15. L'age loup-gareau |Part 1|

Mora. P.o.V

-Jelina!De rég láttalak.-ordítottam át a túloldalra mikor megláttam a legrendesebb farkast akit ismerek, és átszaladtam hozzá.-Hiányzol.
-Szia Mora... Ti is hiányoztok. De tudod mostanában sok a dolgom... Szüli...
-Óóó tényleg szülinapod lesz, te lány! Milyen buli kell ? A 18. a legfontosabb... Olyan bulit csinálunk neked...-hadartam végig az összes kérdést amit csak lehetett ezzel a fontos dologgal kapcsolatban. Jel minden kérdés után egyre furább arcot vágott amit nem tudtam a szülinap dologhoz társítani.
-Hé. Mi a baj csajszi ? -kérdeztem aggódva.
-Ne haragudj, de nem akarok erről beszélni és nagyon kedves tőled ez a szülinap szervezés dolog de nem fog menni... Más...Más dolgom lesz...
-Ne szórakozz már. 18 leszel hahó! Nincs több ilyen! Ezt meg kell ünnepelni! Tuti élvezni fogod már, tudom is hova megyünk. Tudom h szeretsz bulizni. Na mi van már ? Mért nem akarod ?
-Hagyj már ezzel a szülinappal.. Nem akarom az egészet! Megvetem és elutasítom! Undorodom tőle! A buli nagyon messze áll attól h örökre el kell hagynom a családom és csak a falkában találkozhatok velük nem érted ? Nem tudom mi lesz velem. Most is éppen 1 ingatlan közvetítőből jövök h találjak lakást de eddig még mindig sikertelen mert nincs pénzem rá. Nem tudom mit csináljak. -fakadt ki nekem könnyet nyelve Jel.
-Hogy micsoda? Ezt eddig mért nem mondtad? -kérdeztem az eddiginél is fehérebben.
-Jól hallottad, és sajnálom hogy nem mondtam el de még magamnak is alig bírom bevallani hogy 5 nap múlva ez történik.- a végére elcsuklott a hangja és könnycseppek folytak végig az arcán
-Nem fogja semmi elrontani a 18. szülinapodat ígérem, még ez se.- öleltem szorosan magamhoz.-Költözz hozzánk! Hiszen már kiskorom óta az egyik legjobb barátnőm vagy, és úgyis van még egy szobánk tök üresen.- vigyorogtam rá izgatottan, a választ várva.
-Úristen, nem tudok mit mondani, ez annyira nagylelkű. Köszönöm!-ugrott a nyakamba és egy farkashoz méltóan megölelt.- Annyira köszönöm.
-Ez a legkevesebb amit egy barát tehet a másikért.-elkaptam a kezét és elkezdtem húzni előre.- Most megyünk plázázni. Mert megtehetjük.-kacsintottam rá vigyorogva.- De,én nem...Most mondtam hogy nincs pénzem.- állt meg egy pillanatra.
-Ha velem vagy van.-mosolyogtam rá.
A legközelebbi plázába és a legelső stílusunkhoz illő boltba bementünk. Vettünk neki 2 új pólót egy nacit és egy bőrdzsekit, én meg betévedtem a tetoválószalonba.
-Te Mora. Biztos vagy ebben?- még csak pár hónapja vagytok együtt. Nem túl korai?- kérdezgetett Jel, mikor már a tűt készítette elő a tetováló.
-Nem. Még sosem szerettem annyira senkit mint őt. Örökké emlékezni akarok rá.- fogtam meg a kezét és bólintottam a tetoválónak hogy kezdhetjük. 2 óra alatt kész is lett és átmentünk Jelhez összepakolni a cuccait hogy indulásra készen legyen, elköszönt a szüleitől és hívtam apát hogy vigyen minket haza mert nem volt kedvem már sétálni.

-Üdvözöllek mostantól itthon Jel. - öleltem át újdonsült lakótársamat.
-Nem tudod elhinni hogy ez mennyit jelent nekem.- mosolygott háláját kifejezve a szokásos "Jel-stílussal"
-Jó lesz veled lakni kis csaj. Hiányoztál már. - ölelte meg Craig.
-Jel itt fog lakni?-trappol le a lépcsőn Ry.
-Jobb hír nem is lehetne, mostantól gyakrabban fogok ide járni.-vigyorgott félreérthetően a mögötte kullogó Will.
-Nem kéne. Így is túl sokat zavarod a légkörömet.- néztem Willre undorodó fejet vágva.
-Sajnos még a személyes aurádat nem zavarhattam.- jött közelebb két lépést.
-Ha a 3 méteres körzetemben vagy már zavarod a személyes terem.- toltam hátrébb egy ujjammal amit aztán beletörölgettem Craig pólójába.
-Na mindegy.-lépett közbe Jel.-Hova pakolhatok?
-Gyere velem.- megmutattam neki a szobáját és kipakoltunk közben nevetgéltünk és élveztük hogy egymással lakhatunk ezután.











(Notifizierung des Autors : Mora tetkóját így képzeljétek el c: : )