10. We must to speak...

"Majd mikor a mondat végére ért majdnem sírt a röhögéstől, de ezzel nem volt egyedül.
- Remélem a következő turnéra engem is elviszel!-néztem mélyen a szemébe.
- Muszáj lesz mivel nem birnék ki nélküled annyi időt.- majd megsimitotta arcomat és jéghideg ajkaival megcsókolt. "

Jel P.o.V

-Jel gyere fel! Meg kell beszélnünk...-és többet már nem is hallottam mert eluralkodott rajtam a félelem. Tudtam... tudtam hogy el fog jönni ez a nap. Olyan gyorsan történt. Azt hittem van még időm. Istenem minden lépcsőfok egyre nehezebb, felfelé megyek de mégis úgy érzem, hogy lefelé  haladok. Eddig még sosem éreztem, hogy ilyen hideg van itt lent. Itt az utolsó lépcsőfok ... Egy pillanatra megálltam előtte... Tovább nem várhatok. Tudom hogy nehéz lesz, de ez a kötelességem. Milyen rövid volt ez az idő  amit velük tölthettem.
-Na végre hogy itt vagy. Gyere ülj le ide mellénk. - mondja anyukám elcsukló hangon.
Lerogytam a kanapéra.
-Miért??? Én nem akarom ezt! - fakadt ki belőlem.
-Tudod jól Jel, hogy a fajunkat szigorú törvények irányítják. Mi sem akarjuk de muszáj.- mondja apám kezét a hátamra helyezve-Nagyon szeretünk, nekünk is fáj, de meg kell tennünk.
-Gyűlölöm ezeket a törvényeket.-és elcsuklik a hangom- Már csak egy hét. A 18 általában minden normális embernek boldog.
- Csak hogy te nem vagy ember! -állt fel dühében apám.- A l'âge loup-garou [lázs lupgaro] minden farkas életének fontos része év ezredek óta. Nem szakithatunk még egy ekkora hagyományt, csak mert az emberek nem így élnek. Főleg hogy én vagyok a falka vezére, példát kell mutatni a többi farkasnak!
-Mindig azok a rohadt falka törvények! Az egész életünk a törvényekről szól! Mi értelme van 5000 évet élni ha szabályok határozzák meg az egészet?!
-Erről nem nyitok vitát. El kell fogadnod.
-Ne vitatkozással töltsük ezt az egy hetet. - csapott közénk anyám.- Meg kell értened, és nekünk is el kell fogadni. Nekünk is nehéz volt a te korodban.
Sírva anyukám nyakába ugrottam.- Annyira hiányozni fogtok!
-Te is nekünk! - majd mégjobban magához szorított.

Mora P.o.V

-Te már megint itt vagy? - néztem fintorral az előttem álló Destenyre. -Szia Ryan!
-Mora muszáj mindig ezt? Mért nemtudod elfogadni? Nem ő tehet róla. És én szeretem, legalább ezt tartanád tiszteletbe! - és közben magához ölelte azt.
-Mit tegyek még hogy megbocsájts? Nem én vagyok a hibás anyátok haláláért. A törvények ezt írták elő és akkor az én apám volt a király. Ha a tiednek kellett volna megtennie  akkor őt is utalnád?  Vagy magadat mert a lánya vagy? - mondta felém lépve kettőt Desteny.
Nem bírtam tovább türtőztetni magan és a kezemmel nyakánál fogva a falhoz préseltem.-Ne merj beszélni anyámról, neked ehhez nincs jogod!
Ry olyan sebességgel tépett le róla hogy azzal a lendülettel neki csapódtam az ajtónak ami majdnem kitört a helyéről.- Szuper, még a testvéremet is ellenem forditod - keltem fel a földről idegesen és felszaladtam a szobámba. Igaza volt. Kurvára igaza, és ezt a legnehezebb elfogadnom.

Jayy P.o.V

- Dahvie! - rontok be az ajtón mint valami cunami.
- Mifasz? Téged is látni? - kérdezi unottan a  jó öreg lakótársam aki egyben zenésztárs és legjobb haver, popcornnal tömve a hörcsög pofajat egy alsónadrágban a "Brigite Jones naplója" filmet nézve.
-Várj kitalálom. Dobott a jelenlegi alkalmi barátnőd? - huppanok le a morzsás kanapéra.
-Már nem érdekes. Túl vagyok rajta. -szipog kettőt és egy újabb maréknyi kukoricát töm a pofazacskójába.
-És te hol jártál eddig? - mondja mosolyt színlelve.
-El sem fogod hinni. Megismertem életem szerelmét. Carolnie Vanity a neve és olyan csodálatos illata van hogy egyszerűen függő lettem, és rájöttem hogy az eddigi életem  értelmetlen volt. - lelkesedek és áradozok, miközben látom hogy Dahvie megint a tvt bamulja és a kezével "blablabla" mozdulatokat produkál. -Bocsi. Ezt nem ...nem most kellett volna.
-Na nem mondod Rómeó?! - vágja hozzám flegmán.
Láttam hogy nem igazán van feldobva a boldogságomtól, ezért elvonultam a szobámba és elmélyültem a fantázia világomba...

Andy. P.o.V.

-Hol lehet már ez a lány? Órák óta próbálom utol érni,  de nem veszi fel a telefont. Már 30x Hívtam.- aggodamaskodok.
-Szerintem épp most szivogatja az egyik szerencsétlen amerikai polgár vérét,  nem hiszem hogy ilyenkor lenne rád ideje. - szellemeskedik Ash.
- Nem kell így túldramatizálni. Nem halsz bele ha egy fél napig nem tudsz vele beszélni. Egyébként is, szerintem tud vigyázni magára. -nyugtatgat Jake, ami láthatólag nem igazán megy neki.
- Ahh. - fujom ki magamat a kanapéra ülve.- igazad van Jake. Te meg kapd be Purdy. Ő nem olyan , nem tudna bántani mást.
-Aha, nem mi?  Talán ilyen sokat tudsz az étkezési szokásairól?- nézegeti frissen festett körmeit elégedetten  Ash.
-Egyszerűen csak tudom és kész. De igazad van ezt a kérdést még kéne beszélnem vele...
-Kéne. Ha nem szeretnél egyik este arra ébredni hogy valaki épp szívogat, mint a szívószálas üdítőt, de nem jó értelemben... Ha érted mire gondolok. -kacsint rám.
-Beszélnem kell vele. Sűrgősen.

~NDA: ,Egyébként a 3. Mora lehetőségre jött a legtöbb szavazat szóval az lesz~