbitt , ha már ő kevert minket veszélybe, ennyit elvárhattam tőle.
-Jó. Felvisszük és hozzá erősítjuk az ágya keretéhez és várunk. - így is tettünk. Már vagy fél órája ültünk az ágya felett miközben elmondtam Craiget mindennek.
-Utállak. Mondtam már?- végeztem ki a fél óra alatt ötödjére szemmel.
-Várjunk csak...-úgy tett mint aki a kezén számol. - Csak negyvenhatodjára.
-Mi??..Mi a picsa?.. Mit csináltatok, köcsögök? Mért vagyok a kibaszott ágyamhoz kötözve az öveitekkel? Hmm? - nézett szemfogait mutogatva rám majd Mabbittre. -Ha kiszabadulok megöllek titeket! De nem csak azért mert idekötöztetek! Egyébként remélem hogy meg is dugtátok egymást mialatt eszméletlen voltam. Meleg ribancok. - ugrott egyet az ágyba a kiszabadulás reményében.
-Már bizonyitottan biszex mint láthattad, és nincs az az isten amiért ezzel lefeküdnék- javította ki fapofával Craig.
-Kuss Mabbitt! Te csókoltad meg a pasimat! Téged foglak először megölni! - ugrott neki az agressziv vérszivó, vagyis csak próbált, de eskü arrébb ugrott egy centit az ágy.
- Nyugi édes! Ez soha többet nem fog előfordulni, ígérem!- simogattam meg az arcát annak reményében hogy megnyugszik, de mikor húztam el kezem elkapta és bele harapott. Esküdni mertem volna hogy kitépett egy darabot belőle mert kb annyira fájt, de nem, hál isten.
-Te rohadék! Ne simogass engem, mert kitépem a szíved. -sziszegte a fogai között, miközben a vérem ott folyt a szájából végig a nyakán. Kezdtem félni tőle.
-Szerintem hadjuk itt. - vetette fel a jelenetet végignéző Mabbitt, szintén egy kis félelemmel a hangjában.
-Neeem, ahogy azt ti gondoljátok. -és abban a pillanatban ki is szabadult elszakítva a bőröveket és már fogta is apja torkát, amin hegyes körmeivel vérző sebeket szúrt. Este még szexinek találtam azokat a körmöket. Tehetetlenségemben és lesokkoltságomban nem tudtam mit tenni csak álltam és néztem ahogy Craig fuldoklik.
-Hmm. Szexi mikor hevesebben ver a szíved a félelemtől.- röhögött Mora  rám se nézve, de lassan lazított a szorításán majd végül elengedte a fuldokló, szinte már lila vampírt.
-Ő az enyém attól h biszex még nem jelenti hogy csak úgy csókolgathatod. Érthető?
Észre se vettem hogy már ott áll előttem és a hátamon húzogatja lágyan a körmeit, de mégis felsértette a bőröm majd áttért a hasamra. Most fel sem tünt hogy csikis vagyok. Láttam hogy azt karcolja a hasamba hogy : I ♥ U.
-Én is szeretlek. - suttogtam a fülébe.
-Elmondhattad volna. - törölgette a köntöse ujjával a sebemet.
-Nem tudtam mit reagálnál,ha csak ugy bejelentem. - öleltem magamhoz.
-Ez jobb reakció volt szerinted? Már most szégyellem magam Sajnálom hogy meleg ribancnak neveztelek titeket. - rá rakta a fülét a mellkasomra. -Megnyugodtál.
- Igen, és úgy látom te is. -mivel neki nem ver a szíve így csak következtetni tudtam rá.
- Akkor elmesélsz mindent Jayyel kapcsolatban? - ült le az ágyra. Nagy levegőt vettem és elmondtam mindent egytől egyik kezdve a tegnapival.

Dahvie P.o.V

-Bazdmeg bazdmeg bazdmeg! - jarkált fel alá a nappaliban Jayy a fejét ütve . De már egy fél órája,  miközben egy jó film ment a tvben. Eleinte nem érdekelt mert azt hittem valamit elfelejtett vagy valami ilyesmi, de mostmár érdekel mi van vele mert ez igy nem mehet.
-Haver mi van veled?- állítottam meg.
-Ahh semmi. Csak Biersack. Emlékszel? A lombrágó, kék szem, fekete haj. Vágod nem? - válaszolt melléktevékenységét még mindig nem befejezve.
-Ja vágom. A volt csávód. A BVBből.- hogyne emlékeznék. Egy és fél éven keresztül hallgattam hogy most ígyúgy meg errearra voltunk együtt hogy ő még senkit nem szeretett ugy mint őt meg milyen jó vele.
-Tegnap csókoloztam vele. A baratnője buliján. Megcsaltam Caret.- szinte sírt de nem értem hogy miért. Egy csók még nem olyan nagy vétek. Hiszen engem is megszokott csókolni koncert közben.
- És? Ha nem tud róla senki, hol a baj?
- Érzem hogy tudja valaki, és ki fog derülni. De érted, az a legszörnyűbb hogy mindkettőt ugyanúgy szeretem.
-Vágom. Erre nem tudok mit mondani, próbálj megnyugodni előszőr is. Menj hulahoopozz egy kicsit vagy irj egy új dalszöveget vagy mit tudom én. Nyugi.
-Már próbáltam. Jut eszembe. Kell egy új karika. - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na nee. Eltörted mi?
Erre csak egy megbánó nezéssel párositott bólogatás volt a válasz. -Akkor megyünk egy új karikáért.- ennél a kijelentésemnél csöngetett valaki...