21. Surprises, Surprises everywhere.

Mora P.o.V

Frissen festett körmeimet rágva pásztáztam a szekrényem polcait, hátha találok tűrhető darabokat. Meg fogtam egy kupacot, és a tetejéről ledobtam egy régi göncöt. Egy ódivatú, fakó rongy valószínűleg még 10 évvel ezelőttről. Az alatta lévő is harsány, kopott színt visel. Lassan az egész kupac valahova elröppen, és pedig kezdek ideges lenni. Alig van valami ruhám... Ami van az is ezek szerint divatjamúlt. Aztán lejjebb kalandozom a holmik között, és megtalálom azt a polcot, amit kerestem. Rikító színek, nagy kivágások, szexi csipkék, bandanevek, ütős feliratok. Gondolkodás, belepillantás nélkül vágom be őket a bőröndbe. Egy pillanatra elégedetten huppantam le az ágyamra, és kémleltem a már félig teli bőröndöt. A tetején megpillantottam azt a Black Veil Brides-os pólót amit először kaptam Andy-től. Levettem a kupac tetejéről és magamhoz öleltem, közben eszembe jutott az első találkozásunk, és az hogy azóta se vettem meg azt a lámpát, de nem is vettem helyette másikat. Miután átfutott azt a furcsa gondolatmenet az agyamon, szépen visszaraktam a pólót és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Elővettem a kis listámat a zsebemből, mert ha nem írom fel mit kell vigyek, valami biztosan itthon marad. Vetettem egy pillantást rá és összegeztem hogy mi hiányzik még. Fogkefe, fogkrém, tartalék tágeszek és pc-k, hajlakk, körömlakk stb. Csak az alap dolgok. Villámgyorsan összeszedtem a hiányzó cuccokat és beledobáltam a ruhák mellé. Csípőre tett kézzel néztem elégedetten körbe a szobában. 

-Kész vagy már? Indulhatunk? Egy óra és indul a gépünk! - törte meg az egyrészről izgatott nyugalmamat Craig.
-Persze. - vigyorogtam rá, és felemelve a bőröndömet lehúztam a lépcsőn. Lent rám várt mindenki. Ott voltak több kevesebb bőrönddel. Mindenki átlagos volt, semmi izgatottságot nem láttam az arcokon. Egyedül egy dolog került bele a látókörömbe ami már rég nem látott volt.
-Hát ti? Mi történt azóta amióta nem beszéltünk, és tudnom kéne róla? - másztam bele az egymást ölelgető Jayy&Care páros személyes aurájába.
-Őőő...Semmi?- tolta arrébb az arcomat Care egy kínos mosollyal az arcán.
-Jayy. Csiripelj. - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Nincs semmi mondanivalóm. Minden olyan mint eddig. - vigyorgott rám Jayy, amiből persze levágtam hogy titkolnak valamit.
-Figyellek titeket. - mutattam feléjük azt a tipikus "szemmel tartalak" kézmozdulatot, miközben lassan távolodtam Andy felé. Kipakoltunk a kisbuszokba és indultunk is ki a repülőtérre. Miután megvolt a szokásos repülőtéri hercehurca, elégedetten ástam be magam az első osztály tökéletes kényelmet nyújtó székébe. Mindenki a barátnőjével ült kivéve CC-t és Ashley-t, mert ők ketten nem hoztak senkit. A sors meg szegény Dahvie-t bünteti. Szerencsétlennek már csak Jel mellett jutott hely.
Mikor bejelentették hogy indul a gép izgatottan fogtam meg Andy kezét, és kezdetét vette a 6 órás repülőutunk.

Jel P.o.V

Az ablakon bámultam kifelé, miközben Dahvie Vanity szakította meg az Oliver Sykesról váló gondolkodásomat.
-Hello. Dahvie vagyok. Ha jól tudom, Moráékkal vagy. Még nem találkoztunk. Hogy hívnak? - nyújtotta felém a kezét a BOTDF másik dalos pacsirtája.
-Hello. Tudom. Igen. Jelina. - válaszoltam a lehető legkevesebb érzelmet kimutatva, azután visszafordultam előző pozíciómba.
-Jelina. Szép név, és ritka. Hogy szoktak becézni?- mosolygott rám még mindig érdeklődően. Általában az emberek ilyenkor nem szoktak tovább beszélgetni velem ezért egy kicsit meglepődtem, hogy ő mégis.
-Jel-nek. - erőltettem az arcomra egy mosolyféleséget.
-És melyik bandataggal vagy?- nézett körül a székek között.
- Semelyikkel. Szülinapomra kaptam a lehetőséget a Biersack-től és Morától. - biccentettem a fejemmel az egymáson alvó Andy és Mora párosra.
- Ohh. Ez jó hír. Egyébként boldog szülinapot, így utólag. Nem neked volt a szülinapi buliid szombaton? Hány éves is lettél?
- Kösz. De. 18. Egyébként miért jó hír? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
- Hát... Tudod...Manapság nehéz olyan szép lányt mint te egyedülállóként találni. Főleg rocksztárok társaságában. -túrt bele a zöld csíkokkal megspékelt hosszú hajtömegébe.
- Ohh ez kedves, dehát van ez igy - mosolyodtam el. Ezután nem igazán szóltunk egymáshoz amíg oda nem értünk. Egész végig azon gondolkodtam hogy Dahvie nem igazán az esetem, de viszont aranyos, és nem akarom megbántani. Pedig hogyha tovább beszélgetek vele, akkor valamivel biztos sikerülni fog. Elmélkedve bámultam a csodálatosan aranyló felhőket, szó nélkül, továbbra is érzéketlenül, olyan Jel-esen.


Mora P.o.V

Mikor megérkeztünk a Warped első helyszínére, a lélegzetem is elállt. 1000ed magamat láttam mindenfelé. Ritkító egyedi alakok, tetoválások, piercingek fültágítók, hajak, emberek. Még sosem szemléltem ezt a másik oldalról. Értem ezt azalatt hogy a backstageből, egy elég ismert banda énekesével, kézenfogva. Csak pár koncerten voltam eddig életemben. De azoknak a koncertjén még sose voltam akikén akartam lenni, ez elég furcsa annak ellenére hogy egy rocksztár az apám. Andy nem ecsetelte hogy rajtuk kívül még kik lépnek fel, ezért meglepetés az egész. Nem tudom hogy hányszor fogok kiugrani a bőrömből, egy egy kedvencem láttán. Minden esetre izgatottan léptem be az öltözőbe vele. Gyorsan átvettem egy kivágott pólót, és egy kis rövidnadrágot, mert szédületesen meleg volt. Még volt egy kis idő a BVB koncertig, ezért rávettem Andyt hogy jönnöm ki velem, és beszélgessünk a rajongóikkal.
- Ugye tudod hogy nem az összes rajongóm kedvel téged?! Sőt. Szerintem ha rajtuk múlna te már, a pokol bugyrában égnél. Biztos szeretnél velük találkozni? -   értesített a veszélyekről miközben egyre húztam kifelé a biztonságot jelentő épületből.
- Szerintem ha beszélgetnek velem egy kicsit , megváltozik a véleményük. - álltam meg egy pillanatra az ajtóban. - Megérkeztünk. Challenge Accepted. - ahogy távolodunk egyre több rajongó vett észre minket. Szinte az összesel leálltunk két szót váltani, amire a legtöbbjük sikoltozva sírt az örömtől. Volt aki inkább azt ecsetelte hogy mennyire imád engem, és hogy mennyire összeillünk Andyvel, és még velem is akart közös képet. Bár ez a ritkábbik fajta volt. A legtöbb BVBArmy tag szemében láttam, hogy számomra a poklot is túl jó helynek tartják. Velük egy kicsit tovább beszélgettem, remélve hogy megváltozik a véleményük csak egy nagyon picit. Néhány helyen láttam a változást, néhány helyen nem. Mikor már belefáradtunk a rajongók lelkesedésébe, bemenekültünk egy "VIP" sátorba. Körülnéztem de nem akadt meg senkin a szemem, az emberek nagyrésze ismeretlen volt számomra, persze Andy tökéletesen elcsevegett velük. Kis idő múlva két tag jött be a sátorba. Még az amugy se verő szívem is megállt egy pillanatra.
-AZTAKURVATEJÓÉGBASSZAMMEURAMISTENANDYNÉZMÁR. - sikítottam el magamat miután végig hadartam a mondókámat, egyébként is 2 oktávval magasabb hangon, mint az eredeti.
-Mivan? - nézett rám mérgesen, miközben ugráltam a hátán.
-AZ OTT. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII. -mutogattam ugrálva a mostanra felénk közeledő párosra.
- Szivi. Először is nem értek rajongóul. Másodszor nyugodj már meg és válaszolj hogy mi bajod van. - mikor megpróbáltam válaszolni, már túl késő volt, mert ideértek, én meg tátott szájjal lefagytam.
- Mi van Biersack , kinek örül ennyire a kiscsaj? - veregeti hátba Andyt az egyik.
-Ja, ő itt a barátnőm Mortican Massacre, akivel nem tudom mi van. - néz rám értetlenkedve.