8. What The Fuck?

"Nembaj. Nem akarsz énekelni nekem valamit?- kérdezte olyan édesen hogy nem lehetett visszautasítani.
Majd elkezdtem neki énekelni hogy :
............................................................
-Csodálatos hangod van-suttogta halkan majd visszaaludt."

Andy P.o.V
2 napon keresztül hívogattam Morát de egyszer sem vette fel. Hagytam üzenetet is de semmi reagálás. Arra is gondoltam hogy el kéne mennem hozzá. Mikor már tényleg teljesen ideges voltam hogy nem tudom hogy mi van vele, erőt vettem magamon és elmentem hozzájuk. Bekopogtam és Ry nyitott ajtót, meglepődtem mert általában mindig Mora nyit ajtót.
-Hello Andy. Te mi járatban erre felé?- mondja Ry kicsit idegesen.
-Hello Ryan. Morát keresem. Itt van? - kérdezem idegesen be-be nézegetve.
-Hát igazából nem tudom hogy mi van.-mondja kicsit kínosan de nem folytatja mert egy édes hang beleszól.
-Ryan. Menj fel kérlek.-mondja szomorúan rám se nézve.
-Életem- öleltem át.- Hol az istenbe voltál?! Mért nem vetted fel?- kérdeztem aggódóan a szemébe nézve.
-Sajnálom Andy, de valamit el kell mondanom neked, és féltem ha megtudod akkor kiábrándulsz belőlem, de azt nem bírnám elviselni.- és elkezdett sírni, vagyis vércseppek folytak a szeméből könny helyett.
-Uristen Mora. Valami baj van?  Ilyet még sose láttam.- néztem a "könnyeit" teljesen elsápadva.
-Látod erről beszéltem. Én nem vagyok az aminek hiszel.- majd pólójával megtörölte a szemét evvel elkenve a vért az arcán.
- Mert akkor mi vagy?- kérdeztem egy lépéssel hátrébb állva.
- Gyere be és ülj le kérlek.-válaszolt halkan. Majd bementünk és levágódtam az egyik fotelba, ő megállt előttem. Én szakadatlanul néztem a padlót, lesokkoltan a könnyek láttán.
- Andy,figyelj rám kérlek, ez most nagyon fontos, most fontos hogy ne akadj ki.-mondta majd leguggolt hozzám hogy lássa az arcomat és a mutatóujjával felbiccentette a fejem majd mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.
- Szeretlek Andy Biersack.- mondta.
- Én is téged Mortican Massacre, de bökd már ki végre.-mondtam már gy kicsit idegesebben. Majd a fülembe súgta: -Vámpír vagyok. Erre a szóra úgy ugrottam egyet mint akit le öntöttek egy vödör jeges vízzel.
-Hogy mi vagy?- nézek rá egy ilyen "WTF" fejjel.
-Jól hallottad. - majd lehajtotta a fejét - Most biztos utálsz. Sajnálom.
-Szóval ez azt jelenti hogy te vért iszol vagy eszel meg embereket ölsz vagy mi meg megégsz a napon meg ... örökké élsz?!.- Mikor ki mondtam hogy "örökké élsz" még jobban lesápadtam.
-Hány éves vagy igazából?-kérdezem rögtön még mindig a fejemet fogva miközben bámulok magam elé.
- 43. - mondja, majd leül mellém arcát hajába temetve. - Sajnálom. Tényleg olyan hülye voltam. Ezzel kellett volna kezdenem.-
-Nem baj. - raktam a kezemet a szája elé hogy ne beszéljen majd megcsókoltam.
-Szerencséd van hogy kibaszottul szerelmes lettem beléd te vérszívó.- majd a mellkasomra raktam a fejét és úgy öleltem. - Még lesz egy kis idő mire feldolgozom és megszokom de megoldjuk. El kéne mondani a fiúknak is. Nem gondolod?- kérdezem mélyen a szemébe nézve majd a kezemmel összenyomom az arcát és úgy néz ki mint valami hal.- Tudod mit ne is válaszolj. Menjünk. Elújságoljuk a hírt nekik is.- a combomra csaptam majd felálltam, és magammal húztam Morát is aki kelletelnül és még mindig magát szégyellve követett. Mikor oda értünk a fiúk már a lakásomban voltak, mert láttam a kocsijukat. Nem én hívtam őket. (De mikor hívom őket én egyáltalán?). Majd mikor bementünk furcsán viselkedtek.