Hali kedves olvasóim. Mivel az előző részre nem több , mint 1 komment érkezett ezért úgy döntöttem felfüggesztem a blogot határozatlan ideig. Kell egy kis idő a gondolkodásra, mert magam is érzem hogy egy kissé erőltetett a sztori és nem olyan mint az elején. Elismerem hogy az előző rész egy nagy adag pillangókaki lett de ezt is alig bírtam kipréselni magamból. Ezzel csak azt akarom mondani hogy nem miattatok nem folytatom, vagy hogy ez valami büntetés az érdeklődés hiánya miatt. Azt akarom mondani hogy miattam van. Kell egy kis idő, mert belefáradtam. Nem bírom tovább. Semmi ötletem, időm nuku, és kedvem ebből kifolyólag semennyi nincs hozzá. Komolyan sajnálom. A blog ezekután is megtekinthető lesz. Ha esetleg hozzáfűzni valótok van hajrá, de nem hiszem hogy ezen fogok változtatni. Szóval viszlát nektek. Köszönöm az eddigi támogatást és kitartó olvasást. Remélem majd ezek után a nevemmel a könyvespolcaitokon fogtok találkozni. (Elkezdtem írni egy könyvet és álmaim szerint ki fogja valaki adni. Hahaha szép álom...)
Puszi nektek így utoljára! Köszönök mindent! ♥♥♥
Fanny
2013. július 16., kedd
2013. július 4., csütörtök
22. Come with me.
"- Szivi. Először is nem értek rajongóul. Másodszor nyugodj már meg és válaszolj hogy mi bajod van. - mikor megpróbáltam válaszolni, már túl késő volt, mert ideértek, én meg tátott szájjal lefagytam.
- Mi van Biersack , kinek örül ennyire a kiscsaj? - veregeti hátba Andyt az egyik.
-Ja, ő itt a barátnőm Mortican Massacre, akivel nem tudom mi van. - néz rám értetlenkedve."
-Ohh. Akkor hello Mortican. Kellin Quinn vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
-Nem kell mondanod hogy ki vagy. Ismerlek nagyon jól, és most el sem hiszem hogy a kezedet fogom, és hogy körülbelül 30 cm van közöttünk és hogy itt állsz előttem, és hogy..- mikor megpróbáltam volna tovább mondani a mellette álló seggdugasz belevágott a mondandómba. -A Mortican olyan sátáni név. Hogy szoktak becézni. Sátánka? Vagy Devilke? Vagy Lucifer barátnője? De most komolyan.
- Jesszusisten. Victor Fuckin' Fuentes. El sem hiszem, hogy kifiguráztad a nevemet. Téged is kibaszottul imádlak. Valaki csípjen meg, vagy álmodom.- leheltem ki ezt a monológot magamból egy levegővel, miután egy enyhe csípést éreztem a felkaromon, ami Kellintől származott.
- Na jó, én most meghaltam. - és azzal a lendülettel vettem ki Andy kezéből a poharat és kiittam a tartalmát.
- Egyébként Mora a beceneve. - közölte kínosan Andy a fiúkkal.
-Te Andy. Nincs véletlen a barátnődnek egy ikertesója? - vigyorgott Kellin miközben végignézett rajtam.
-Mondjuk egy 5 centivel alacsonyabb. -kontrázott rá Vic.
-Nem nincs neki. Egy báttya van, ha az megfelel nektek. - nézett egyre csúnyábban rájuk Andy.
-Pfhuu. - fújtam ki a levegőmet. - Megnyugodtam. Most már képes leszek emberien kommunikálni. Hogy vagytok fiúk?
- Jól. Kösz. - vigyorgott féloldalasan a főszirén, miközben a tetkóimat fürkészte. - Egyébként az ott egy SWS tetkó? - kérdezte kimeredt szemekkel, mikor észre vette a combomon virító vasmacskát ami körül egy szirén csücsül, és tök egyértelműen köré van írva hogy "Sleeping With Sirens".
-Igazából nem is tudom miből jöttél rá, de komolyan. - veregettem meg nevetve a vállát.
- Van valami programod jelenleg, kedves Mora? - küldött rám egy mosolyt Vic.
-Igen. Nekünk most mennünk kell bocsesz srácok. Majd valamikor még biztosan összefutunk. Sziasztok. - kezdett el húzni Andy sietve, miközben intett nekik.
-Hohoho. Neked lehet hogy sietned kell Biersack, de én biztos hogy nem megyek.Egyébként tudtommal neked sincs semmi halaszthatatlan dolgod. De ha mégis akkor hajrá. - téptem ki a kezemet az övéből.
- Hát jó. Akkor maradj. Érezzétek jól magatokat. - sétált el vissza se nézve.
- Mindig ilyen harapós ha valaki haverkodik veled? - nézett a távozó énekes után felhúzott szemöldökkel Vic.
- Hát, nem tudom. Eddig még rajtatok kívül senki nem próbálkozott. - vigyorogtam kínosan rájuk. -De mindegy is, ne is foglalkozzatok vele. Válaszolva a kérdésedre Vic, nincs programom ha jól emlékszem 8-ig. Miért?
- Szeretsz Xbox-ozni? - kérdezte Kellin felcsillanó szemekkel.
- Nanáhogy. - füllentettem neki egy magabiztos mosollyal az arcomon.
-Csudálatos. Akkor irány a PTV turné busz! - mutatta fel az ujját Vic.
Kacskaringóztunk még egy keveset a buszok között, mire odaértünk. Egy óriási fekete jármű fogadott. Mikor beléptünk megcsapott a férfi dezodorok jellegzetes illatfelhőjének keveréke. Kellin otthonosan huppant le a busz előterében álló kanapéra, és várta hogy Vic kiszolgálja.
Mikor leültem mellé, figyeltem ahogy tökéletes nyakán végigcsorog egy izzadtság csepp. Jobban vonzott a vérének mámorító illata, mint eddig bármi. Erre gondolva eszembe jutott Andy, és hogy körülbelül ugyan ezt éreztem a vele való találkozásomkor. De hát ahogy a jó öreg mondás tartja: "A szomszéd fűje, mindig zöldebb.". Jelen esetbe vörösebb...
Jel P.o.V
"Emberek, kibaszott emberek mindenhol. Jézus hova kerültem?!" Gondoltam magamba miközben át fúrtam magam a bűzlő, valamilyen deathcore zenére tomboló tömegen. Mikor sikerült kicsapódnom a túloldalon a csápoló humánok közül, a életem kiszámíthatóságának köszönhetően, nyilvánvalóan neki ütköztem a szabadulás pillanatában mögöttem sétáló egyednek. Valószínűleg egyenesen a kezében lévő pohárnak mentem neki, mert éreztem ahogy a hátamon végig folyik a tartalma.
- Ó istenem, bocsánat. Az én hibám, jól vagy kislány? -szólt a hátam mögül a poharas fiú.
-Igen ezt jól mondtad, a te hibád, mert ti értéktelen emberek mindenhol ott vagytok. - hadonásztam idegesen még mindig háttal az idegennek. - Egyébként mi az hogy kislány? - fordultam meg felhúzott szemöldökkel.
- Nocsak még egy ember kedvelő farkaslány. - röhögött fel a számomra hihetetlen személy. - Austin Carlile vagyok. Örvendek. - nyújtotta felém a kezét.
- Hello, Jelina Tanessy. - ráztam meg kifejezéstelen arccal évek óta plátóin imádott példaképem kezét. - És milyen farkaslányról beszélsz? - nevettem rá kínosan.
- Tisztában vagy vele hogy bűzlesz mint egy ázott kutya? - húzta féloldalas mosolyra a száját. Én automatikusan közelebb hajoltam hozzá hogy érezzem az illatát.
- Akár csak te. - hunyorogtam rá, egy apró mosollyal az arcomon. Nem akartam elkezdeni tombolni mint egy őrült rajongó, aki most tudta meg hogy a példaképe ugyanolyan mint ő, mert az valószínűleg elijesztette volna.
-Gyere velem, adok egy tiszta pólót, mert most már ragadsz is.- terelgetett előre a kezével, amit a hátamon pihentetett.
-Igazán köszi, de nem kell. A BOTDF buszában van a cuccom. Igazán nincs messze. - "Hogy is ne lenne messze?! Onnan jöttem a tömegen keresztül" gondoltam magamban mindeközben.
-Van süti!- próbálkozott elég gyengén Austin.
-Te sütötted? - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Még jó- nevette el magát,azonnal.
-Jól van. Meggyőztél. - mosolyogtam rá.
Egymáshoz nem szólva kezdtünk el sétálni a buszok felé.
2013. június 19., szerda
21. Surprises, Surprises everywhere.
Mora P.o.V
Frissen festett körmeimet rágva pásztáztam a szekrényem polcait, hátha találok tűrhető darabokat. Meg fogtam egy kupacot, és a tetejéről ledobtam egy régi göncöt. Egy ódivatú, fakó rongy valószínűleg még 10 évvel ezelőttről. Az alatta lévő is harsány, kopott színt visel. Lassan az egész kupac valahova elröppen, és pedig kezdek ideges lenni. Alig van valami ruhám... Ami van az is ezek szerint divatjamúlt. Aztán lejjebb kalandozom a holmik között, és megtalálom azt a polcot, amit kerestem. Rikító színek, nagy kivágások, szexi csipkék, bandanevek, ütős feliratok. Gondolkodás, belepillantás nélkül vágom be őket a bőröndbe. Egy pillanatra elégedetten huppantam le az ágyamra, és kémleltem a már félig teli bőröndöt. A tetején megpillantottam azt a Black Veil Brides-os pólót amit először kaptam Andy-től. Levettem a kupac tetejéről és magamhoz öleltem, közben eszembe jutott az első találkozásunk, és az hogy azóta se vettem meg azt a lámpát, de nem is vettem helyette másikat. Miután átfutott azt a furcsa gondolatmenet az agyamon, szépen visszaraktam a pólót és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Elővettem a kis listámat a zsebemből, mert ha nem írom fel mit kell vigyek, valami biztosan itthon marad. Vetettem egy pillantást rá és összegeztem hogy mi hiányzik még. Fogkefe, fogkrém, tartalék tágeszek és pc-k, hajlakk, körömlakk stb. Csak az alap dolgok. Villámgyorsan összeszedtem a hiányzó cuccokat és beledobáltam a ruhák mellé. Csípőre tett kézzel néztem elégedetten körbe a szobában.
-Kész vagy már? Indulhatunk? Egy óra és indul a gépünk! - törte meg az egyrészről izgatott nyugalmamat Craig.
-Persze. - vigyorogtam rá, és felemelve a bőröndömet lehúztam a lépcsőn. Lent rám várt mindenki. Ott voltak több kevesebb bőrönddel. Mindenki átlagos volt, semmi izgatottságot nem láttam az arcokon. Egyedül egy dolog került bele a látókörömbe ami már rég nem látott volt.
-Hát ti? Mi történt azóta amióta nem beszéltünk, és tudnom kéne róla? - másztam bele az egymást ölelgető Jayy&Care páros személyes aurájába.
-Őőő...Semmi?- tolta arrébb az arcomat Care egy kínos mosollyal az arcán.
-Jayy. Csiripelj. - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Nincs semmi mondanivalóm. Minden olyan mint eddig. - vigyorgott rám Jayy, amiből persze levágtam hogy titkolnak valamit.
-Figyellek titeket. - mutattam feléjük azt a tipikus "szemmel tartalak" kézmozdulatot, miközben lassan távolodtam Andy felé. Kipakoltunk a kisbuszokba és indultunk is ki a repülőtérre. Miután megvolt a szokásos repülőtéri hercehurca, elégedetten ástam be magam az első osztály tökéletes kényelmet nyújtó székébe. Mindenki a barátnőjével ült kivéve CC-t és Ashley-t, mert ők ketten nem hoztak senkit. A sors meg szegény Dahvie-t bünteti. Szerencsétlennek már csak Jel mellett jutott hely.
Mikor bejelentették hogy indul a gép izgatottan fogtam meg Andy kezét, és kezdetét vette a 6 órás repülőutunk.
Jel P.o.V
Az ablakon bámultam kifelé, miközben Dahvie Vanity szakította meg az Oliver Sykesról váló gondolkodásomat.
-Hello. Dahvie vagyok. Ha jól tudom, Moráékkal vagy. Még nem találkoztunk. Hogy hívnak? - nyújtotta felém a kezét a BOTDF másik dalos pacsirtája.
-Hello. Tudom. Igen. Jelina. - válaszoltam a lehető legkevesebb érzelmet kimutatva, azután visszafordultam előző pozíciómba.
-Jelina. Szép név, és ritka. Hogy szoktak becézni?- mosolygott rám még mindig érdeklődően. Általában az emberek ilyenkor nem szoktak tovább beszélgetni velem ezért egy kicsit meglepődtem, hogy ő mégis.
-Jel-nek. - erőltettem az arcomra egy mosolyféleséget.
-És melyik bandataggal vagy?- nézett körül a székek között.
- Semelyikkel. Szülinapomra kaptam a lehetőséget a Biersack-től és Morától. - biccentettem a fejemmel az egymáson alvó Andy és Mora párosra.
- Ohh. Ez jó hír. Egyébként boldog szülinapot, így utólag. Nem neked volt a szülinapi buliid szombaton? Hány éves is lettél?
- Kösz. De. 18. Egyébként miért jó hír? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
- Hát... Tudod...Manapság nehéz olyan szép lányt mint te egyedülállóként találni. Főleg rocksztárok társaságában. -túrt bele a zöld csíkokkal megspékelt hosszú hajtömegébe.
- Ohh ez kedves, dehát van ez igy - mosolyodtam el. Ezután nem igazán szóltunk egymáshoz amíg oda nem értünk. Egész végig azon gondolkodtam hogy Dahvie nem igazán az esetem, de viszont aranyos, és nem akarom megbántani. Pedig hogyha tovább beszélgetek vele, akkor valamivel biztos sikerülni fog. Elmélkedve bámultam a csodálatosan aranyló felhőket, szó nélkül, továbbra is érzéketlenül, olyan Jel-esen.
Mora P.o.V
Mikor megérkeztünk a Warped első helyszínére, a lélegzetem is elállt. 1000ed magamat láttam mindenfelé. Ritkító egyedi alakok, tetoválások, piercingek fültágítók, hajak, emberek. Még sosem szemléltem ezt a másik oldalról. Értem ezt azalatt hogy a backstageből, egy elég ismert banda énekesével, kézenfogva. Csak pár koncerten voltam eddig életemben. De azoknak a koncertjén még sose voltam akikén akartam lenni, ez elég furcsa annak ellenére hogy egy rocksztár az apám. Andy nem ecsetelte hogy rajtuk kívül még kik lépnek fel, ezért meglepetés az egész. Nem tudom hogy hányszor fogok kiugrani a bőrömből, egy egy kedvencem láttán. Minden esetre izgatottan léptem be az öltözőbe vele. Gyorsan átvettem egy kivágott pólót, és egy kis rövidnadrágot, mert szédületesen meleg volt. Még volt egy kis idő a BVB koncertig, ezért rávettem Andyt hogy jönnöm ki velem, és beszélgessünk a rajongóikkal.
- Ugye tudod hogy nem az összes rajongóm kedvel téged?! Sőt. Szerintem ha rajtuk múlna te már, a pokol bugyrában égnél. Biztos szeretnél velük találkozni? - értesített a veszélyekről miközben egyre húztam kifelé a biztonságot jelentő épületből.
- Szerintem ha beszélgetnek velem egy kicsit , megváltozik a véleményük. - álltam meg egy pillanatra az ajtóban. - Megérkeztünk. Challenge Accepted. - ahogy távolodunk egyre több rajongó vett észre minket. Szinte az összesel leálltunk két szót váltani, amire a legtöbbjük sikoltozva sírt az örömtől. Volt aki inkább azt ecsetelte hogy mennyire imád engem, és hogy mennyire összeillünk Andyvel, és még velem is akart közös képet. Bár ez a ritkábbik fajta volt. A legtöbb BVBArmy tag szemében láttam, hogy számomra a poklot is túl jó helynek tartják. Velük egy kicsit tovább beszélgettem, remélve hogy megváltozik a véleményük csak egy nagyon picit. Néhány helyen láttam a változást, néhány helyen nem. Mikor már belefáradtunk a rajongók lelkesedésébe, bemenekültünk egy "VIP" sátorba. Körülnéztem de nem akadt meg senkin a szemem, az emberek nagyrésze ismeretlen volt számomra, persze Andy tökéletesen elcsevegett velük. Kis idő múlva két tag jött be a sátorba. Még az amugy se verő szívem is megállt egy pillanatra.
-AZTAKURVATEJÓÉGBASSZAMMEURAMISTENANDYNÉZMÁR. - sikítottam el magamat miután végig hadartam a mondókámat, egyébként is 2 oktávval magasabb hangon, mint az eredeti.
-Mivan? - nézett rám mérgesen, miközben ugráltam a hátán.
-AZ OTT. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII. -mutogattam ugrálva a mostanra felénk közeledő párosra.
- Szivi. Először is nem értek rajongóul. Másodszor nyugodj már meg és válaszolj hogy mi bajod van. - mikor megpróbáltam válaszolni, már túl késő volt, mert ideértek, én meg tátott szájjal lefagytam.
- Mi van Biersack , kinek örül ennyire a kiscsaj? - veregeti hátba Andyt az egyik.
-Ja, ő itt a barátnőm Mortican Massacre, akivel nem tudom mi van. - néz rám értetlenkedve.
Frissen festett körmeimet rágva pásztáztam a szekrényem polcait, hátha találok tűrhető darabokat. Meg fogtam egy kupacot, és a tetejéről ledobtam egy régi göncöt. Egy ódivatú, fakó rongy valószínűleg még 10 évvel ezelőttről. Az alatta lévő is harsány, kopott színt visel. Lassan az egész kupac valahova elröppen, és pedig kezdek ideges lenni. Alig van valami ruhám... Ami van az is ezek szerint divatjamúlt. Aztán lejjebb kalandozom a holmik között, és megtalálom azt a polcot, amit kerestem. Rikító színek, nagy kivágások, szexi csipkék, bandanevek, ütős feliratok. Gondolkodás, belepillantás nélkül vágom be őket a bőröndbe. Egy pillanatra elégedetten huppantam le az ágyamra, és kémleltem a már félig teli bőröndöt. A tetején megpillantottam azt a Black Veil Brides-os pólót amit először kaptam Andy-től. Levettem a kupac tetejéről és magamhoz öleltem, közben eszembe jutott az első találkozásunk, és az hogy azóta se vettem meg azt a lámpát, de nem is vettem helyette másikat. Miután átfutott azt a furcsa gondolatmenet az agyamon, szépen visszaraktam a pólót és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Elővettem a kis listámat a zsebemből, mert ha nem írom fel mit kell vigyek, valami biztosan itthon marad. Vetettem egy pillantást rá és összegeztem hogy mi hiányzik még. Fogkefe, fogkrém, tartalék tágeszek és pc-k, hajlakk, körömlakk stb. Csak az alap dolgok. Villámgyorsan összeszedtem a hiányzó cuccokat és beledobáltam a ruhák mellé. Csípőre tett kézzel néztem elégedetten körbe a szobában.
-Kész vagy már? Indulhatunk? Egy óra és indul a gépünk! - törte meg az egyrészről izgatott nyugalmamat Craig.
-Persze. - vigyorogtam rá, és felemelve a bőröndömet lehúztam a lépcsőn. Lent rám várt mindenki. Ott voltak több kevesebb bőrönddel. Mindenki átlagos volt, semmi izgatottságot nem láttam az arcokon. Egyedül egy dolog került bele a látókörömbe ami már rég nem látott volt.
-Hát ti? Mi történt azóta amióta nem beszéltünk, és tudnom kéne róla? - másztam bele az egymást ölelgető Jayy&Care páros személyes aurájába.
-Őőő...Semmi?- tolta arrébb az arcomat Care egy kínos mosollyal az arcán.
-Jayy. Csiripelj. - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Nincs semmi mondanivalóm. Minden olyan mint eddig. - vigyorgott rám Jayy, amiből persze levágtam hogy titkolnak valamit.
-Figyellek titeket. - mutattam feléjük azt a tipikus "szemmel tartalak" kézmozdulatot, miközben lassan távolodtam Andy felé. Kipakoltunk a kisbuszokba és indultunk is ki a repülőtérre. Miután megvolt a szokásos repülőtéri hercehurca, elégedetten ástam be magam az első osztály tökéletes kényelmet nyújtó székébe. Mindenki a barátnőjével ült kivéve CC-t és Ashley-t, mert ők ketten nem hoztak senkit. A sors meg szegény Dahvie-t bünteti. Szerencsétlennek már csak Jel mellett jutott hely.
Mikor bejelentették hogy indul a gép izgatottan fogtam meg Andy kezét, és kezdetét vette a 6 órás repülőutunk.
Jel P.o.V
Az ablakon bámultam kifelé, miközben Dahvie Vanity szakította meg az Oliver Sykesról váló gondolkodásomat.
-Hello. Dahvie vagyok. Ha jól tudom, Moráékkal vagy. Még nem találkoztunk. Hogy hívnak? - nyújtotta felém a kezét a BOTDF másik dalos pacsirtája.
-Hello. Tudom. Igen. Jelina. - válaszoltam a lehető legkevesebb érzelmet kimutatva, azután visszafordultam előző pozíciómba.
-Jelina. Szép név, és ritka. Hogy szoktak becézni?- mosolygott rám még mindig érdeklődően. Általában az emberek ilyenkor nem szoktak tovább beszélgetni velem ezért egy kicsit meglepődtem, hogy ő mégis.
-Jel-nek. - erőltettem az arcomra egy mosolyféleséget.
-És melyik bandataggal vagy?- nézett körül a székek között.
- Semelyikkel. Szülinapomra kaptam a lehetőséget a Biersack-től és Morától. - biccentettem a fejemmel az egymáson alvó Andy és Mora párosra.
- Ohh. Ez jó hír. Egyébként boldog szülinapot, így utólag. Nem neked volt a szülinapi buliid szombaton? Hány éves is lettél?
- Kösz. De. 18. Egyébként miért jó hír? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
- Hát... Tudod...Manapság nehéz olyan szép lányt mint te egyedülállóként találni. Főleg rocksztárok társaságában. -túrt bele a zöld csíkokkal megspékelt hosszú hajtömegébe.
- Ohh ez kedves, dehát van ez igy - mosolyodtam el. Ezután nem igazán szóltunk egymáshoz amíg oda nem értünk. Egész végig azon gondolkodtam hogy Dahvie nem igazán az esetem, de viszont aranyos, és nem akarom megbántani. Pedig hogyha tovább beszélgetek vele, akkor valamivel biztos sikerülni fog. Elmélkedve bámultam a csodálatosan aranyló felhőket, szó nélkül, továbbra is érzéketlenül, olyan Jel-esen.
Mora P.o.V
Mikor megérkeztünk a Warped első helyszínére, a lélegzetem is elállt. 1000ed magamat láttam mindenfelé. Ritkító egyedi alakok, tetoválások, piercingek fültágítók, hajak, emberek. Még sosem szemléltem ezt a másik oldalról. Értem ezt azalatt hogy a backstageből, egy elég ismert banda énekesével, kézenfogva. Csak pár koncerten voltam eddig életemben. De azoknak a koncertjén még sose voltam akikén akartam lenni, ez elég furcsa annak ellenére hogy egy rocksztár az apám. Andy nem ecsetelte hogy rajtuk kívül még kik lépnek fel, ezért meglepetés az egész. Nem tudom hogy hányszor fogok kiugrani a bőrömből, egy egy kedvencem láttán. Minden esetre izgatottan léptem be az öltözőbe vele. Gyorsan átvettem egy kivágott pólót, és egy kis rövidnadrágot, mert szédületesen meleg volt. Még volt egy kis idő a BVB koncertig, ezért rávettem Andyt hogy jönnöm ki velem, és beszélgessünk a rajongóikkal.
- Ugye tudod hogy nem az összes rajongóm kedvel téged?! Sőt. Szerintem ha rajtuk múlna te már, a pokol bugyrában égnél. Biztos szeretnél velük találkozni? - értesített a veszélyekről miközben egyre húztam kifelé a biztonságot jelentő épületből.
- Szerintem ha beszélgetnek velem egy kicsit , megváltozik a véleményük. - álltam meg egy pillanatra az ajtóban. - Megérkeztünk. Challenge Accepted. - ahogy távolodunk egyre több rajongó vett észre minket. Szinte az összesel leálltunk két szót váltani, amire a legtöbbjük sikoltozva sírt az örömtől. Volt aki inkább azt ecsetelte hogy mennyire imád engem, és hogy mennyire összeillünk Andyvel, és még velem is akart közös képet. Bár ez a ritkábbik fajta volt. A legtöbb BVBArmy tag szemében láttam, hogy számomra a poklot is túl jó helynek tartják. Velük egy kicsit tovább beszélgettem, remélve hogy megváltozik a véleményük csak egy nagyon picit. Néhány helyen láttam a változást, néhány helyen nem. Mikor már belefáradtunk a rajongók lelkesedésébe, bemenekültünk egy "VIP" sátorba. Körülnéztem de nem akadt meg senkin a szemem, az emberek nagyrésze ismeretlen volt számomra, persze Andy tökéletesen elcsevegett velük. Kis idő múlva két tag jött be a sátorba. Még az amugy se verő szívem is megállt egy pillanatra.
-AZTAKURVATEJÓÉGBASSZAMMEURAMISTENANDYNÉZMÁR. - sikítottam el magamat miután végig hadartam a mondókámat, egyébként is 2 oktávval magasabb hangon, mint az eredeti.
-Mivan? - nézett rám mérgesen, miközben ugráltam a hátán.
-AZ OTT. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII. -mutogattam ugrálva a mostanra felénk közeledő párosra.
- Szivi. Először is nem értek rajongóul. Másodszor nyugodj már meg és válaszolj hogy mi bajod van. - mikor megpróbáltam válaszolni, már túl késő volt, mert ideértek, én meg tátott szájjal lefagytam.
- Mi van Biersack , kinek örül ennyire a kiscsaj? - veregeti hátba Andyt az egyik.
-Ja, ő itt a barátnőm Mortican Massacre, akivel nem tudom mi van. - néz rám értetlenkedve.
2013. május 14., kedd
20. Love forever true
Jayy P.o.V.
Tegnap este, miután megpróbáltam felhívni Caroline-t, Dahvie meglátása szerint még elviselhetetlenebb voltam, mint előtte és ebből adódóan azt a döntést hozta, hogy nem száll le rólam, amíg át nem tolom a belem a Sleepwalking Streetre.
- Ide figyelj, Dahvie! Rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz! - hőbörögtem neki - Felesleges oda mennem!
- Miért? Meg sem próbáltál vele személyesen beszélni!
- Most mondtam, hogy...
- Igen, halottam! - vágott közbe - Elhiheted, hogy nagyon elegem van abból, hogy egész álló nap itt tépelődsz! Ha nincs Care, olyan vagy, mint egy vadállat!
- Dahvie... Lényegében az vagyok! - mondtam és vetettem rá egy vad mosolyt, hogy láthassa az agyaraim. Valahogy azt éreztem, hogy nincs tisztában azzal, hogy vámpír vagyok. Mindegy.
- Ohh, csodás! - kaptam a választ. Látszott rajta, hogy megrémült. Talán attól félt, hogy az asztalon végzi, hogy élve felboncolhassam dühömben.
- Nézd, én... Szeretem azt a lányt! - most már kissé higgadtabb voltam. Leültem a lépcsőre. - Mármint, nem úgy szeretem, hogy a vérére vágyom, hanem Rá. Szerelmes vagyok belé!
- Ja, ez feltűnt! Ha ezt akkor jelented ki, amikor elkezdtél mesélni róla... Mármint, hogy szerelmes vagy belé! Hmm. Szerintem kiröhögtelek volna. De tény, hogy még sosem láttalak még ilyennek. Amíg Dahvie előadását hallgattam, öntöttem magamnak egy pohár whiskey-t.
- Ez kedves! De akkor sem megyek el...
- Hát, ez nem igaz! - ordított rám Vanity - Felnőtt férfi vagy! Belenézel imádott hölgyed gyönyörű szemébe és esedezel a bocsánatáért. MONROE! Belegondoltál te abba, hogy Caroline valójában milyen állapotban lehet?!?!?! Nagyot nyeltem. Idegességem mintha szomorúságra váltott volna... - Szóval! - folytatta - Holnap vagy átmész hozzá, vagy én foglak elrugdosni odáig! De, akkor garantálom, hogy kettétörik egy-két bordád, kedves Jayy Von! Ahogy ezt kimondta, fogta magát és kisétált a nappaliból; én meg úgy éreztem, hogy hozzávágom a Jack Daniel's üvegét. Még, hogy eltörnek a bordáim... Arra vagyok én kíváncsi!
* Másnap este *
Dahvie egy árva szót sem szólt hozzám egész nap, de látszott az arcán, hogy amit tegnap mondott nekem, azt nagyon is komolyan gondolja. Előző éjjel nem tudtam aludni, úgyhogy kifejezetten örültem neki, hogy ma nem akar velem veszekedni az a normálatlan! Fájt a fejem az egésztől… Egy gyors zuhanyzást követően magamra kaptam pár göncöt, lebattyogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába és kivettem a Jack Daniel’s-t a hűtőből. Szükségem volt egy kis piára. Ledobtam magam a kanapéra, majd elkezdtem kortyolgatni a jéghideg alkoholt. Úgy terveztem, hogy egy kis erőgyűjtéssel vegyes pihenés után elindulok itthonról, de Dahvie megint nem bírta ki piszkálódás nélkül.
- Takarodj! – parancsolt rám flegmán, majd továbbsétált. Minden bizonnyal a tegnapi fenyegetését akarta megerősíteni.
- Seggfej! – válaszoltam és elindultam, hogy megbékítsem életem értelmét.
20 perc vezetés után ott voltam. Sleepwalking Street 23. Ahogy kiszálltam az autómból észrevettem, hogy Care szobájának ablaka nyitva van és a lány csodálatos illata megcsapta az orrom.
- Idelent érezni! Hogy, ez mennyire hiányzott… - gondoltam és összefutott a nyál a számban.
Szokásomhoz híven bemásztam az ablakon. Care már aludt és a telihold erős fényében láthattam az arcát. Olyan volt, mint egy angyal… Ahogy őt néztem, összeszorult a szívem, hogy ezt tettem vele.
- Kurva élet! – dühöngtem magamban – Jobb, ha hagyom aludni! Éppen készültem lelépni, amikor felébredt. Ugyanolyan kómás volt, mint mindig, amikor felkeltettem. Csak mosolyogni tudtam rajta.
- Jayy?!
- Édesem… - leugrottam a párkányhoz, majd közelebb sétáltam.
- Te meg mit keresel itt?! – szinte üvöltött – Ha szeretetre vágysz, látogasd meg Biersack-et! Szerintem vele is nagyon jól elvagy! – vetett rám egy bosszús pillantást és elindult kifelé a szobából. Arra sem hagytam időt, hogy lenyomja a kilincset; elé álltam és kissé odaszorítottam az ajtóhoz. - Caroline! Nem teheted ezt velem! – néztem mélyen a kék szempárba. – Legalább hallgass meg!
- Hagyj békén! – próbált ellökni magától, de nem tudott. Sokkal erősebb vagyok nála. Ez tény. - Caroline! – mondtam olyan gyengéden, ahogy csak tudtam – Szeretlek! - Jayy Von Monroe! Komolyan mondom, te vagy a leg…
Nem hagytam, hogy elmondja, amit akar. Megcsókoltam. Hallottam, hogy milyen gyorsan ver a szíve.
- Szerelmem! Tényleg sajnálom! – ismertem be és folytattam. Amikor már nem nyomtam annyira azt a törékeny testét, a hasamra tette a kezét és feljebb tolta a pólóm. Hagytam, hogy levegye rólam. Egy pillanatra mintha megbámulta volna a mellkasom található „Love” feliratot… Tovább csókoltam ajkait és megszabadítottam barátnőmet a felsőjétől, majd finoman végignyaltam a nyakát. Care mélyen sóhajtott. Ebben a pillanatban tudtam, hogy ez több lesz egy romantikus, békülős smárolásnál. Ha nem kaphatom meg, belehalok!
Levettem a famerom és adtam pár puszit hercegnőm vállára. Látszott rajta, hogy tetszik neki a dolog. Csípőjére tettem a kezem, majd lejjebb csúsztattam ujjaim, hogy fehérneműben láthassam.
- Figyelj, Jayy! – mondta zavartan – Remélem tudod, hogy én még…
- Igen, tudom, hogy szűz vagy. – öleltem magamhoz. – Az egész lényed olyan ártatlan! Gyönyörű. De, ettől még többet érsz!
Nem ellenezte a dolgot. Rám bízta magát, aminek örültem. Újra megcsókoltam ajkait és az ágyra fektettem. Éreztem, hogy merevedésem van. Levetkőztettem Caroline-t és a tudat, hogy életem szerelme ott fekszik előttem meztelenül, gondtalanná tett. Annyira szép volt. És kibaszott izgató. Gyorsan levettem a boxerem és nekiláttam, hogy kényeztessem Care testét. Végighúztam körmeimet az oldalán, közben hosszasan megnyaltam a hasát, a mellétől egészen a csípőjéig. Ekkor már sokkal hevesebben vette a levegőt. Nem kellett sokat várnom, teljesen felizgult. Kezem az egyik combjára tettem, nehézkesen arrébb toltam a másiktól. Ráfeküdtem, majd nagyon óvatosan belé hatoltam. Mozdulatomat egy halk nyögés követte.
- Nyugodj meg! – suttogtam, közben végigsimítottam fekete haján. – Innentől már csak élvezni fogod! – ígértem meg neki és elkezdtem mozogni benne. Isteni volt. Leírhatatlannak tartottam, hogy vele lehetek és imádtam hallani a nyögéseit. Tudtam, hogy neki is jó. Szeretkezés közben vissza-visszatértem a nyakához, közben elkezdte karmolászni a hátam. Caroline az enyém! Örökre.
Ahogy erre gondoltam, véletlenül felsértettem a húsát tűhegyes fogaimmal. Az a kevés vér, ami a számban volt… Mámorító íze volt; a legjobb, amit valaha éreztem. Nem tudtam uralkodni magamon, a vénáiba mélyesztettem agyaraimat és elkezdtem inni a vörös folyadékot. Kissé hátrébb nyomta a fejét, éreztem, ahogy vállai megfeszülnek és összeszorította szemeit. A szexet persze nem hagytuk abba. Biztosan nagyon fájt neki!
Perceken belül mindkettőnknek orgazmusa lett és Care-től várhatóan beleményesztette világoskékre festett körmeit a hátamba, közben felnyögött. Kinyitotta elbűvölő szemeit, majd kissé rémült arcot vágott, ahogy meglátta a vérfoltos számat és vámpírfogaimat. Szinte azonnal békésebb lett, hiszen már a kapcsolatunk elején tudta, hogy kire vállalkozik. Vámpír vagyok…
NDA: ÚJ RÉSZT MOSTANTÓL CSAK 4 KOMMENT UTÁN HOZOK!
(Köszönet ezért a részért Vivien Dreamday-nek még ha egy kicsit sokat is kellet rá várni :3 )
2013. május 5., vasárnap
19. I lost my wonderland.
Care P.o.V.
A házunk bejárata előtt álltam, közben azzal szenvedtem, hogy bejussak.
- Nem igaz! Hol van? - mérgelődve kutattam a táskámban a kulcsaim után. Mostanában nagyon szétszórt vagyok. Kellemetlen.
- Végre! - miután elfordítottam a kulcsot a zárban és nyitottam ki az ajtót, észrevettem egy fehér borítékot, amit félig belegyömöszöltek a postaládába.
Daniel Vanity
Sleepwalking rd 23
Los Angeles, CA 17869
Apának jött... A feladót nem tüntették fel a papíron; de, a logóból tudtam, hogy valamelyik tetoválásokkal foglalkozó cég küldhette. Daniel tetoválóművész. Los Angelesben az egyik legjobb.
Ahogy erre gondoltam, eszembe jutott Jayy; becsaptam az ajtót és beviharoztam a konyhába. Az asztalon megpillantottam egy cetlit.
- Remek! - mondtam kissé ingerülten, majd olvasni kezdtem: "Caroline! San Diegoba kellett mennem egy munka miatt, holnap este jövök. Ha bármi baj van. hívj fel! És vacsorázz, légy szíves! Észrevettem, hogy napok óta alig eszel. Szeretlek Hercegnőm! Apa"
- Teljesen egyedül... - sóhajtottam és a szívemhez szorítottam a papírdarabot. - Most úgy sem tudnék apával beszélni!
* 2 órával később *
Miközben a kanapén feküdten. azokon az e-maileken járt az eszem, amiket Dahvietól kaptam. Nagyon aggódik értem! Kérdezte, hogy nincs-e kedvem átmenni és megnézni néhány zombis filmet. Persze, hogy nincs! Kizárt dolog, hogy oda menjek! Abba a házba...
Azt is írta, hogy Monroe nagyon idegbeteg és nem tud vele mit kezdeni. Nem érdekel. Azt csinál Jayy, amit akar! Inkább...
A gondolatomat a mobilom csörgése szakította meg. Mora hívott.
- Hallo! - vettem fel a telefont, közben próbáltam normális hangon beszélni.
- CARE! - üvölt Mortican. Látszólag örült annak, hogy hallhatja a hangom.
- Babe! Mi van veled? Már vagy egy hete nem láttalak! - nem hagyta, hogy válaszoljak, csak folytatta. - Szombaton bulit tartunk Jelinának, remélem nem felejtetted el! Iszonyat jó lesz és... Tényleg! Mi van Monroeval? Felőle sem hallott mostanában senki!
- Nem tudom. - válaszoltam hidegen.
- Tessék?! - kérdezte ingerült hangon.
- Nem tudom és nem is érdekel... - feleltem és kinyomtam.
Vettem egy mély levegőt és a szemem szinte azonnal könnybe lábadt. Nem tudtam mit csinálni. Elkezdtem fel-alá járkálni a lakásban és úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit az udvarra, a friss levegő jót fog tenni. Lenyugszom.
Odakint leültem a lépcsőre és néztem, ahogyan a Nap utolsó sugaraival megvilágítja a várost. Iszonyatosan éreztem magam. Amikor utoljára itt ültem, ugyan úgy a naplementét néztem. Jayyel! Nem beszélgettünk túl sokat. Fejemet a vállára hajtva ültünk egymás mellett, közben fogta a kezem. Boldog voltam. Biztonságban érezhettem magam, mert tudtam, hogy Ő ott van és nem lehet semmi baj!
És most ugyanitt ülök. Egyedül. Nem bírom!
Visszamentem a nappaliba. Be sem léptem az ajtón és valaki megint hívott.
"Jayy "
Felrohantam a lépcsőn és bevágódtam a szobámba.
- Rohadtul nem érdekelsz! - gondoltam, majd lefeküdtem az ágyamra - Dögölj meg, Monroe!
Folytak a könnyeim és remegtem. Nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalmam vagy a gyűlöletem-e a nagyobb. Leírhatatlan volt!
Abban bíztam, hogy ha apa itthon lesz, jobban fogom magam érezni! Nem leszek ennyire magányos...
Jayy P.o.V
Mint valami elcseszett vadnyugati filmben álltunk egymással szemben a szoba két végében, tettre készen.
-Most azonnal hívd fel.- ordította Dahvie.
-Nem. Nem fogom felhívni. Még nem állok készen rá.- vettem ki a telefont a zsebemből.
-De. Most rögtön felhívod. Nem tudok eltölteni még 1 órát így veled. Elviselhetetlen vagy. Neked minden szar. Neked mindenki idegesítő. Téged minden zavar. Tőled mindenki meghalhat, mindenkit leszarsz, csak sajnáltatod magad és nem veszed észre hogy te voltál a barom.- vágta hozzám felháborodottan.
- Ha nem tetszik költözz el. Akkor sem fogom felhívni.- válaszoltam hidegen, de valójában nagyon fájt az amit mondott.
- Na jó. Háromig számolok és ha addigra nem hívod fel, pakolhatsz össze és nem kell többet itt laknod. Érthető voltam?
- Márpedig felhívni, ha megzöldülök se fogom. Mondom még nem bírnék mit mondani neki. Egyszerűen fogalamam nincs. - fogtam a fejem és lecsúsztam a földre.
- Akkor majd felhívom én, add ide a telefont. - sétált pár lépést közelebb.
- És te mégis mit mondanál neki? Te hogy magyaráznád meg neki hogy mi történt akkor? Te nem tudod az okait. Nem! - ordítottam le a fejét, abban a pillanatban elindult felém, rámvetette magát és kitépte a kezemből a telefont pár másodperc mulva már tárcsázta is a számot.
-Kicsörög. - mondta halkan nekem.
- Nem fogja felvenni. - húztam oldalra számat.
Még várt egy kicsita csodára.- Tényleg nem vette fel. - dobta le a kanapéra a telót és leült mellém.
- Figyelj. Szerintem el kéne menned hozzá, és beszélni vele. Ez nem megoldás hogy csak így ülsz itt és vádolod magad, és nem mellesleg ki készítessz engem is. - lökött meg egy kicsit vállával én meg majdnem felborultam.
- De nem bírok a szemébe nézni. Annyira szégyenlem magam. - kezdtem el majdnem sírni.
- Kitalálunk valamit csak kérlek ne legyél addig ennyire elviselhetetlen.- ölelt át.
- Dahvie, te vagy a legjobb barátom. Mondtam már? - néztem rá hálás szemekkel.
- Azthiszem igen, az a tetkó a nyakadon ami a nevemet ábrázolja is ezt bizonyítja. - vigyorgott rám, és már is jobb kedvem lett egy kicsit. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Szinte rávetettem magamat, mert azt hittem hogy Care hívott vissza. Csalódottan néztem a képernyőt ami csak annyit jelzett hogy a hívő személy nem más mint Mora.
-Hát persze. Már csak ő kellett. -vettem fel a telefont.- Szia Mora.
-Helloka Jayyci. Miújság veled mostanság? Rég nem hallottam felőled. Valami baj van? Care is olyan szótlan volt mikor rólad kérdeztem. Minden rendben van köztetek?- hadarta végig a kérdéseit meg sem engedve hogy válaszoljak.
-Igazából én.... - kezdtem bele a magyarázkodásomba, de azonnal közbevágott.
-Hétvégén rendezünk egy bulit, jobban mondva szombaton, mert Jelnek most volt a szülinapja és ugye Warpedre is megyünk szóval tök ideális és már tök rég volt úgy együtt a banda. Dahvie is meg van hívva, mond meg neki.
-Őőő. Jolvan, átadom. Akkor majd ott találkozunk. Szia.- azzal le is tettem. Nincs túl sok lelki erőm ehez a a nőszemélyhez. Kész hiperaktivitás a csaj. Nem tudom Andy hogy bírja mellette.
- Mit kell át adnod?- érdeklődött Dahvie a neki szánt üzenetről.
-Csak annyi hogy szombaton bulizni megyünk.
- Fasza. Ne de most kezdjünk el agyalni azon hogy hogy szerezhetnéd vissza életed szerelmét. - vigyorgott, miközben feltartotta a kézben lévő, ceruzát és noteszfüzétet.
(Care P.o.V megintcsak Vivien Dreamday alkotása :) )
A házunk bejárata előtt álltam, közben azzal szenvedtem, hogy bejussak.
- Nem igaz! Hol van? - mérgelődve kutattam a táskámban a kulcsaim után. Mostanában nagyon szétszórt vagyok. Kellemetlen.
- Végre! - miután elfordítottam a kulcsot a zárban és nyitottam ki az ajtót, észrevettem egy fehér borítékot, amit félig belegyömöszöltek a postaládába.
Daniel Vanity
Sleepwalking rd 23
Los Angeles, CA 17869
Apának jött... A feladót nem tüntették fel a papíron; de, a logóból tudtam, hogy valamelyik tetoválásokkal foglalkozó cég küldhette. Daniel tetoválóművész. Los Angelesben az egyik legjobb.
Ahogy erre gondoltam, eszembe jutott Jayy; becsaptam az ajtót és beviharoztam a konyhába. Az asztalon megpillantottam egy cetlit.
- Remek! - mondtam kissé ingerülten, majd olvasni kezdtem: "Caroline! San Diegoba kellett mennem egy munka miatt, holnap este jövök. Ha bármi baj van. hívj fel! És vacsorázz, légy szíves! Észrevettem, hogy napok óta alig eszel. Szeretlek Hercegnőm! Apa"
- Teljesen egyedül... - sóhajtottam és a szívemhez szorítottam a papírdarabot. - Most úgy sem tudnék apával beszélni!
* 2 órával később *
Miközben a kanapén feküdten. azokon az e-maileken járt az eszem, amiket Dahvietól kaptam. Nagyon aggódik értem! Kérdezte, hogy nincs-e kedvem átmenni és megnézni néhány zombis filmet. Persze, hogy nincs! Kizárt dolog, hogy oda menjek! Abba a házba...
Azt is írta, hogy Monroe nagyon idegbeteg és nem tud vele mit kezdeni. Nem érdekel. Azt csinál Jayy, amit akar! Inkább...
A gondolatomat a mobilom csörgése szakította meg. Mora hívott.
- Hallo! - vettem fel a telefont, közben próbáltam normális hangon beszélni.
- CARE! - üvölt Mortican. Látszólag örült annak, hogy hallhatja a hangom.
- Babe! Mi van veled? Már vagy egy hete nem láttalak! - nem hagyta, hogy válaszoljak, csak folytatta. - Szombaton bulit tartunk Jelinának, remélem nem felejtetted el! Iszonyat jó lesz és... Tényleg! Mi van Monroeval? Felőle sem hallott mostanában senki!
- Nem tudom. - válaszoltam hidegen.
- Tessék?! - kérdezte ingerült hangon.
- Nem tudom és nem is érdekel... - feleltem és kinyomtam.
Vettem egy mély levegőt és a szemem szinte azonnal könnybe lábadt. Nem tudtam mit csinálni. Elkezdtem fel-alá járkálni a lakásban és úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit az udvarra, a friss levegő jót fog tenni. Lenyugszom.
Odakint leültem a lépcsőre és néztem, ahogyan a Nap utolsó sugaraival megvilágítja a várost. Iszonyatosan éreztem magam. Amikor utoljára itt ültem, ugyan úgy a naplementét néztem. Jayyel! Nem beszélgettünk túl sokat. Fejemet a vállára hajtva ültünk egymás mellett, közben fogta a kezem. Boldog voltam. Biztonságban érezhettem magam, mert tudtam, hogy Ő ott van és nem lehet semmi baj!
És most ugyanitt ülök. Egyedül. Nem bírom!
Visszamentem a nappaliba. Be sem léptem az ajtón és valaki megint hívott.
"Jayy "
Felrohantam a lépcsőn és bevágódtam a szobámba.
- Rohadtul nem érdekelsz! - gondoltam, majd lefeküdtem az ágyamra - Dögölj meg, Monroe!
Folytak a könnyeim és remegtem. Nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalmam vagy a gyűlöletem-e a nagyobb. Leírhatatlan volt!
Abban bíztam, hogy ha apa itthon lesz, jobban fogom magam érezni! Nem leszek ennyire magányos...
Jayy P.o.V
Mint valami elcseszett vadnyugati filmben álltunk egymással szemben a szoba két végében, tettre készen.
-Most azonnal hívd fel.- ordította Dahvie.
-Nem. Nem fogom felhívni. Még nem állok készen rá.- vettem ki a telefont a zsebemből.
-De. Most rögtön felhívod. Nem tudok eltölteni még 1 órát így veled. Elviselhetetlen vagy. Neked minden szar. Neked mindenki idegesítő. Téged minden zavar. Tőled mindenki meghalhat, mindenkit leszarsz, csak sajnáltatod magad és nem veszed észre hogy te voltál a barom.- vágta hozzám felháborodottan.
- Ha nem tetszik költözz el. Akkor sem fogom felhívni.- válaszoltam hidegen, de valójában nagyon fájt az amit mondott.
- Na jó. Háromig számolok és ha addigra nem hívod fel, pakolhatsz össze és nem kell többet itt laknod. Érthető voltam?
- Márpedig felhívni, ha megzöldülök se fogom. Mondom még nem bírnék mit mondani neki. Egyszerűen fogalamam nincs. - fogtam a fejem és lecsúsztam a földre.
- Akkor majd felhívom én, add ide a telefont. - sétált pár lépést közelebb.
- És te mégis mit mondanál neki? Te hogy magyaráznád meg neki hogy mi történt akkor? Te nem tudod az okait. Nem! - ordítottam le a fejét, abban a pillanatban elindult felém, rámvetette magát és kitépte a kezemből a telefont pár másodperc mulva már tárcsázta is a számot.
-Kicsörög. - mondta halkan nekem.
- Nem fogja felvenni. - húztam oldalra számat.
Még várt egy kicsita csodára.- Tényleg nem vette fel. - dobta le a kanapéra a telót és leült mellém.
- Figyelj. Szerintem el kéne menned hozzá, és beszélni vele. Ez nem megoldás hogy csak így ülsz itt és vádolod magad, és nem mellesleg ki készítessz engem is. - lökött meg egy kicsit vállával én meg majdnem felborultam.
- De nem bírok a szemébe nézni. Annyira szégyenlem magam. - kezdtem el majdnem sírni.
- Kitalálunk valamit csak kérlek ne legyél addig ennyire elviselhetetlen.- ölelt át.
- Dahvie, te vagy a legjobb barátom. Mondtam már? - néztem rá hálás szemekkel.
- Azthiszem igen, az a tetkó a nyakadon ami a nevemet ábrázolja is ezt bizonyítja. - vigyorgott rám, és már is jobb kedvem lett egy kicsit. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Szinte rávetettem magamat, mert azt hittem hogy Care hívott vissza. Csalódottan néztem a képernyőt ami csak annyit jelzett hogy a hívő személy nem más mint Mora.
-Hát persze. Már csak ő kellett. -vettem fel a telefont.- Szia Mora.
-Helloka Jayyci. Miújság veled mostanság? Rég nem hallottam felőled. Valami baj van? Care is olyan szótlan volt mikor rólad kérdeztem. Minden rendben van köztetek?- hadarta végig a kérdéseit meg sem engedve hogy válaszoljak.
-Igazából én.... - kezdtem bele a magyarázkodásomba, de azonnal közbevágott.
-Hétvégén rendezünk egy bulit, jobban mondva szombaton, mert Jelnek most volt a szülinapja és ugye Warpedre is megyünk szóval tök ideális és már tök rég volt úgy együtt a banda. Dahvie is meg van hívva, mond meg neki.
-Őőő. Jolvan, átadom. Akkor majd ott találkozunk. Szia.- azzal le is tettem. Nincs túl sok lelki erőm ehez a a nőszemélyhez. Kész hiperaktivitás a csaj. Nem tudom Andy hogy bírja mellette.
- Mit kell át adnod?- érdeklődött Dahvie a neki szánt üzenetről.
-Csak annyi hogy szombaton bulizni megyünk.
- Fasza. Ne de most kezdjünk el agyalni azon hogy hogy szerezhetnéd vissza életed szerelmét. - vigyorgott, miközben feltartotta a kézben lévő, ceruzát és noteszfüzétet.
(Care P.o.V megintcsak Vivien Dreamday alkotása :) )
2013. május 2., csütörtök
18. Warped love
Mora P.o.V
Fülessel a fülemben táncoltam le a lépcsőm csukott szemmel valamit enni, és a refrénnél elordítottam magam hogy "Sexin on the dancefloor".
-Azt azért talán nem. - ölelt meg hátulról Andy röhögve, 2 napja nem ment haza.
-Hát nem is tudom. Szerintem jól hangzik. - fordultam meg a karjaiban, adtam neki egy puszit, és tovább száguldotam a hűtőnk felé.
-Eyooooo! Jó napot szerelmesek. - tört be az ajtón a főbolond CC, és a többi 3 követte őt, és lehuppantak a kanapéra, Ashley konkrétan Andy ölébe mert nem volt több hely.
-Mielőtt bármit is szólnék, Ashley. Szállj le rólam. - tolta le magáról Ash-t és felállt.- Nesze, inkább ülj le.
-Mi dolgotok erre? - néztem felhúzott szemöldökkel rájuk.
- Áhh semmi. Minden olyan unalmas otthon. - legyintett Jinxx.
- Hát jó. Igazából örülök nektek. Rég voltatok itt. - szürcsöltem bele vörös italomba.
- Van valami új hír? Rég nem néztem már a stúdió felé.- érdeklődött a szokásos stílusában Andy.
- Aha. Megyünk a Warped Tour-ra. Jön a Blood On The Dance Floor, az Escape The Fate, Asking Alexandira, Bring Me The Horizon és még sokan mások. Annyira imádom ezt a turnét. Mindig olyan sok csaj van, és egy csomó buli. - közölte Ashley.
- Hogy mi?- néztem fel telefonomról és kiköptem a számban lévő folyadékot.- És ez mégis meddig tart? Mikor kezdődik? És nem tetszik ez a sok buli meg csajok. És Jayy és meg apa is mennek? És ez mégis meddig tart? - kérdeztem hadonászva .
- Nyugi. A barátnőinket is vihetjük, persze ha van idejük és lelki energiájuk hozzá. - szólalt meg most először Jake, bár ezen már meg se lepődök.
- Íííííííí. Ugye viszel cucu? Légyszilégyszilégyszi.- néztem Andyre kiskutya szemekkel mint egy 12 éves kislány.
- Persze. Még 1 napot se bírnék ki nélküled nem hogy 1 hónapot cicu. - ölelgetett meg Andy.
- Még 1 órát se bírnék ki nélküled nem hogy egy hónapot cicaaa. - ismételte el Ash Jake felé fordulva és csukott szemmel elkezdett cuppogni.
- Egyébként elmehetsz a picsába Ash. Nem vagy vicces.- nézett rá "már rég meg kellet volna hogy öljelek" nézéssel.
-Szerintünk egész vicces. - kezdett el röhögni a banda többi tagja és én is.
- Na jó. Szóval mikor is kezdődik ez az egész? - kérdeztem komolyra fordítva a szót.
- 2 és fél hét múlva. - hallottam Craig álmos hangját az lépcső felől.
- Értem. Közös Instagram kép ennek örömére? Már hiányoznak a "Csúnya ribanc vagy, nem érdemled meg Andyt" kedves kommentek. - vigyorogtam izgatottan.- Én is így gondoltam. Akkor most mindenki ide, hozzám. Craig csinálj egy fotót légy szíves.
Igy írtam ki : "Warped Tour jövük, jó lesz már találkozni az utálóimmal (és persze azokkal akik támogatnak és szeretnek). Szeretünk titeket <3".
A legelső komment Juliet Simmstől jött. Andy barátnője volt Jayyes kalandja előtt. Irritál az a csaj.
"Ohh. Gyönyörű. <3 Mármint nem te hanem a fiúk." - nem volt kedvem elkezdeni egy komment csatát mint már sokszor, ezért hagytam és csak mosolyogtam rajta.
-Kérdés. Ki látta Monroe-t és Care-t manapság? - néztem körül a szobában, válaszra várva, de csak vállrángatásokat láttam. -Na mindegy. Felhívom őket, mert gondoltam hogy csinálhatnánk egy bulit. Jelnek úgy is most volt szülinapja, meg turnéra is megyünk, szerintem tök ideális.
-Hmm. Jó ötlet. - helyeselt mindenki.
Miután kibeszéltük ezt a témát néma csend lett a nappaliban. Nem bírom a kínos csendet.
-Szerintetek van csoki maffia? - töröm meg a csendet, filozófikusan kémlelve a gyász menetre öltözött csoportot.
-Annak mégis mi lenne a funkciója? - nézett rám mindenki megintcsak "WTF?"
fejjel, bár megértem, néha én is meglepődök magamon.
- Hát...Igazából nem tudom. Semmi. Csak jól hangzik. -húztam félre a számat elgondolkodva.
-Jolvan szívem, téged se az eszedért szeretünk.- ölelte magához a fejem Andy.
-Téged meg nem a humorodért cucu. - bokszoltam bele a vállába elégedetten.
-Milyen szép is a szerelem....-rázta meg a fejét Ash.
-Juteszembe szerelem, megyek felhívom Caret és Monroet. Ti addig társasozzatok vagy valami.- nyomtam egy puszit Andy szájára és felviharzottam a szobámba.
Fülessel a fülemben táncoltam le a lépcsőm csukott szemmel valamit enni, és a refrénnél elordítottam magam hogy "Sexin on the dancefloor".
-Azt azért talán nem. - ölelt meg hátulról Andy röhögve, 2 napja nem ment haza.
-Hát nem is tudom. Szerintem jól hangzik. - fordultam meg a karjaiban, adtam neki egy puszit, és tovább száguldotam a hűtőnk felé.
-Eyooooo! Jó napot szerelmesek. - tört be az ajtón a főbolond CC, és a többi 3 követte őt, és lehuppantak a kanapéra, Ashley konkrétan Andy ölébe mert nem volt több hely.
-Mielőtt bármit is szólnék, Ashley. Szállj le rólam. - tolta le magáról Ash-t és felállt.- Nesze, inkább ülj le.
-Mi dolgotok erre? - néztem felhúzott szemöldökkel rájuk.
- Áhh semmi. Minden olyan unalmas otthon. - legyintett Jinxx.
- Hát jó. Igazából örülök nektek. Rég voltatok itt. - szürcsöltem bele vörös italomba.
- Van valami új hír? Rég nem néztem már a stúdió felé.- érdeklődött a szokásos stílusában Andy.
- Aha. Megyünk a Warped Tour-ra. Jön a Blood On The Dance Floor, az Escape The Fate, Asking Alexandira, Bring Me The Horizon és még sokan mások. Annyira imádom ezt a turnét. Mindig olyan sok csaj van, és egy csomó buli. - közölte Ashley.
- Hogy mi?- néztem fel telefonomról és kiköptem a számban lévő folyadékot.- És ez mégis meddig tart? Mikor kezdődik? És nem tetszik ez a sok buli meg csajok. És Jayy és meg apa is mennek? És ez mégis meddig tart? - kérdeztem hadonászva .
- Nyugi. A barátnőinket is vihetjük, persze ha van idejük és lelki energiájuk hozzá. - szólalt meg most először Jake, bár ezen már meg se lepődök.
- Íííííííí. Ugye viszel cucu? Légyszilégyszilégyszi.- néztem Andyre kiskutya szemekkel mint egy 12 éves kislány.
- Persze. Még 1 napot se bírnék ki nélküled nem hogy 1 hónapot cicu. - ölelgetett meg Andy.
- Még 1 órát se bírnék ki nélküled nem hogy egy hónapot cicaaa. - ismételte el Ash Jake felé fordulva és csukott szemmel elkezdett cuppogni.
- Egyébként elmehetsz a picsába Ash. Nem vagy vicces.- nézett rá "már rég meg kellet volna hogy öljelek" nézéssel.
-Szerintünk egész vicces. - kezdett el röhögni a banda többi tagja és én is.
- Na jó. Szóval mikor is kezdődik ez az egész? - kérdeztem komolyra fordítva a szót.
- 2 és fél hét múlva. - hallottam Craig álmos hangját az lépcső felől.
- Értem. Közös Instagram kép ennek örömére? Már hiányoznak a "Csúnya ribanc vagy, nem érdemled meg Andyt" kedves kommentek. - vigyorogtam izgatottan.- Én is így gondoltam. Akkor most mindenki ide, hozzám. Craig csinálj egy fotót légy szíves.
Igy írtam ki : "Warped Tour jövük, jó lesz már találkozni az utálóimmal (és persze azokkal akik támogatnak és szeretnek). Szeretünk titeket <3".
A legelső komment Juliet Simmstől jött. Andy barátnője volt Jayyes kalandja előtt. Irritál az a csaj.
"Ohh. Gyönyörű. <3 Mármint nem te hanem a fiúk." - nem volt kedvem elkezdeni egy komment csatát mint már sokszor, ezért hagytam és csak mosolyogtam rajta.
-Kérdés. Ki látta Monroe-t és Care-t manapság? - néztem körül a szobában, válaszra várva, de csak vállrángatásokat láttam. -Na mindegy. Felhívom őket, mert gondoltam hogy csinálhatnánk egy bulit. Jelnek úgy is most volt szülinapja, meg turnéra is megyünk, szerintem tök ideális.
-Hmm. Jó ötlet. - helyeselt mindenki.
Miután kibeszéltük ezt a témát néma csend lett a nappaliban. Nem bírom a kínos csendet.
-Szerintetek van csoki maffia? - töröm meg a csendet, filozófikusan kémlelve a gyász menetre öltözött csoportot.
-Annak mégis mi lenne a funkciója? - nézett rám mindenki megintcsak "WTF?"
fejjel, bár megértem, néha én is meglepődök magamon.
- Hát...Igazából nem tudom. Semmi. Csak jól hangzik. -húztam félre a számat elgondolkodva.
-Jolvan szívem, téged se az eszedért szeretünk.- ölelte magához a fejem Andy.
-Téged meg nem a humorodért cucu. - bokszoltam bele a vállába elégedetten.
-Milyen szép is a szerelem....-rázta meg a fejét Ash.
-Juteszembe szerelem, megyek felhívom Caret és Monroet. Ti addig társasozzatok vagy valami.- nyomtam egy puszit Andy szájára és felviharzottam a szobámba.
2013. április 26., péntek
17. L'age loup-gareau |Part 2|
"-Azthiszem...Jelina neeee... Öltözz fel itt van Will. - űvöltött utánam Mora mikor már késő volt.
-Nem tudtam h fehérnemű bemutató is lesz.-találkoztam össze William Everett-el az előszobában.
-Neked is szia. Tudod Will a köszönés nem olyan nagy feladat, és képzeld nem is fáj.- nyitottam ki a hűtőt.
*3órával később*
-Nem akarom felvenni."
Mora P.o.V
-Kérlek vedd fel! Vagy legalább próbáld fel a kedvemért. -könyörögtem ennek a farkasnak aki makacsabb mint 1 öszvér... Kész állatkert a csaj!
-Nem fogom felvenni. Nem akarok szép lenni erre az alkalomra. Még mindig nem akarom h megtörténjen... És akkor még öltözzek is ki hozzá? - nyikorgott valami nagyon éles hangon felháborodottan és idegesen Jel.
-Ahogy mondod bundás. Azért vettem hogy legalább a jó híred megőrizd. Egyébként is. Nem azt mondtad hogy ide ki szoktak öltözni még a fiúk is?
-Nem voltam még soha farkas most lesz az első szóval ne bundásozz itt nekem!-villantott rám jéghideg tekintetet. -És nem fogom azt... -mutatott undorodva az ágyra- felvenni...Szóval Most mondom utoljára h nem fogom felvenni erre a kurva szertartásra. Arról ne is beszéljünk hogy amikor átváltozom szerinted hány pillanat alatt fog darabokra szakadni hmm? Erre nem gondoltál a csili-vili kis ruháddal?
-Na idefigyelj. Ha lenyugodtál akar fel is veheted nem gondolod, hiszen nálam laksz... Ennyit csak meg tehetsz értem, nemde ? -fogtam a ruhát és elkezdtem ráadni. -De ha még mindig ellenkezni akarsz akár mehetsz meztelenül is...
*1óra múlva*
-Kész vagy. -vigyorogtam Jelina arcába mint akinek épp most volt botox kezelése.
-Még mindig nem tudom h engedhettem hogy te készíts fel. - megfordult a tükör felé.-Úristen. Ez gyönyörű. Köszönöm!- ölelt meg könnyes szemmel a mindig kimért Jel. Nem is emlékszem láttam-e így ez előtt. Most tényleg nagyon rossz lehet neki.
*fél 10 körül*
Jel P.o.V
A Morától kapott igen ünnepies csipkés fekete koktélruhában és a 2 éves szakadt Vans cipőmben, sétáltam hazafelé, micsoda párosítás. Úgy éreztem hogy egyedül vagyok Los Angeles amúgy is egyik legkihaltabb külvárosában, az utca nagyon üres most, mintha az emberek is velem gyászolnának, a kietlen utcán csak a lámpák világítottak halvány fénnyel és még néhány bolt kirakata, hosszasan gondolkodtam arról, hogy hogy s mint lesz mikor megérkezek, mit fogok mondani, hogy fogok érezni. De ahogy oda értem a családi házunk tömör fa ajtajához és bekopogtam minden azonnal ki ment a fejemből. Itt az idő... Hát ez is eljött.
-Kislányom.- erőltetett egy mosolyt az arcára anyu amikor "haza" értem.
-Én ezt nagyon nem szeretném, nagyon fogtok hiányozni. -öleltem át sírva anyukám az ajtóban.
-Tudom jel de ez hagyomány nem lehet annyiban hagyni, tudod nagyon jól hogy apád a falkavezér. De ezt már megbeszéltük egy párszor. - nézett rám fegyelmezően, még is lágyabban mint szokott.
-Példát kell mutatnom mindenkinek a falkában. Én sem szeretnélek elhagyni. Nagyon szeretünk anyáddal... Nekünk sem volt ilyenkor könnyű. - toppant be apu a konyhából.
-Szeretlek titeket. -történt meg az utolsó családi ölelés.
-Mennünk kell. 2 óra múlva éjfél. A többiek már várnak.
Ráfeküdtem az oltárra mert tudtam hogy ez a kötelességem ráadásul a nevem kántálta az egész falka. Hideg volt a kő de ez valahogy mégis kicsit megnyugtatott. Éreztem a bokámon és csuklómon kattanó bilincsek fémes hűvösségét amitől elszállt az a kis nyugalom és újra a félelem kerített hatalmába. Már nem volt vissza út. Csak kiáltoztam és rángattam a bilincseim. Körülöttem mindenki izgatott volt a várakozástól. Apám kántálni kezdett egy imát de a szavak összemosódtak és már a saját kiáltásom sem hallottam csak a fejemben. Apu beletartotta a tűzbe billogot és mikor már vörösen és forrón izzott kivette a tűzből.
-Te jó ég ez felém közelít... Neee.- sikítottam magamban.
A fájdalom a karomban indult ahová azt az izzó vasat helyezte aztán tovább terjedt az egész testemben és úgy éreztem az egész testem ég. Fájdalmamban kinyitottam a szemem és láttam hogy a testemből forró gőz szivárog egyre hevesebben. Ordítottam. A félelem új stádiumába léptem. Olyan félelem lett úrrá rajtam ami azt súgja "Meghalsz". A bilincsből valahogy kiszabadultam. Nem tudom hogyan. A következő kép amire emlékszem hogy a gyönyörű tölgyek vesznek körül hajnalodik és az avar simogatja a meztelen talpam.
-Várjunk csak. A mancsom. Tessék? Mancsomvan.-futtattam át ezt a gondolatmenetet az agyamon. -Pocsoja, tó, tükör, akármi.- Futni kezdtem. Mindent átkutatva, sehol egy pocsoja. Várjunk csak. Ott egy barlang ahonnan víz csobogás visszhangzik.
A víz tükrében egy hófehér farkas képe köszönt vissza rám. Fehér. Soha nem láttam még fehér farkast. Gyönyörű a bundám és milyen puha, még sosem láttam magam ilyen szépnek.
(Köszönet ezért a részért a kedvenc és egyetlen nővéremnek: Pintér Alexandra "Lexy"-nek <3 Ő írta ezt a részt :) *Tapstapstaps*)
2013. április 22., hétfő
16. Death To Your Heart.
"-Sajnos még a személyes aurádat nem zavarhattam.- jött közelebb két lépést.
-Ha a 3 méteres körzetemben vagy már zavarod a személyes terem.- toltam hátrébb egy ujjammal amit aztán beletörölgettem Craig pólójába.
-Na mindegy.-lépett közbe Jel.-Hova pakolhatok?
-Gyere velem.- megmutattam neki a szobáját és kipakoltunk közben nevetgéltünk és élveztük hogy egymással lakhatunk ezután. "
Mora P.o.V
Mikor éppen a hajamat basztattam a tükör előtt a nappaliban Andy egyszer csak váratlanul berontott az ajtón majdhogynem orra esett a cipőmben, a becsapódástól.
-Hé, nyugi van. Mi ennyire sürgős? Egyszer még betöröd a cuki kis orrodat ha ezt így folytatod tovább. - öleltem át a bomba Biersack-et.
-Valamit el kell mondanom.- lihegett miközben én már vizet készültem önteni neki.
-Na mond. - mosolyogtam rá a még üres pohárral a kezembe.
-Lefeküdtem Monroeval.- Csukta be a szemét, miközben a "Reccs"-re várt a nyakánál.
-Hogy mi van?-néztem rá kérdőn.
-Igen, jól hallottad. Lefeküdtem Jayy Von Monroeval.-ismételte meg még egyszer azt a mondatot amit egyszer sem akartam hallani.
-Nem. Az nem lehet.- röhögtem fájdalommal a hangomban, miközben szilánkokra törtem a poharat, amiből az egyik nagyobb darab teljesen átfúródott a tenyeremen. - És mégis miért? Hm? Miért? Nem vagyok elég jó neked vagy mi? Az ő farkára jobban vágysz mint rám? Mond meg nyugodtan, én megértem. - kezdtem el ordítani vele úgy hogy szerintem 3 házzal arrébb is tisztán hallották.
-Én... Én nem tudom. De nagyon sajnálom. Már ezerszer megbántam. Nem tudom mi üthetett belém. Én csak téged szeretlek. -közeledett nyitott karokkal felém Biersack, mint aki meg akar ölelni.
-Ne gyere közelebb.- figyelmeztettem a szilánkos kezemet elé rakva.
-Uram isten. Neked egy kibaszott üvegszilánk van a kezedben.-ájuldozott gyenge idegzetű Andy, a kezem láttán.
-Nem érdekes, fél óra múlva újra rendben lesz.-szabadítottam meg a szilánkot kezem fogságából és Andy elé dobtam, véresen.- Heh, ez akár a te nyakadban is lehetett volna. - vigyorogtam rá rosszindulatúan.
-Bárcsak...Akkor legalább nem büntetném többet magam.- hajtotta le szégyenkezve a fejét.
-Jelnek igaza volt.-húztam vissza a szilánkot és lenyaltam róla a vért ami rajta maradt.
- Miben? Habár szerintem neki mindig igaza van. - nézett még mindig maga elé.
Felhúztam a pólóm és megmutattam neki a tetkóm a hasamon.-Remélem tetszik.
-Jézusom. - nézette tátott szájjal, és elkezdte taperolni, dörzsölni és nyúzni a bőröm.
-Még fáj ám.- toltam el magamtól a kezeit.
-Nem hiszem el hogy ezt csináltad nekem.-csordult ki egy könnycsepp a szeméből.-Annyira sajnálom. Nálad jobban még senki nem szeretett és ezt is elbaszom, és még én se szerettem ennyire senkit mint téged. Egy kibaszott lúzer lakozik ebben a rocker testeben. Egy elcseszett lúzer. - most már patakokban folytak a könnyei végig az arcán.
-Még egy pasim se sírt miattam. - néztem végig rajta, odaszaladtam hozzá és jó erősen átöleltem.- Nem érdekel hogy mit csináltál Andy. Mindenkinek kijár egy második esély, és mellesleg nem akarlak elveszíteni, egy ilyen hülyeség miatt. Tényleg nem szerettem még ennyire senkit mint téged. - néztem mélyen a gyönyörű kék szemeibe és megcsókoltam.
-Annyira szeretlek. - nyomta a homlokát az enyémnek, és egy puszit nyomott rá.
*Másnap*
Jel P.o.V
-Boldog szülinapot drága barátnőm! -ugrott mellém az ágyba Mora. Azt hittem ketté tépem mivel egész éjszaka nem aludtam és nagyon ideges vagyok. Eljött ez a nap is sajnos. Olyan érzés mintha a szívem szakítaná ki a helyéről valaki . Mora ezt nem értheti mert náluk másak a szokások de úgy látom azt sem értette amit mondtam neki erről.
-Mora ne haragudj nekem ehhez most nincs kedvem. Kedves tőled de megtennéd h kimászol a bordámból a könyököddel? És azt sem venném zokon ha a térded sem támasztaná a vesém. -néztem rá pókerfaceszel.
-Jajj ne haragudj. Nem akartam. Bocsi.- ugrott az ágy végébe mint valami szöcske a hiperaktív barátnőm. Most h jobban belegondolok ezzel a nagy lököttségével el is terelte a figyelmem a szertartásról.
-Köszönöm.-mosolyodtam el egy kicsit.-Mit eszünk? Farkas éhes vagyok.
-Te semmit. Szépnek kell lenned a ruhádban amit vettem neked mára és ha most csillapítod az éhséged, nem lesz olyan csinos... Tudom mennyit tud enni egy farkas főleg ha...
-Te most szórakozol velem ugye ? Nem kell nekem szépnek lennem sőt... El sem akarok menni... De megehetem a macskád is ugye tudod?
-Oké oké nem kell ennyire mellre szívni. Szegény Brünhildát képes lennél bántani, milyen ember vagy te? - nézett durcásan rám a szobavámpírom.
-Akarod mondani farkas és olyan aki éhes. Van csirke a hűtőben? -indultam el a konyha irányába.
-Azthiszem...Jelina neeee... Öltözz fel itt van Will. - űvöltött utánam Mora mikor már késő volt.
-Nem tudtam h fehérnemű bemutató is lesz.-találkoztam össze William Everett-el az előszobában.
-Neked is szia. Tudod Will a köszönés nem olyan nagy feladat, és képzeld nem is fáj.- nyitottam ki a hűtőt.
*3órával később*
-Nem akarom felvenni.
2013. április 19., péntek
15. L'age loup-gareau |Part 1|
Mora. P.o.V
-Jelina!De rég láttalak.-ordítottam át a túloldalra mikor megláttam a legrendesebb farkast akit ismerek, és átszaladtam hozzá.-Hiányzol.
-Szia Mora... Ti is hiányoztok. De tudod mostanában sok a dolgom... Szüli...
-Óóó tényleg szülinapod lesz, te lány! Milyen buli kell ? A 18. a legfontosabb... Olyan bulit csinálunk neked...-hadartam végig az összes kérdést amit csak lehetett ezzel a fontos dologgal kapcsolatban. Jel minden kérdés után egyre furább arcot vágott amit nem tudtam a szülinap dologhoz társítani.
-Hé. Mi a baj csajszi ? -kérdeztem aggódva.
-Ne haragudj, de nem akarok erről beszélni és nagyon kedves tőled ez a szülinap szervezés dolog de nem fog menni... Más...Más dolgom lesz...
-Ne szórakozz már. 18 leszel hahó! Nincs több ilyen! Ezt meg kell ünnepelni! Tuti élvezni fogod már, tudom is hova megyünk. Tudom h szeretsz bulizni. Na mi van már ? Mért nem akarod ?
-Hagyj már ezzel a szülinappal.. Nem akarom az egészet! Megvetem és elutasítom! Undorodom tőle! A buli nagyon messze áll attól h örökre el kell hagynom a családom és csak a falkában találkozhatok velük nem érted ? Nem tudom mi lesz velem. Most is éppen 1 ingatlan közvetítőből jövök h találjak lakást de eddig még mindig sikertelen mert nincs pénzem rá. Nem tudom mit csináljak. -fakadt ki nekem könnyet nyelve Jel.
-Hogy micsoda? Ezt eddig mért nem mondtad? -kérdeztem az eddiginél is fehérebben.
-Jól hallottad, és sajnálom hogy nem mondtam el de még magamnak is alig bírom bevallani hogy 5 nap múlva ez történik.- a végére elcsuklott a hangja és könnycseppek folytak végig az arcán
-Nem fogja semmi elrontani a 18. szülinapodat ígérem, még ez se.- öleltem szorosan magamhoz.-Költözz hozzánk! Hiszen már kiskorom óta az egyik legjobb barátnőm vagy, és úgyis van még egy szobánk tök üresen.- vigyorogtam rá izgatottan, a választ várva.
-Úristen, nem tudok mit mondani, ez annyira nagylelkű. Köszönöm!-ugrott a nyakamba és egy farkashoz méltóan megölelt.- Annyira köszönöm.
-Ez a legkevesebb amit egy barát tehet a másikért.-elkaptam a kezét és elkezdtem húzni előre.- Most megyünk plázázni. Mert megtehetjük.-kacsintottam rá vigyorogva.- De,én nem...Most mondtam hogy nincs pénzem.- állt meg egy pillanatra.
-Ha velem vagy van.-mosolyogtam rá.
A legközelebbi plázába és a legelső stílusunkhoz illő boltba bementünk. Vettünk neki 2 új pólót egy nacit és egy bőrdzsekit, én meg betévedtem a tetoválószalonba.
-Te Mora. Biztos vagy ebben?- még csak pár hónapja vagytok együtt. Nem túl korai?- kérdezgetett Jel, mikor már a tűt készítette elő a tetováló.
-Nem. Még sosem szerettem annyira senkit mint őt. Örökké emlékezni akarok rá.- fogtam meg a kezét és bólintottam a tetoválónak hogy kezdhetjük. 2 óra alatt kész is lett és átmentünk Jelhez összepakolni a cuccait hogy indulásra készen legyen, elköszönt a szüleitől és hívtam apát hogy vigyen minket haza mert nem volt kedvem már sétálni.
-Üdvözöllek mostantól itthon Jel. - öleltem át újdonsült lakótársamat.
-Nem tudod elhinni hogy ez mennyit jelent nekem.- mosolygott háláját kifejezve a szokásos "Jel-stílussal"
-Jó lesz veled lakni kis csaj. Hiányoztál már. - ölelte meg Craig.
-Jel itt fog lakni?-trappol le a lépcsőn Ry.
-Jobb hír nem is lehetne, mostantól gyakrabban fogok ide járni.-vigyorgott félreérthetően a mögötte kullogó Will.
-Nem kéne. Így is túl sokat zavarod a légkörömet.- néztem Willre undorodó fejet vágva.
-Sajnos még a személyes aurádat nem zavarhattam.- jött közelebb két lépést.
-Ha a 3 méteres körzetemben vagy már zavarod a személyes terem.- toltam hátrébb egy ujjammal amit aztán beletörölgettem Craig pólójába.
-Na mindegy.-lépett közbe Jel.-Hova pakolhatok?
-Gyere velem.- megmutattam neki a szobáját és kipakoltunk közben nevetgéltünk és élveztük hogy egymással lakhatunk ezután.
(Notifizierung des Autors : Mora tetkóját így képzeljétek el c: : )
-Jelina!De rég láttalak.-ordítottam át a túloldalra mikor megláttam a legrendesebb farkast akit ismerek, és átszaladtam hozzá.-Hiányzol.
-Szia Mora... Ti is hiányoztok. De tudod mostanában sok a dolgom... Szüli...
-Óóó tényleg szülinapod lesz, te lány! Milyen buli kell ? A 18. a legfontosabb... Olyan bulit csinálunk neked...-hadartam végig az összes kérdést amit csak lehetett ezzel a fontos dologgal kapcsolatban. Jel minden kérdés után egyre furább arcot vágott amit nem tudtam a szülinap dologhoz társítani.
-Hé. Mi a baj csajszi ? -kérdeztem aggódva.
-Ne haragudj, de nem akarok erről beszélni és nagyon kedves tőled ez a szülinap szervezés dolog de nem fog menni... Más...Más dolgom lesz...
-Ne szórakozz már. 18 leszel hahó! Nincs több ilyen! Ezt meg kell ünnepelni! Tuti élvezni fogod már, tudom is hova megyünk. Tudom h szeretsz bulizni. Na mi van már ? Mért nem akarod ?
-Hagyj már ezzel a szülinappal.. Nem akarom az egészet! Megvetem és elutasítom! Undorodom tőle! A buli nagyon messze áll attól h örökre el kell hagynom a családom és csak a falkában találkozhatok velük nem érted ? Nem tudom mi lesz velem. Most is éppen 1 ingatlan közvetítőből jövök h találjak lakást de eddig még mindig sikertelen mert nincs pénzem rá. Nem tudom mit csináljak. -fakadt ki nekem könnyet nyelve Jel.
-Hogy micsoda? Ezt eddig mért nem mondtad? -kérdeztem az eddiginél is fehérebben.
-Jól hallottad, és sajnálom hogy nem mondtam el de még magamnak is alig bírom bevallani hogy 5 nap múlva ez történik.- a végére elcsuklott a hangja és könnycseppek folytak végig az arcán
-Nem fogja semmi elrontani a 18. szülinapodat ígérem, még ez se.- öleltem szorosan magamhoz.-Költözz hozzánk! Hiszen már kiskorom óta az egyik legjobb barátnőm vagy, és úgyis van még egy szobánk tök üresen.- vigyorogtam rá izgatottan, a választ várva.
-Úristen, nem tudok mit mondani, ez annyira nagylelkű. Köszönöm!-ugrott a nyakamba és egy farkashoz méltóan megölelt.- Annyira köszönöm.
-Ez a legkevesebb amit egy barát tehet a másikért.-elkaptam a kezét és elkezdtem húzni előre.- Most megyünk plázázni. Mert megtehetjük.-kacsintottam rá vigyorogva.- De,én nem...Most mondtam hogy nincs pénzem.- állt meg egy pillanatra.
-Ha velem vagy van.-mosolyogtam rá.
A legközelebbi plázába és a legelső stílusunkhoz illő boltba bementünk. Vettünk neki 2 új pólót egy nacit és egy bőrdzsekit, én meg betévedtem a tetoválószalonba.
-Te Mora. Biztos vagy ebben?- még csak pár hónapja vagytok együtt. Nem túl korai?- kérdezgetett Jel, mikor már a tűt készítette elő a tetováló.
-Nem. Még sosem szerettem annyira senkit mint őt. Örökké emlékezni akarok rá.- fogtam meg a kezét és bólintottam a tetoválónak hogy kezdhetjük. 2 óra alatt kész is lett és átmentünk Jelhez összepakolni a cuccait hogy indulásra készen legyen, elköszönt a szüleitől és hívtam apát hogy vigyen minket haza mert nem volt kedvem már sétálni.
-Üdvözöllek mostantól itthon Jel. - öleltem át újdonsült lakótársamat.
-Nem tudod elhinni hogy ez mennyit jelent nekem.- mosolygott háláját kifejezve a szokásos "Jel-stílussal"
-Jó lesz veled lakni kis csaj. Hiányoztál már. - ölelte meg Craig.
-Jel itt fog lakni?-trappol le a lépcsőn Ry.
-Jobb hír nem is lehetne, mostantól gyakrabban fogok ide járni.-vigyorgott félreérthetően a mögötte kullogó Will.
-Nem kéne. Így is túl sokat zavarod a légkörömet.- néztem Willre undorodó fejet vágva.
-Sajnos még a személyes aurádat nem zavarhattam.- jött közelebb két lépést.
-Ha a 3 méteres körzetemben vagy már zavarod a személyes terem.- toltam hátrébb egy ujjammal amit aztán beletörölgettem Craig pólójába.
-Na mindegy.-lépett közbe Jel.-Hova pakolhatok?
-Gyere velem.- megmutattam neki a szobáját és kipakoltunk közben nevetgéltünk és élveztük hogy egymással lakhatunk ezután.
(Notifizierung des Autors : Mora tetkóját így képzeljétek el c: : )
2013. április 12., péntek
14. Make this sin with me
"-Már próbáltam. Jut eszembe. Kell egy új karika. - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na nee. Eltörted mi?
Erre csak egy megbánó nezéssel párositott bólogatás volt a válasz. -Akkor megyünk egy új karikáért.- ennél a kijelentésemnél csöngetett valaki..."
Jayy P.o.V
Dahvie elindult hogy kinyissa az ajtót, de visszatartottam.
-Majd én. - mosolyogtam kedvesen és elindultam az ajtó felé. Remegő kézzel nyitottam ajtót.
- Hiányzol.- közölte az ajtóban álló fekete tömeg két világító kék szemmel. Mikor feleszméltem hogy Andy áll az ajtóban lesokkolódtam. Meg se várta hogy válaszoljak, beljebb lépett két kezével magához húzta arcomat és megcsókolt.
- Nekem is hiányzol. - csókoltam vissza.
- Beszállhatok én is? A gruppen a legjobb. - röhögött a hátunk mögül Dahvie. El is felejtettem hirtelen hogy itt van. Hátra se nézve csók közben bemutattam neki és az ujjammal mutattam hogy igazából merre is van a szobája. Andy egyre tolt beljebb egész a kanapéig.
- Ne itt. Még a végén ez a perverz állat leskelődni fog. - nevettem fel és behúztam a szobámba.
-A picsába...- halottam Dahviet a másik szobából. A szobámban folytattuk Andyvel a csókcsatát. Iszonyatosan hiányzott már.Éreztem ahogy forró teste az enyémnek feszül. Átkaroltam és egy jól gyakorolt mozdulattal magam alá forditottam.Szeretek én kezdeni. Ráültem az alsó felére, és a csipőmet forgattam rajta mintha táncolnék, közben a kezemmel a felsőtestét simogattam néha végighúztam a körmeimet rajta. Régebben ezt imádta, de ez nem változott, éreztem hogy nem. Visszatértem a felső testére, jobban mondva a nyakára, és lassanként kis csokokkal beboritva testét haladtam egyre lejjebb.
Láttam Andyn, hogy élvezi, amit csinálok és semmi esetre sem akartam megfosztani sem magamat, sem őt egy kis játszadozástól.
- Jayy! - szólt Andy kissé zavartan. - Ugye tudod, hogy ezt nekünk nem szabad? Ha kiderül, hogy...
- Shhh! - szakítottam félbe és újra fölé hajolva egy vad csókkal fokoztam a hangulatot. Miután ajkaink elváltak egymástól, egy pár pillanatra iszonyatos érzés fogott el. A srác szuszogásáról eszembe jutottak az éjszakák, amikor Caroline ágyában feküdtem és gyönyörködhettem abban, ahogy alszik. Az a lány mindennél jobban szeret engem, én meg ezt teszem.
- Mi a baj, Monroe? Félsz, hogy a pokolra jutsz? Nyugalom! Én rettegek Morától! Tuti, hogy meg fog ölni! Engem legalábbis ...
- Hahaha. - nevettem fel - Szerintem nem a félelemtől remegsz! - mondtam, majd elkezdtem kigombolni a nadrágját. Tovább csókolgattam a hasát, közben leszedtem róla a fekete csőnadrágot. Biersack teljesen átadta magát a mámornak, hiszen nem telt el alig egy perc, máris látszott a változás az alsónadrágjában.
- Édes. Na, meg persze ugyan olyan nagy! - dícsértem meg.
Nem akartam fél munkát végezni. Ha már szex, akkor csináljuk rendesen. Andy merevedését látva már nem tudtam a következményekkel foglalkozni... Hosszasan végignyaltam a csípőjét és megszabadítottam utolsó ruhadarabjától is. Ugyanolyan jó a teste, mint régen.
- Csak csináld! - szólt rám, amikor észrevette, hogy elgondolkodom egy pillanatra. Szeretem az ilyen jellegű szórakozást. Felizgat.
Természetesen szót fogadtam neki. Nyelvemmel kényeztettem a péniszét, közben hallgattam egyre gyorsuló légzését. Az aktust a rohadt telefonom törte meg, valaki SMS-t küldött. Biztosan Dahvie. Mindig is egy féltékeny ribanc volt. Nem törődtem vele... Számba vettem Biersack szerszámát és elkezdtem szopni. Ettől teljesen kész volt.
- Baszd meg, Jayy! - nyögött fel. - Annyira...
Nem fejezte be a mondatot. Nyilván nem volt hozzá ereje, mert éreztem ajkaim között, hogy elélvezett. Felálltam, közben hasára tettem a kezem.
- Hiányzott, mi?! - tettem fel a kérdést, majd mélyen a szemébe néztem.
- Fogd be! Nem mered bevallani, hogy neked is tetszett! - nevetett.
Nem válaszoltam neki. Most már kezdtem érezni, valami történik odakint a konyhában. Dahvie már vagy egy órája beszélget valakivel. Ki a halál lehet az?
(Köszönjétek meg ezt a szexi részt Vivien Dreamday-nek. Én nem bírtam volna megírni :)) tapsot neki <3)
*1,5 órával később*
Dahvie P.o.V
Már egy órája itt van Care hátisten nem annyira kifinomult a hallása hogy hallja a szerelmes párt. Jayynek igaza volt, gyönyörű lány, kedves, vicces, és még értelmes is. Megkedveltem, ebben az egy órában, sokat beszélgettünk.
Jayy egy törülközővel a kezében jött ki a szobájából, boxerben, az ugyanilyen feállásal rendelkező Andy kiséretében.
-Hát te? Te mit keresel itt? Vanity. Mikor jött meg Care és mért nem szóltál hogy itt van?- kezdett bele idegesen Jayy, mikor meglátta a konyhapultnál ülő barátnőjét. Care fel sem néz, továbbra is a félig teli poharát bámulja.
-Úgy tudom más dolgod volt.- húztam meg nemtörődően a vállamat.
-Caroline! Nem volt megbeszélve hogy jössz. De végül is örülök hogy látlak. - simogatta meg a haját Jayy.
-Biersack mért van itt?- nézett fel pókerarccal Care miközben egy könnycsepp csordult ki a szeméből.- És az igazából még jobban érdekel hogy miért vagytok boxerben, úgy hogy egy szobából jöttetek ki, több mint egy óra után?
-Megmagyarázom.- ölelte át Jayy az egy pontba bámuló összetört "életét".
-Ne érj hozzám. Most ne. Kérlek.- utasította a vámpírt, aki azonnal elengedte és hátra lépett kettőt, még sose láttam Jayyt így engedelmeskedni valakinek.
-Menj haza Andy. - tartotta szemmel még mindig Caret.
-Ne Andy. Ne menj haza.- mosolygott egy ördögi vigyorral az arcán Care.- Mora biztosan meg szeretné ismerni Dahviékat. Ezért talán áthívom. Biztos hiányzol neki.
-Úristen csak azt ne! Inkább ölj meg most még az is jobb, de ő megkínoz.-mondja Andy a hajába túrva, idegesen.
Erre már csak egy rosszindulatú mosoly volt a válasz.
-Ha elmondod neki te hogy mi történt és utána elhúzol a picsába nem hívom ide most azonnal.-fenyegette meg a fél meztelen Andyt Caroline.-Te meg dögölj meg Monroe. Nem akarlak többet látni. Viszlát.- felállt engem megölelt és dramatikusan távozott a lakásból. Furcsa volt ezt a jelenetet kívülállóként látni.
2013. április 2., kedd
13. Dangerous things.
Andy P.o.V
-Mi van? Nem tudom miről beszélsz. Jayyt ezelőtt még csak nem is annyira ismertem, meg amúgy is...Nem vagyok buzi hogy fiúkkal smároljak. - vágtam undorodó fejet miközben mentegetőztem ahogy csak tudtam.
-Nem azt mondtam, hogy buzi vagy, különben nem lennél együtt a lányommal. Biszex. Gondolom tudod mit jelent és nem kell elmagyaráznom. - forgatta meg szemeit lenézően Craig - Sötét. - motyogta az orra alatt.
-Apa! Andy nem buzi és nem is biszex! Honnan szedted mégis mindezt? Tiszta hülye vagy! - ordítozott Mora , kikelve magából, miközben én lapítottam.
-Eeh...tegyünk egy próbát.- nézett végig rajtam Mabbitt, majd abban a pillanatban magához húzott és megcsókolt. Craig sose titkolta hogy biszex, gondolom a gyerekei előtt meg aztán főleg nem. Zenész társait is nem egyszer lekapta már koncert közben. Ahogy ott álltam a barátnőm apjának szájával a számban, tényleges biszex ösztöneim nem engedték, hogy ellökjem magamtól mert Jayyre emlékeztetett, és ennek következtében belementem Craig ocsmány játékába. Már csak akkor eszméltem fel hogy mit művelek mikor egy nagy puffanást hallottam magunk mellől egy halk "Jézusisten" kíséretében.
-Craig te nem vagy normális! - löktem arrébb.
-Bocs, szeretem ha bebizonyithatom hogy igazam van, bármibe is kerüljön. Na de te hozod vagy én vigyem?
-Viszem én. - néztem rá megvetően és a kezembe vettem az eszméletlen Morát és lefektettem a kanapéra. -Annyira sajnálom. - rogytam térdre előtte. - Hogy lehet felébreszteni? - orditottam rá Mabbittre.
-Szerintem örüljünk hogy nincs magánál. Egyébként szerintem ha megrugdosod vagy megpofozgatod felébred, de darabokra is szed mindkettőnket azonnal. Szóval előbb le kéne kötözni a biztonság kedvéért. - nézte tágra nyílt szemekkel.
- Lehet nem ártana. Én félek tőle. De mivel kötözzük le , és hová egyáltalán? - bámultuk egymást.
- Egy rocker mindig övekkel jár, nem? Gondolom neked is van itt minimum 2 darab. - adta a kiváló ötletet Mabbitt , ha már ő kevert minket veszélybe, ennyit elvárhattam tőle.
-Jó. Felvisszük és hozzá erősítjuk az ágya keretéhez és várunk. - így is tettünk. Már vagy fél órája ültünk az ágya felett miközben elmondtam Craiget mindennek.
-Utállak. Mondtam már?- végeztem ki a fél óra alatt ötödjére szemmel.
-Várjunk csak...-úgy tett mint aki a kezén számol. - Csak negyvenhatodjára.
-Mi??..Mi a picsa?.. Mit csináltatok, köcsögök? Mért vagyok a kibaszott ágyamhoz kötözve az öveitekkel? Hmm? - nézett szemfogait mutogatva rám majd Mabbittre. -Ha kiszabadulok megöllek titeket! De nem csak azért mert idekötöztetek! Egyébként remélem hogy meg is dugtátok egymást mialatt eszméletlen voltam. Meleg ribancok. - ugrott egyet az ágyba a kiszabadulás reményében.
-Már bizonyitottan biszex mint láthattad, és nincs az az isten amiért ezzel lefeküdnék- javította ki fapofával Craig.
-Kuss Mabbitt! Te csókoltad meg a pasimat! Téged foglak először megölni! - ugrott neki az agressziv vérszivó, vagyis csak próbált, de eskü arrébb ugrott egy centit az ágy.
- Nyugi édes! Ez soha többet nem fog előfordulni, ígérem!- simogattam meg az arcát annak reményében hogy megnyugszik, de mikor húztam el kezem elkapta és bele harapott. Esküdni mertem volna hogy kitépett egy darabot belőle mert kb annyira fájt, de nem, hál isten.
-Te rohadék! Ne simogass engem, mert kitépem a szíved. -sziszegte a fogai között, miközben a vérem ott folyt a szájából végig a nyakán. Kezdtem félni tőle.
-Szerintem hadjuk itt. - vetette fel a jelenetet végignéző Mabbitt, szintén egy kis félelemmel a hangjában.
-Neeem, ahogy azt ti gondoljátok. -és abban a pillanatban ki is szabadult elszakítva a bőröveket és már fogta is apja torkát, amin hegyes körmeivel vérző sebeket szúrt. Este még szexinek találtam azokat a körmöket. Tehetetlenségemben és lesokkoltságomban nem tudtam mit tenni csak álltam és néztem ahogy Craig fuldoklik.
-Hmm. Szexi mikor hevesebben ver a szíved a félelemtől.- röhögött Mora rám se nézve, de lassan lazított a szorításán majd végül elengedte a fuldokló, szinte már lila vampírt.
-Ő az enyém attól h biszex még nem jelenti hogy csak úgy csókolgathatod. Érthető?
Észre se vettem hogy már ott áll előttem és a hátamon húzogatja lágyan a körmeit, de mégis felsértette a bőröm majd áttért a hasamra. Most fel sem tünt hogy csikis vagyok. Láttam hogy azt karcolja a hasamba hogy : I ♥ U.
-Én is szeretlek. - suttogtam a fülébe.
-Elmondhattad volna. - törölgette a köntöse ujjával a sebemet.
-Nem tudtam mit reagálnál,ha csak ugy bejelentem. - öleltem magamhoz.
-Ez jobb reakció volt szerinted? Már most szégyellem magam Sajnálom hogy meleg ribancnak neveztelek titeket. - rá rakta a fülét a mellkasomra. -Megnyugodtál.
- Igen, és úgy látom te is. -mivel neki nem ver a szíve így csak következtetni tudtam rá.
- Akkor elmesélsz mindent Jayyel kapcsolatban? - ült le az ágyra. Nagy levegőt vettem és elmondtam mindent egytől egyik kezdve a tegnapival.
Dahvie P.o.V
-Bazdmeg bazdmeg bazdmeg! - jarkált fel alá a nappaliban Jayy a fejét ütve . De már egy fél órája, miközben egy jó film ment a tvben. Eleinte nem érdekelt mert azt hittem valamit elfelejtett vagy valami ilyesmi, de mostmár érdekel mi van vele mert ez igy nem mehet.
-Haver mi van veled?- állítottam meg.
-Ahh semmi. Csak Biersack. Emlékszel? A lombrágó, kék szem, fekete haj. Vágod nem? - válaszolt melléktevékenységét még mindig nem befejezve.
-Ja vágom. A volt csávód. A BVBből.- hogyne emlékeznék. Egy és fél éven keresztül hallgattam hogy most ígyúgy meg errearra voltunk együtt hogy ő még senkit nem szeretett ugy mint őt meg milyen jó vele.
-Tegnap csókoloztam vele. A baratnője buliján. Megcsaltam Caret.- szinte sírt de nem értem hogy miért. Egy csók még nem olyan nagy vétek. Hiszen engem is megszokott csókolni koncert közben.
- És? Ha nem tud róla senki, hol a baj?
- Érzem hogy tudja valaki, és ki fog derülni. De érted, az a legszörnyűbb hogy mindkettőt ugyanúgy szeretem.
-Vágom. Erre nem tudok mit mondani, próbálj megnyugodni előszőr is. Menj hulahoopozz egy kicsit vagy irj egy új dalszöveget vagy mit tudom én. Nyugi.
-Már próbáltam. Jut eszembe. Kell egy új karika. - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na nee. Eltörted mi?
Erre csak egy megbánó nezéssel párositott bólogatás volt a válasz. -Akkor megyünk egy új karikáért.- ennél a kijelentésemnél csöngetett valaki...
2013. március 30., szombat
12. Sex and Statement.
Egyáltalán nem ellenkezett, sőt még élvezte is de egy kis idő múlva félbeszakította csókunkat.
-Nem szabadna ezt csinálnunk, már mindkettőnknek van barátnője, én imádom Morát, és gondolom te sem vagy ezzel másképp Carerel kapcsolatban. Nem akarom egy elmúlt szerelem miatt elveszíteni. Sajnálom.- rakta a mutató ujját a szám elé.
-Igazad van. De akkor is, még mindig sokat jelentessz nekem.- közöltem vele elhalkuló hangon.
- Egy szóval sem mondtam hogy nálam ez másképp van. - ölelt meg vigasztalóan életem volt szerelme.
Na igen, Biersackkel körülbelül egy és fél éven keresztül voltunk titokban egymáséi, persze a rajongók előtt titokban tartottuk, mert nem tett volna jót Andy karrierjének ha kiderül hogy nem csak a lányokat preferálja, minden jól is ment míg körülbelül 4 hónapja rajtakaptak minket. Andy lakásában voltunk az udvaron a medencébe elég félre érthetően ültem rajta a vízben és véletlenül elfelejtettük a legfőbb szabályt: "Nyílt helyen nincs csókolózás és egyéb félre érthető dolog !" , mivel ezt megszegtük rögtön lencsevégre is kapott minket egy lesifotos a nagy kerítés ellenére. Persze felkerült az internetre de hálisten gyorsan el tudtuk sikálni a dolgot egy: " Szar elveszteni egy vérre menő fogadást Dahvie és Ashley ellen gyerekek, ne probáljatok ki! " megosztással a főbb közösségi oldalakon, de ezekután úgy döntöttünk hogy bármennyire is szeretjük egymást ez így nem mehet tovább, lassan meg is szoktam a hiányát, de nem mondtam hogy meg is szűntem szeretni, de már úgy érzem Caret jobban szeretem, de hát most itt vagyunk. Egy fánál smároltunk.
- Menjünk vissza, mielőtt bárkinek is feltűnik hogy nem vagyunk ott. - utasított Andy egy utolsó puszit nyomva a homlokomra. Vissza is mentünk de már Care már totál kidőlt. Hazavittem lefektettem az ágyába, befeküdtem mellé, és hallgattam gyengéd szuszogását, ami mégjobban meggyőzött hogy teljes mértékben őt szeretem és, hogy a Biersackkel történtek csak a pia miatt voltak.
-Jayy.-szólt hozzám erőtlen hangon a szuszogó életem.
-Mond.-simogattam meg a haját.
-Láttalak Biersackkel.-fordult felém. Azt gondoltam most fogok meghalni szívrohamban.
-És mit láttal?- kérdeztem az eddiginél is fehérebben.
-Semmit. Csak szívatlak. Nem is láttalak vele.- röhögött rajtam.
-Hát persze. Nem is volt mit látnod. - vágtam egy hülye fejet egy erőltetett mosoly kíséretében.
-Cuki vagy ilyenkor.-kuncogott még mindig.-Szeretlek Jeremy Bryan Griffis. Jó éjszakát. - fúrta be fejét mellkasomhoz.
-Én is téged Carolnie Vanity.-szorítottam magamhoz, és abban a pillanatban el is aludt.
Andy P.o.V
Miután Care és Jayy elmentek Mora felrángatott a szobájába. Mikor beértünk hihetetlenül gyorsan és erősen lökött le az ágyára. Rám mászott, megcsókolt, de ugyanolyan gyorsan mászott le és kapcsolta be Jace Everett-től a Bad Things-et. Elkezdett iszonyat szexin táncolni és közben levette a zene ütemére a ruhadarabjait. Ilyen jól még egy csajom és Jayy se tudott táncolni. Pedig aztán Jayy az már tud valamit. Mikor a zene az " I wanna do real bad things with you" -ra ért újra rám vetette magát. Az előadás alatt már én is megszabadultam a ruháimtól. Abban a pillanatban magam alá forditottam és a nyakát kezdtem csokolgatni mire ő néha néha felnyögött. Iszonyatosan izgató volt ezért felbátorodtam és végig szórtam a testén egy pár gyengéd puszit, már épp "oda" értem, mikor a combjai közé fogta a fejem.
-Mit szeretnél ott drága?-idáig ezt a mondatát tartottam a leggonoszabbnak együttlétünk alatt.-Csak szórakozom veled. Folytasd nyugodtan. -röhögött fel és elengedte a fejem.
Mora P.o.V
Andy szerintem nyelvre gyúr. Hihetetlen mire nem képes vele. Ha egyszer szakítanánk, ami persze nem fog bekövetkezni, ez hiányozna a legjobban. Mikor végzet és kifeküdt, nem igazán sejtete hogy nincs vége itt, nekem is volt pár évem tökéletesre fejleszteni a technikámat, amiben Andy sem csalódott.
Komoly 2 óráig bírtuk. Meg is lepődtem. Még senkivel nem éreztem ilyen jól magam. Ezalatt az este alatt még jobban beleszerettem. Másnap reggel a köntösömben lépkedtem lefelé a lépcsőn, Andy egy batmanes boxerben követett.
-Hmm. Remélem jó estétek volt. - vágta hozzánk apám a hűtőben kutakodva.
-Bassza meg. Bocsi apu. El is felejtettem hogy a te szobád az enyém melett van. - csaptam a homlokomra.
-Sajnáljuk ha hangosak voltunk de a lányod Mabbitt valami csodálatos. - ölelt meg az én batmanem hátulról.
-És egyébként milyen volt tegnap Jayyel smárolni? - jelentette ki apám egy üveg vért kibontva. - Mert ugye nem szégyen ha valaki bisex. - vonta meg a vállát az üveget Andy felé lenditve.
2013. március 29., péntek
11. You don't changed.
"Kéne. Ha nem szeretnél egyik este arra ébredni hogy valaki szívogat, mint valami szívószálas üdítőt , de nem jó értelemben... Ha érted mire gondolok...-kacsint rám.
-Beszélnem kell vele. Sürgősen..."
Mora P.o.V
Láttam hogy Andy már vagy 30x hívott, néha nem értem mért hív ha nincs semmi mondanivaloja, de minden esetre iszonyat cuki hogy ennyire szereti tudni hogy hogy vagyok, de most nincs kedvem a semmiről csevegni, most gondolkodnom kell. Éppen énekelve ugrándoztam búfelejtve egy maxra felhangositott új számra amit most találtam a neten , valami Blood On The Dance Floor az előadó. Épp a refrénje ment mikor vagy 20x megnyomta valaki a csengőnket 1 másodperc alatt. Komor fejjel nyitottam ajtót a legrosszabbra számítva.
-Meglepetééés.- tárta szét karjait az ajtóban álló férfi.
-Apa! -orditottam fel és ugrottam a karjaiba majdnem hátra lökve őt.- Olyan jó újra látni! Úgy hiányoztál.
-Te is nekem. Hadd nézzelek! - fogta meg mindkét vállam, és vegignézett rajtam.- Semmit nem változtál. Még mindig gyönyörű vagy! Awh.Az én lányom. - szorított magához újra.
-Igazából ez nem igaz mert.. Nézd! - billegtettem meg óriásra tagított fülcimpáimat.
-Már apádat is lehagytad te kis szemtelen.- mondja nevetve-Egyébként hol van Ryan? Őt is meg akarom szorongatni.
-Ryyyyyy!-orditottam fel a bátyámnak , aki persze azonnal jött.
-Így én is tudtam volna. -gonoszkodott apám, de ekkorra már Ry is leért.
-Fater? Hát te? Azt mondtad hogy csak egy hónap múlva tudsz jönni?! Mindenesetre jó újra látni. -ölelték meg egymást.
-Dessyvel megvagytok? Minden rendben? -kezdte el kérdés sorozatát apánk a magán életünkkel kezdve.
-Minden rendben. Nem rég ment haza. Volt egy kis feszkójuk Morával.-nézett rám gúnyosan a kedvenc tesóm.
- És neked Mortican? Van valakid?- erre a szóra mint ha megrendelték volna , toppant be életem egyetlen gyenge idegzetű szerelme, amire persze apám rögtön megfordult és leesett az álla.
-Biersack? - nézett tátott szájjal.
-Mabbitt? - kontrázott rá rögtön Andy.
- Te mit keresel itt? Ez mit keres itt? - nézett vádlóan és válaszokat keresve kedvenc ősöm.
- Hehh. En is erre vagyok kíváncsi. Mora! Mit keres itt Mabbitt? - tette keresztbe a kezét és állt a bőrdzsekis gazella a koponyákat ábrázoló mellényt viselő vérszivó mellé.
-Huhúú itt dráma lesz. Inkább arrébb állok- vicceskedett Ryan majd így is tett.
-Hátőőő. Apa..Ő itt Andy Biersack, a barátom, a Black Veil Brides énekese .
-A barátod? Biersack a barátod? Úgy érted a pasid? Az élőd? - láttam a kérdő és felkiáltó jeleket Craig feje felett.
-Andy. Ő itt az apám, Craig Mabbitt, az Escape The Fate énekese. - folytattam a mondókámat , már kevésbé nyugodtan.
- Mabbitt. Az apád? Belőle lettél? Te most szórakozol velem cica? - kezdett bele gyenge idegzetű bőrdzsekis gazellám, az ájulás küszöbén.
- Jolvan.Nyugi. Most szépen beljebb megyünk leülünk a kanapéra és megbeszélünk mindent. Mert bármi hihetetlen. Nekem is vannak kérdéseim. - terelgettem a két ellenszenves rockert a konyhanappali felé mint valami birkanyájat.
Care P.o.V
Ma már tényleg elmegyek Morához. Már tök rég töltöttünk együtt, csak mi csajok egy kis időt. Hiányzik ő is és Jel is. De mielőtt megszerveznénk az csajosestét, be akarom nekik mutatni Jayyt. Át is jött hozzám a kitetovált vörös szemű lovagom, indulásra készen,mikor Mora felhívott hogy nincs-e kedvem átmenni hozzájuk mert Craig hazajött és Jelt is hívta mert buli lesz este.
- Craig! - Ugrottam Mora apjának a nyakába.
- Care! De rég láttalak! - viszonozta ölelésem..
- Jó napot! - köszönt Jayy a hátam mögül.
- Hello haver . Gondolom te vagy Care pasija. Craig vagyok. - nyújtotta kedvesen a kezét.
- Örvendek. Jayy. - viszonozta egyetlen vérszívóm.
- Jujj te vagy az a srác akiről Care már olyan sokat beszélt! Mora vagyok - lengte körül Mora.
- Hoho. Vámpir vagy. - jelentette ki egy vigyorral Craig.
-Az. - válaszolta különösen csak egy pontot nézve a szobában.
- Mit nézel ennyire szivem? - kérdeztem érdeklődve a bizonyos nézett pont iránt.
-Semmit.- jelentette ki hidegen de megis egy csábos mosolyt dobott a bizonyos pont felé, majd felém fordult és különös szenvedélyességgel megcsokolt. Nem tudtam mire vélni.
-Szerintem menjünk be. - kapta el a derekam és befelé terelt.
- Ugy van. Ideje az elmúlt évek eseményeit megbeszélni. - heyeselt Craig.
Mindenről beszéltünk Andy és Mora megismerkedéséről , rólam és Jayyről, Craig beszélt a turnékrol és a hivatalban történő dolgokról és mesélt vicceket is . De Jayy ezallatt a 3 óra beszélgetés alatt csak azt az egy pontot nézte továbbra is. Addig addig figyelgettem amig kiderítettem mit nézett, vagy inkább kit. A konyhapultra támaszkodó Andy Bőrszerkót nézte. Folyamatosan. Néha egy egy ilyen "Grr:$" mosolyt vágtak egymáshoz. Nem tudom mért csinálták ezt de mindenestre furcsa volt. Ezt el is felejtettem mert előkerültek a whiskys üvegek meg a többi, sok számomra undi véres whisky koktél lett elkeszítve. De nekem nem volt gusztusom kipróbálni , ellentétben Andyvel.
Jayy P.o.V
Mikor már mindenki hulla részeg volt kivéve engem és Biersack-et, elhívtam 4 szemközt beszélni, hál isten senki nem hiányolt minket. Az udvaron van egy nagy tölgyfa, amögé mentünk be.
-Jó újra látni Monroe.- nyalta meg a száját Andy.
-Hát még téged. Nem hittem hogy ilyen körülmények között leszünk újra kettesben. - vigyorogtam rá pimaszul.
Gyengéden odahajoltam a nyakához, és egy kicsi puszit nyomtam lüktető ütőerére.
- Még mindig kurva jól nézel ki. Tudsz róla? - kérdezi halkan szuszogva.
-De nem annyira mint te.- megfogtam az arcát és szenvedélyesen és hosszan megcsókoltam vastag ajkait. Pont mint régen....
2013. március 26., kedd
10. We must to speak...
"Majd mikor a mondat végére ért majdnem sírt a röhögéstől, de ezzel nem volt egyedül.
- Remélem a következő turnéra engem is elviszel!-néztem mélyen a szemébe.
- Muszáj lesz mivel nem birnék ki nélküled annyi időt.- majd megsimitotta arcomat és jéghideg ajkaival megcsókolt. "
Jel P.o.V
-Jel gyere fel! Meg kell beszélnünk...-és többet már nem is hallottam mert eluralkodott rajtam a félelem. Tudtam... tudtam hogy el fog jönni ez a nap. Olyan gyorsan történt. Azt hittem van még időm. Istenem minden lépcsőfok egyre nehezebb, felfelé megyek de mégis úgy érzem, hogy lefelé haladok. Eddig még sosem éreztem, hogy ilyen hideg van itt lent. Itt az utolsó lépcsőfok ... Egy pillanatra megálltam előtte... Tovább nem várhatok. Tudom hogy nehéz lesz, de ez a kötelességem. Milyen rövid volt ez az idő amit velük tölthettem.
-Na végre hogy itt vagy. Gyere ülj le ide mellénk. - mondja anyukám elcsukló hangon.
Lerogytam a kanapéra.
-Miért??? Én nem akarom ezt! - fakadt ki belőlem.
-Tudod jól Jel, hogy a fajunkat szigorú törvények irányítják. Mi sem akarjuk de muszáj.- mondja apám kezét a hátamra helyezve-Nagyon szeretünk, nekünk is fáj, de meg kell tennünk.
-Gyűlölöm ezeket a törvényeket.-és elcsuklik a hangom- Már csak egy hét. A 18 általában minden normális embernek boldog.
- Csak hogy te nem vagy ember! -állt fel dühében apám.- A l'âge loup-garou [lázs lupgaro] minden farkas életének fontos része év ezredek óta. Nem szakithatunk még egy ekkora hagyományt, csak mert az emberek nem így élnek. Főleg hogy én vagyok a falka vezére, példát kell mutatni a többi farkasnak!
-Mindig azok a rohadt falka törvények! Az egész életünk a törvényekről szól! Mi értelme van 5000 évet élni ha szabályok határozzák meg az egészet?!
-Erről nem nyitok vitát. El kell fogadnod.
-Ne vitatkozással töltsük ezt az egy hetet. - csapott közénk anyám.- Meg kell értened, és nekünk is el kell fogadni. Nekünk is nehéz volt a te korodban.
Sírva anyukám nyakába ugrottam.- Annyira hiányozni fogtok!
-Te is nekünk! - majd mégjobban magához szorított.
Mora P.o.V
-Te már megint itt vagy? - néztem fintorral az előttem álló Destenyre. -Szia Ryan!
-Mora muszáj mindig ezt? Mért nemtudod elfogadni? Nem ő tehet róla. És én szeretem, legalább ezt tartanád tiszteletbe! - és közben magához ölelte azt.
-Mit tegyek még hogy megbocsájts? Nem én vagyok a hibás anyátok haláláért. A törvények ezt írták elő és akkor az én apám volt a király. Ha a tiednek kellett volna megtennie akkor őt is utalnád? Vagy magadat mert a lánya vagy? - mondta felém lépve kettőt Desteny.
Nem bírtam tovább türtőztetni magan és a kezemmel nyakánál fogva a falhoz préseltem.-Ne merj beszélni anyámról, neked ehhez nincs jogod!
Ry olyan sebességgel tépett le róla hogy azzal a lendülettel neki csapódtam az ajtónak ami majdnem kitört a helyéről.- Szuper, még a testvéremet is ellenem forditod - keltem fel a földről idegesen és felszaladtam a szobámba. Igaza volt. Kurvára igaza, és ezt a legnehezebb elfogadnom.
Jayy P.o.V
- Dahvie! - rontok be az ajtón mint valami cunami.
- Mifasz? Téged is látni? - kérdezi unottan a jó öreg lakótársam aki egyben zenésztárs és legjobb haver, popcornnal tömve a hörcsög pofajat egy alsónadrágban a "Brigite Jones naplója" filmet nézve.
-Várj kitalálom. Dobott a jelenlegi alkalmi barátnőd? - huppanok le a morzsás kanapéra.
-Már nem érdekes. Túl vagyok rajta. -szipog kettőt és egy újabb maréknyi kukoricát töm a pofazacskójába.
-És te hol jártál eddig? - mondja mosolyt színlelve.
-El sem fogod hinni. Megismertem életem szerelmét. Carolnie Vanity a neve és olyan csodálatos illata van hogy egyszerűen függő lettem, és rájöttem hogy az eddigi életem értelmetlen volt. - lelkesedek és áradozok, miközben látom hogy Dahvie megint a tvt bamulja és a kezével "blablabla" mozdulatokat produkál. -Bocsi. Ezt nem ...nem most kellett volna.
-Na nem mondod Rómeó?! - vágja hozzám flegmán.
Láttam hogy nem igazán van feldobva a boldogságomtól, ezért elvonultam a szobámba és elmélyültem a fantázia világomba...
Andy. P.o.V.
-Hol lehet már ez a lány? Órák óta próbálom utol érni, de nem veszi fel a telefont. Már 30x Hívtam.- aggodamaskodok.
-Szerintem épp most szivogatja az egyik szerencsétlen amerikai polgár vérét, nem hiszem hogy ilyenkor lenne rád ideje. - szellemeskedik Ash.
- Nem kell így túldramatizálni. Nem halsz bele ha egy fél napig nem tudsz vele beszélni. Egyébként is, szerintem tud vigyázni magára. -nyugtatgat Jake, ami láthatólag nem igazán megy neki.
- Ahh. - fujom ki magamat a kanapéra ülve.- igazad van Jake. Te meg kapd be Purdy. Ő nem olyan , nem tudna bántani mást.
-Aha, nem mi? Talán ilyen sokat tudsz az étkezési szokásairól?- nézegeti frissen festett körmeit elégedetten Ash.
-Egyszerűen csak tudom és kész. De igazad van ezt a kérdést még kéne beszélnem vele...
-Kéne. Ha nem szeretnél egyik este arra ébredni hogy valaki épp szívogat, mint a szívószálas üdítőt, de nem jó értelemben... Ha érted mire gondolok. -kacsint rám.
-Beszélnem kell vele. Sűrgősen.
~NDA: ,Egyébként a 3. Mora lehetőségre jött a legtöbb szavazat szóval az lesz~
Notifizierung des Autors: Change it!
Úgy érzem Mora szerepe kicsit eltávolodott attól ahogy kinéz. Valahogy nem illik össze a kettő és Andyvel sem passzol szerintem. Szóval arra a döntésre jutottam hogy megváltoztatom azt a kinézetet amihez hozzá lehet kapcsolni az egész szereplőt. Ezt szintúgy megteszem Jelina-val is (Jel)
Mutatom a választási lehetőségeket: a választásokat komiba írjátok meg.
Mora lehetőségek : 1.2.
3.
Én személy szerint a 3.at pártolom de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.
Kérlek komizzatok hogy nektek hogy tetszik az újítás és hogy melyiket pártoljátok.
Köszi:
~FannyBlood~
2013. március 21., csütörtök
Notifizierung des Autors
Sziasztok kedves olvasóim. Most készülődök Magyarországra és nem lesz egy ideig új rész (kb 13 napig) mivel.:
1. Egy 16 órás autóút vár rám. Kibaszott fáradt leszek és az elmém sivatag lesz.
2. Mikor haza érek 10 napig csak azokkal szeretnék foglalkozni akiket szeretek és minél több időt velük tölteni.
3. Amúgy sincs túl sok ötletem szóval lelkesen várom az ötleteket komiba vagy facebookon!
(https://www.facebook.com/fannybvb.biersack)
Puszi nektek! És a továbbiakban jó olvasást!
Pár olvasmány amit én is olvasok és ajánlom nektek is :
http://bvbarmyforlife.blog.neon.hu/ (Szeretem mert mindig valami érdekes történik benne)
http://andybiersacksperfectsky.blogspot.de/ (Best of forever <3)
http://imwarpedakaoutrageagainstkellinquinn.blogspot.co.uk/ (Szintúgy imádom)
http://rainsfallenangel.blogspot.hu/ (Szanaszét röhögöm magamat rajta második kedvenc xd <3)
2013. március 19., kedd
9. Im insane.
"Elújságoljuk a hírt nekik is.- a combomra csaptam majd felálltam, és magammal húztam Morát is aki kelletelnül és még mindig magát szégyellve követett. Mikor oda értünk a fiúk már a lakásomban voltak, mert láttam a kocsijukat. Nem én hívtam őket. (De mikor hívom őket én egyáltalán?). Majd mikor bementünk furcsán viselkedtek."Mora P.o.V
-Hello Fiúk! -üdvözölte Andy őket olyan kedvességgel mint még soha.
-Andy, haver. Valami baj van? - nézett rá meglepődötten Jinxx.
-Kibaszottul semmi. Nem vagytok éhesek? Nem kértek esetleg inni valamit? Mondjuk van kóla, fanta,esetleg vér , bazdmeg az nincs, bocsi Mora.Mindegy. Nem megyünk el kajálni a mekibe? Oh bocsi Mora. Te oda nem jöhetsz hisz nem ehetsz ilyeneket. És amúgy minden rendben veletek manapság? Hmm? Mindegy nem érdekes.- mondja fel alá járkálva a szobában kezével teljesen hülyén hadonászva.
-Haver, te tényleg beteg vagy. De ezzel majd később foglalkozunk. Egyébként.-mutatta fel mutatóujját Jake- Kicsit kutakodtunk utánad Mora. - majd tenyerét a feje fölé emelte - CC mond el neki.
-Andy. A barátnőd egy denevér- hajtotta le a fejét, majd mindenki egyszerre ránézett egy "WTF" fejjel.
-Nem CC. Nem denevér vagyok. Pont ezt jöttem közölni veletek. Andy már tudja, és mint látjátok próbál úgy tenni mintha teljesen jól lenne, de most komolyan, szerencsétlen teljesen ki van akadva, csak nézzetek rá- mutatok rá miközben a haját tekergetve sétál fel alá a szobában.-Na tessék, erről beszélek. Mikor láttátok ti utoljára a haját tekergetni?- majd egymásra néznek és telepatikusan megegyeznek hogy igazából akkor látták így utoljára mikor meghalt a nagyapja, akkor nagyon ki volt akadva.-
-Na szóval. Akkor mi vagy?- Kérdezi Ash komoly arccal.
-Vampír. - majd rájuk villantom a szemfogaim. Abban a pillanatban ugranak egyet helyben.
-Mi a fasz? - CC felugrott a kanapéra mintha ott nem tudnám bántani, ezeket látva szinte rám jött a röhögő görcs.-Nyugi srácok. Nem harapok. Titeket nem bírnálak bántani.-
-Most már értitek?- vágott közbe Andy majd elkapott és hosszasan megcsókolt.- De én akkor is így szeretem- simított végig a hajamon.
Care P.o.V (mindeközben)
-Mikor reggel felébredtem Jayy már nem volt ott. Kissé hiányérzetem támadt, és nem tudtam kiverni a fejemből azt a szövegrészletet amit este nekem énekelt. Egyszerűen elvarázsolt. El is felejtettem hogy Mora még semmit nem tud erről, és mostanában én se tudok túl sokat róla. Úgy érzem sürgősen beszélnem kell vele, ezért át is mentem hozzá de nem volt otthon.
-Ryan. Hol van a tesód?-kérdeztem idegeskedve.
- Fogalmam nincs. Legutóbb Andyvel voltak itt de aztán elmentek, de nem tudom hova.
-Na mindegy. Szia akkor. - majd azzal az erővel el is viharzottam onnan. Hazasétáltam és otthon vártam hogy Jayy hívjon mivel tegnap megígérte. Otthon vergődtem egy órát, várva hogy valamelyik hülye felhívjon, de ehelyett csak anyám veszekedett velem hogy hol az istenben voltam tegnap olyan sokáig. De egy óra egyedül szenvedés után valaki kopog az ablakon, kiráz a hideg az örömtől mikor meglátom Jayy-t a párkányomon guggolni egy iszonyatosan sexy mosollyal az arcán. Kinyitottam az ablakot neki.
-Szia. Nem akarsz beengedni?- még mindig kibaszottul elbűvölően mosolygott.
-Jayy. De persze hogy beakarlak. Gyere be.-majd ahogy belépett megölelt és egy mély levegőt vette hogy érezze az illatom.
-Csodálatos illatod van Caroline.- Suttogta a fülembe amin akaratlanul is elmosolyodtam.
-És mit szeretnél csinálni Jayy von Monroe nálam?- vágódok le az ágyamra.
-Csodálni téged- majd ő is leült mellém és mosolygott.
-Most komolyan. Egyébként hogy is hívják azt a zenekart amiben énekelsz?-kezdtem el ezzel az egy mondattal több órás beszélgetésünket, a turnékról, dalszövegekről, élményekről, hülyeségekről.
-Képzelheted milyen volt mikor Vanity elfelejtette a szöveget mikor feldobtak hozzánk egy párducmintás tangát egy olyan feirattal hogy "Dahvie ezt neked vettem Puszi: Jayy" és elkezdett iszonyatosan röhögni, de annyira hogy abba kellett hagynunk a dalt és csak 15perc múlva kezdhettük újra mert csak akkor nyugodott le.- majd mikor a mondat végére ért majdnem sírt a röhögéstől, de ezzel nem volt egyedül.
-Remélem a következő turnéra engem is elviszel!- néztem mélyen a szemébe.
-Muszáj lesz mivel nem bírnék ki nélküled annyi időt.- Majd megsimította arcomat és jéghideg ajkaival megcsókolt.
2013. március 17., vasárnap
8. What The Fuck?
"Nembaj. Nem akarsz énekelni nekem valamit?- kérdezte olyan édesen hogy nem lehetett visszautasítani.Andy P.o.V
Majd elkezdtem neki énekelni hogy :
............................................................
-Csodálatos hangod van-suttogta halkan majd visszaaludt."
2 napon keresztül hívogattam Morát de egyszer sem vette fel. Hagytam üzenetet is de semmi reagálás. Arra is gondoltam hogy el kéne mennem hozzá. Mikor már tényleg teljesen ideges voltam hogy nem tudom hogy mi van vele, erőt vettem magamon és elmentem hozzájuk. Bekopogtam és Ry nyitott ajtót, meglepődtem mert általában mindig Mora nyit ajtót.
-Hello Andy. Te mi járatban erre felé?- mondja Ry kicsit idegesen.
-Hello Ryan. Morát keresem. Itt van? - kérdezem idegesen be-be nézegetve.
-Hát igazából nem tudom hogy mi van.-mondja kicsit kínosan de nem folytatja mert egy édes hang beleszól.
-Ryan. Menj fel kérlek.-mondja szomorúan rám se nézve.
-Életem- öleltem át.- Hol az istenbe voltál?! Mért nem vetted fel?- kérdeztem aggódóan a szemébe nézve.
-Sajnálom Andy, de valamit el kell mondanom neked, és féltem ha megtudod akkor kiábrándulsz belőlem, de azt nem bírnám elviselni.- és elkezdett sírni, vagyis vércseppek folytak a szeméből könny helyett.
-Uristen Mora. Valami baj van? Ilyet még sose láttam.- néztem a "könnyeit" teljesen elsápadva.
-Látod erről beszéltem. Én nem vagyok az aminek hiszel.- majd pólójával megtörölte a szemét evvel elkenve a vért az arcán.
- Mert akkor mi vagy?- kérdeztem egy lépéssel hátrébb állva.
- Gyere be és ülj le kérlek.-válaszolt halkan. Majd bementünk és levágódtam az egyik fotelba, ő megállt előttem. Én szakadatlanul néztem a padlót, lesokkoltan a könnyek láttán.
- Andy,figyelj rám kérlek, ez most nagyon fontos, most fontos hogy ne akadj ki.-mondta majd leguggolt hozzám hogy lássa az arcomat és a mutatóujjával felbiccentette a fejem majd mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.
- Szeretlek Andy Biersack.- mondta.
- Én is téged Mortican Massacre, de bökd már ki végre.-mondtam már gy kicsit idegesebben. Majd a fülembe súgta: -Vámpír vagyok. Erre a szóra úgy ugrottam egyet mint akit le öntöttek egy vödör jeges vízzel.
-Hogy mi vagy?- nézek rá egy ilyen "WTF" fejjel.
-Jól hallottad. - majd lehajtotta a fejét - Most biztos utálsz. Sajnálom.
-Szóval ez azt jelenti hogy te vért iszol vagy eszel meg embereket ölsz vagy mi meg megégsz a napon meg ... örökké élsz?!.- Mikor ki mondtam hogy "örökké élsz" még jobban lesápadtam.
-Hány éves vagy igazából?-kérdezem rögtön még mindig a fejemet fogva miközben bámulok magam elé.
- 43. - mondja, majd leül mellém arcát hajába temetve. - Sajnálom. Tényleg olyan hülye voltam. Ezzel kellett volna kezdenem.-
-Nem baj. - raktam a kezemet a szája elé hogy ne beszéljen majd megcsókoltam.
-Szerencséd van hogy kibaszottul szerelmes lettem beléd te vérszívó.- majd a mellkasomra raktam a fejét és úgy öleltem. - Még lesz egy kis idő mire feldolgozom és megszokom de megoldjuk. El kéne mondani a fiúknak is. Nem gondolod?- kérdezem mélyen a szemébe nézve majd a kezemmel összenyomom az arcát és úgy néz ki mint valami hal.- Tudod mit ne is válaszolj. Menjünk. Elújságoljuk a hírt nekik is.- a combomra csaptam majd felálltam, és magammal húztam Morát is aki kelletelnül és még mindig magát szégyellve követett. Mikor oda értünk a fiúk már a lakásomban voltak, mert láttam a kocsijukat. Nem én hívtam őket. (De mikor hívom őket én egyáltalán?). Majd mikor bementünk furcsán viselkedtek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)