22. Come with me.

"- Szivi. Először is nem értek rajongóul. Másodszor nyugodj már meg és válaszolj hogy mi bajod van. - mikor megpróbáltam válaszolni, már túl késő volt, mert ideértek, én meg tátott szájjal lefagytam.
- Mi van Biersack , kinek örül ennyire a kiscsaj? - veregeti hátba Andyt az egyik.
-Ja, ő itt a barátnőm Mortican Massacre, akivel nem tudom mi van. - néz rám értetlenkedve."

-Ohh. Akkor hello Mortican. Kellin Quinn vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
-Nem kell mondanod hogy ki vagy. Ismerlek nagyon jól, és most el sem hiszem hogy a kezedet fogom, és hogy körülbelül 30 cm van közöttünk és hogy itt állsz előttem, és hogy..- mikor megpróbáltam volna tovább mondani a mellette álló seggdugasz belevágott a mondandómba. -A Mortican olyan sátáni név. Hogy szoktak becézni. Sátánka? Vagy Devilke? Vagy Lucifer barátnője? De most komolyan.
- Jesszusisten. Victor Fuckin' Fuentes. El sem hiszem, hogy kifiguráztad a nevemet. Téged is kibaszottul imádlak. Valaki csípjen meg, vagy álmodom.- leheltem ki ezt a monológot magamból egy levegővel, miután egy enyhe csípést éreztem a felkaromon, ami Kellintől származott.
- Na jó, én most meghaltam. - és azzal a lendülettel vettem ki Andy kezéből a poharat és kiittam a tartalmát.
- Egyébként Mora a beceneve. - közölte kínosan Andy a fiúkkal.
-Te Andy. Nincs véletlen a barátnődnek egy ikertesója? - vigyorgott Kellin miközben végignézett rajtam.
-Mondjuk egy 5 centivel alacsonyabb. -kontrázott rá Vic.
-Nem nincs neki. Egy báttya van, ha az megfelel nektek. - nézett egyre csúnyábban rájuk Andy.
-Pfhuu. - fújtam ki a levegőmet. - Megnyugodtam. Most már képes leszek emberien kommunikálni. Hogy vagytok fiúk?
- Jól. Kösz. - vigyorgott féloldalasan a főszirén, miközben a tetkóimat fürkészte. - Egyébként az ott egy SWS tetkó? - kérdezte kimeredt szemekkel, mikor észre vette a combomon virító vasmacskát ami körül egy szirén csücsül, és tök egyértelműen köré van írva hogy "Sleeping With Sirens".
-Igazából nem is tudom miből jöttél rá, de komolyan. - veregettem meg nevetve a vállát.
- Van valami programod jelenleg, kedves Mora? - küldött rám egy mosolyt Vic.
-Igen. Nekünk most mennünk kell bocsesz srácok. Majd valamikor még biztosan összefutunk. Sziasztok. - kezdett el húzni Andy sietve, miközben intett nekik.
-Hohoho. Neked lehet hogy sietned kell Biersack, de én biztos hogy nem megyek.Egyébként tudtommal neked sincs semmi halaszthatatlan dolgod. De ha mégis akkor hajrá. - téptem ki a kezemet az övéből.
- Hát jó. Akkor maradj. Érezzétek jól magatokat. - sétált el vissza se nézve.
- Mindig ilyen harapós ha valaki haverkodik veled? - nézett a távozó énekes után felhúzott szemöldökkel Vic.
- Hát, nem tudom. Eddig még rajtatok kívül senki nem próbálkozott. - vigyorogtam kínosan rájuk. -De mindegy is, ne is foglalkozzatok vele. Válaszolva a kérdésedre Vic, nincs programom ha jól emlékszem 8-ig. Miért?
- Szeretsz Xbox-ozni? - kérdezte Kellin felcsillanó szemekkel.
- Nanáhogy. - füllentettem neki egy magabiztos mosollyal az arcomon.
-Csudálatos. Akkor irány a PTV turné busz! - mutatta fel az ujját Vic.
Kacskaringóztunk még egy keveset a buszok között, mire odaértünk. Egy óriási fekete jármű fogadott. Mikor beléptünk megcsapott a férfi dezodorok jellegzetes illatfelhőjének keveréke. Kellin otthonosan huppant le a busz előterében álló kanapéra, és várta hogy Vic kiszolgálja.
Mikor leültem mellé, figyeltem ahogy tökéletes nyakán végigcsorog egy izzadtság csepp. Jobban vonzott a vérének mámorító illata, mint eddig bármi. Erre gondolva eszembe jutott Andy, és hogy körülbelül ugyan ezt éreztem a vele való találkozásomkor. De hát ahogy a jó öreg mondás tartja: "A szomszéd fűje, mindig zöldebb.". Jelen esetbe vörösebb...

Jel P.o.V

"Emberek, kibaszott emberek mindenhol. Jézus hova kerültem?!" Gondoltam magamba miközben át fúrtam magam a bűzlő, valamilyen deathcore zenére tomboló tömegen. Mikor sikerült kicsapódnom a túloldalon a csápoló humánok közül, a életem kiszámíthatóságának köszönhetően, nyilvánvalóan neki ütköztem a szabadulás pillanatában mögöttem sétáló egyednek. Valószínűleg egyenesen a kezében lévő pohárnak mentem neki, mert éreztem ahogy a hátamon végig folyik a tartalma.
- Ó istenem, bocsánat. Az én hibám, jól vagy kislány? -szólt a hátam mögül a poharas fiú.
-Igen ezt jól mondtad, a te hibád, mert ti értéktelen emberek mindenhol ott vagytok. - hadonásztam idegesen még mindig háttal az idegennek. - Egyébként mi az hogy kislány? - fordultam meg felhúzott szemöldökkel.
- Nocsak még egy ember kedvelő farkaslány. - röhögött fel a számomra hihetetlen személy. - Austin Carlile vagyok. Örvendek. - nyújtotta felém a kezét.
- Hello, Jelina Tanessy. - ráztam meg kifejezéstelen arccal évek óta plátóin imádott példaképem kezét. - És milyen farkaslányról beszélsz? - nevettem rá kínosan.
- Tisztában vagy vele hogy bűzlesz mint egy ázott kutya? - húzta féloldalas mosolyra a száját. Én automatikusan közelebb hajoltam hozzá hogy érezzem az illatát.
- Akár csak te. - hunyorogtam rá, egy apró mosollyal az arcomon. Nem akartam elkezdeni tombolni mint egy őrült rajongó, aki most tudta meg hogy a példaképe ugyanolyan mint ő, mert az valószínűleg elijesztette volna.
-Gyere velem, adok egy tiszta pólót, mert most már ragadsz is.- terelgetett előre a kezével, amit a hátamon pihentetett.
-Igazán köszi, de nem kell. A BOTDF buszában van a cuccom. Igazán nincs messze. - "Hogy is ne lenne messze?! Onnan jöttem a tömegen keresztül" gondoltam magamban mindeközben.
-Van süti!- próbálkozott elég gyengén Austin.
-Te sütötted? - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Még jó- nevette el magát,azonnal.
-Jól van. Meggyőztél. - mosolyogtam rá.
Egymáshoz nem szólva kezdtünk el sétálni a buszok felé.