2. The eternal Smile

"Ekkor Mora súg neki valamit és Ryan azon nyomban elviharzik.
-Mi volt ez?- Kérdezem meglepődötten.
-Ah,semmi.Dolga akadt.- Mondja éppen hülyének nézve.
-Akkor én megyek is ha nem baj.- Mondom még mindig az invitálást várva.
- Aludj jól- Mondja Mora egy mosolyt villantva rám mikor olyan történik, amin még én is meglepődök..."

Mora P.o.V

Mikor Andyre mosolyogtam nem bírtam már visszatartani és hirtelen előbújtak a vámpírfogaim, abban a pillanatban hirtelen átöleltem, reménykedve hogy nem vette észre.
-Köszönöm ezt a szép estét-mondom neki kicsit félelemmel és izgatottsággal a hangomban.
-Én köszönöm.- Mondja majd elindul ki a kapun.
Bezárom az ajtót majd neki támasztottam a hátam mosolyogtam egyet, felidézve a csodálatos illatát, majd felrohantam a szobámba kiadva magamból egy hihetetlenül magas 'Í' hangot mint aki örül annak hogy pókot lát a szobájában. Rögtön felhívtam Care-t és mondtam neki hogy most rögtön át kell mennem hozzá.
-Care?- mondom neki a telefonba mint aki megnyerte a lottót.
-Mora, az isten áldjon meg mivan? Éjfél van. Tudod az emberek ilyenkor aludni szoktak.-Mondta álmosan és dühösen egyszerre.
-Sajnálom. De ezt nem tudom holnapra halasztani.-Mondom neki izgatottabban mint valaha.
-Na mond csajszi. Figyelek.- mondta közömbösen a telefonba.
-Képzel ma találkoztam magával a tökéletes pasival.-mondom kicsit furcsán magas hangvétellel.
-Tudod mit? Gyere át. Ezt úgy érzem hosszú lesz.-Mondja unottan.
-Jó.-teszem le a telefont és már futok is legjobb barátnőmhöz.

Care! Itt vagyok nyisd ki!-Ordítom neki az ablakon keresztül.
Mire Care feltápászkodik az ágyból én már olyan izgatott vagyok hogy szinte még az ablakát is betöröm. Kinyitja.
-Gyere be!- Mondja megviselten.
Rögtön a nyakába ugrok mint aki már hónapok óta nem látta.
- Na szóval. Most elmesélek neked mindent részletesen.- mondom neki nyugodt hangon.
-Figyelek- Rázta meg a fejét mint akit most ébresztettek álmából.
Vetettem egy csúnya pillantást rá és már rögtön mosolygott is.
-Tényleg figyelek. Mond már- mondja egy erőltetett mosollyal az arcán.
És én tényleg mindent percről percre elmeséltem neki. Mindent. A végére úgy feldobta a dolog hogy ő is megdobta a történet végét egy magas "Í" hanggal majd egyszerre csináltuk ezt.
-Kapd be. Úgy irigyellek.- mondta keresztbe rakva a kezét és bevágta a durcis pofiját.
Nevetek majd megcsikizem és már is jobb kedve lett. Mind ketten kifeküdtünk a padlóra és nevetve néztük a plafont.
-Holnap elmehetnénk valahova négyesben. - mosolygok.
-Jó ötlet. Akkor holnap.- mosolygott vissza.
És hagytam is pihenni tovább. Vasárnap nem jöttem le a szobámból.

 Hétfő reggel egyedül ülök az asztalunknál egy fél üveg vérrel a kezembe és vigyorgok mint akinek begörcsölt a szája és már 2 napja úgy van. Ry vágtat le a lépcsőn mikor meglát kicsit lelassít és úgy néz rám mint valami szellemre. Felhúzza a szemöldökét egy pimasz mosoly kíséretében :
- Hát te?  Hány embert öltél meg hogy ilyen boldog vagy?- kérdezi röhögve.
Nem válaszolok csak nézek tovább magam elé vicsorogva.
-Moraaaaaaaaaaaaaaaa!-ordít bele az arcomba.
-Hé! Mivan? Mit kérdeztél ? Bocsi kicsit elmerengtem.-mondom még mindig mosolyogva, mint akit semmi nem érdekel.
-Andy?- húzza ki a széket megfordítja és ráül.
-Hagyjál már.- fordulok el szégyenlősen.
-Jó,jó. Mit akartál tegnap mondani? - kérdezi miközben elveszi a kezemből az üveget és jól meghúzza.
-Apa hazajön a jövőhéten.-mondom már kevésbé izgatottan mert van valami ami jobban érdekel.
-Ez jóhír. Rég volt már itthon. Jó lesz újra látni.
-Ja.
Aztán felmegyek a szobámba átöltözni felkapom a táskám megölelem Ryant és elviharzok a suliba ahol általában érdekes dolgok történnek.....
Ma kurva szar napunk volt a csajokkal. Vártam hogy hívjon Andy de nem hívott fel. Szerintem elfelejtett, de nembaj, kitartóan várok. Miközben a leckémet írom amiből megint kurva sok van egyszer csak megszólal a telefonom. Gyorsan és izgatottan felveszem mert rejtett szám volt, majdnem kiejtettem a kezemből szokásomhoz híven, de megúsztam.
-Hallo, Itt Mortican Massacre!-szólok a telefonba mint valami aktakukac.
-Szia Mora. Itt Andy!
-Ohh szia. - mondom nyugodtan de mégis majd ki ugorva a bőrömből a boldogságtól.
- Nincs kedved ma találkozni?
-Oh de, persze hogy van. De már megbeszéltem a barátnőimmel hogy ma beülünk valahova. Ha téged ez nem zavar.....
-Nem, dehogy. Szívesen megismerném a barátnőidet.
-Akkor örülök. Hol és mikor?
- Nálad. Barátnőid mikor jönnek? Mert akkor én is akkora megyek oda.
-8-ra.
-Akkor 8kor nálad. Szia.
Lerakja a telefont. És én megint csak egy még hosszabb "Í" hangot hallatok, és vergődök az ágyamon mint egy elmebeteg. Még soha nem voltam ilyen boldog. Gyorsan megnézem hány óra van . Délután fél 5 .Bassza meg. Miért nincs a vámpíroknak időfelgyorsító képességük? Mégsem vagyunk tökéletesek. Még soha nem vártam ennyire semmit.

Este 8 óra. A legeslegjobb ruháimat vettem fel. Vagy is szerintem a legjobbakat. Drop Dead póló, szaggatott fekete szegecsekkel teli nadrág (szigorúan orvosi fémből), vérvörös bakancs és egy fekete bőrdzseki. Hajamat még sosem csináltam meg ilyen jól. Csöngetnek leszaladok kinyitom az ajtót. Andy az. A szeme még mindig gyönyörű. Hasonlóan van felöltözve mint én, csak neki valahogy  jobban áll.
-De jól nézel ki.-ölel meg majd rám mosolyog.
-Te jobban.-Kacsintok rá, mosolyogni nem merek nehogy az történjen mint tegnap-Gyere be.
Bejön mikor körbenéz megjegyzi hogy egy kicsit halott szag van itt de egyébként jó lakás.
A picsába.-gondolom magamba- Pedig direkt vettem illatosítót mert Care és Jel is mindig megjegyzik mikor átjönnek, ezek szerint nem használ.
-Sajnálom. Én már megszoktam-Válaszoltam egy kicsit zavartan.
Majd csöngetnek és Care és Jel áll az ajtóban. Benéznek és meglátják Andyt elkezdik méregetni, aminek következtében félre löknek az ajtóból majd odaszaladnak hozzá és mosolyogva mutatkoznak be neki.
-Grrrrr. Elonnan.- Tolom félre a szinte nyáladzó barátnőimet.
-Akkor hova megyünk?-Kérdezte Andy rá se hederítve barátnőim rajongására.
- Sétálni. Aztán majd kiderül.-mondom csúnyán nézve majd hozzárakok egy kevésbé fogvillantós mosolyt.
Mikor elindulunk már sötét van hál'isten. Sétálunk az utcákon majd Care megáll egy üveg ablakú bár előtt majd kirakva jobb kezét Jel-t is kicsit hátra löki. Látom hogy valakit néz az üvegablakon keresztül.
-Anyásd...- mondja halkan majdnem szétfolyva.
-Mi az? -kérdezi Jel meglepődötten.
-Ő kell nekem.
-Ki? - kérdezem én szintúgy lefagyottan.
-Hát ő.- Néz be az ablakon egy kitetovált srácra a bárpultnál ülve.
Mindannyian egyszerre fordítjuk a fejünket és bámulunk be az ablakon. Majd mindannyiuk vágunk egy "nem semmi" arcot majd Care odatapad az ablakhoz mint valami mágnes...

-Care?! Bemennyünk? - Kérdezem egy kedves mosollyal.
-Nem. Mennyünk tovább- mondja még mindig az ablakhoz tapadva majd egyszer csak megfordul és elindul.
- Én ismerem őt.- Mondja Andy.
-Tényleg? - Kérdezi Care háttal Andynek majd megfordul és ugy néz Andyre 2 centire Andy vállaitól felnézve rá mint akinek ezen az élete múlna.
-Igen. Találkoztam már vele a Warped Tour-on. Azt hiszem Jayy a neve. A teljes nevét nem tudom, nem igazán beszélgettünk csak mellette volt az öltözőnk. - Mondja Andy, Care homlokát a mutatóujjával visszanyomva, majd nevet egyet.
- Nem vicces. Tényleg érdekelt.- Bökött egyet mérgesen Andy bordái közé.
-ÁjjÁjjÁjjÁjjÁjj. Mi van? Milyen öltöző? Milyen Warped Tour?- kérdezem számon kérően Andytől a fejemet rázva.
-Semmi.- Mondja Andy hosszú fekete haját vakargatva direkt nem a szemembe nézve.
-Nyugi már. - Szól bele az általában halk Jel.-Mennyünk.
-Jó- Válaszoljuk kórusban.
Ettől az estétől fogva Care nem volt ugyanaz......