5. Stop the time.

"Már éppen csalódottan készültem elmenni mikor hátulról egy hideg kéz megfogja a vállamat majd a közelebb hajol és megszagolja a hajamat aminek következtében ugrok egyet és megfordulok majdnem hátra esve az ijedtségtől.
-Jajj bocsánat. Nem akartalak megijeszteni. Jayy vagyok-mondja az idegen.-majd a kezét nyújtja felém........"

-Édesjézus...-kiáltom el magamat.-Ohh nemgáz. Nem ijesztettél meg.-majd megfogom a kezét erre kézen csókol mintha a 1800as években lennénk , manapság már senki nem csinál ilyet -Caroline vagyok de általában csak Care-nek hívnak.
-Gyönyörű név a Caroline, kár lenne rövidíteni.- mondja majd rám vet egy iszonyúan szexi mosolyt.
A keze szörnyen hideg volt, olyan mintha egy darab jeget szorongattam volna. Csak akkor érzek ilyet ha Mora hozzámér. Talán ő is vámpír lenne? Nem tudom. De ez az, ami még ha az is, se érdekel. Szemtől szembe 100x jobban néz ki mint ablakon keresztül. El se hiszem hogy itt van.
-Mi járatban vagy erre felé ilyen este egyedül? Még valami bajod történhet- mondja védelmező üzemmódba kapcsolva.
-Hát tudod , elég ciki talán de pont téged kerestelek, mert... tegnap láttalak itt a barátaimmal....-majd itt a számra rakta a mutatóujját-
-Én is téged kerestelek. Tudom hogy tegnap itt jártál a barátaiddal . Én is láttalak. És reménykedtem hogy ma is itt leszel. Egyébként Biersack hogy került közétek? Azt hittem hogy olyan egoista hogy nem barátkozik kisemberekkel. - mondta először értetlenül majd a végén már vigyorgott.
-Hát nem tudom, barátnőm pasija vagy valami olyasmi, nem tudom bemérni hogy közöttük ez most tulajdonképpen mi lenne.- mondom én is vigyorogva.
- Nincs kedved eljönni velem sétálni?- kérdezi Jayy.
-Dehogy nincs. Örülnék neki.- Majd elindultunk az éjszakába ismeretlen céllal, de ez volt életem legszebb éjszakája.
-Mesélj valamit magadról- mondom kíváncsiskodva.
-Nem vagyok egy érdekes ember... meg igazából ember se, de mindegy nem érdekes, 22 éves vagyok már isten tudja mióta, egyedül élek, szinte az egész felső testemet tetoválások borítják. Szerintem ezek a leginkább fontosak- becsukja a szemét mosolyog egyet majd kinyitja és rám néz. - Rólad mit kell tudni?
-Leginkább azt hogy sose voltam egy átlagos lány, hiszem a 2 legjobb barátnőm egy vámpír és egy vérfarkas, elég extrém nem? na mindegy , 18 lettem ebben az évben, és nincs tetkóm , és én a családommal élek. -
-Vámpír? Akkor nem félsz a vámpíroktól. Ugye? - kérdezi izgatottan.
-hát nem - mosolygok- Miért ?
Majd ekkor kivillantja a vámpír fogait és úgy néz rám mint aki utálja hogy az ami.
-Csak ezért. Ezt nem akartam volna hogy máskor tudd meg. - néz rám mint aki sajnálja hogy nem ezzel kezdte a beszélgetést- mert olyan csodálatos vagy. Lehet hogy csak most ismertelek meg.. de olyan érzésem van hogy soha nem akarlak elveszíteni. -
Majd szó nélkül megölelem. - Még soha nem mondott nekem ilyet senki-
-Akkor az összes ember bolond - mondja majd homlokomra nyom egy puszit és akkor nem is kívántam mást csak hogy álljon meg az idő, ott , vele...örökre.

Mora P.o.V
-Andy! Te egy szóval sem említetted hogy milliomos vagy!- megállok a csodálatosan nagy háza előtt és ledermedek mint egy kis cselédlány a mesékből aki életében most lát először palotát.
-Nem is vagyok az-csapja be a kocsiajtót és átölel hátulról és egy puszit nyom az arcomra.
-Gyere, menjünk be- ekkor kézen fogva besétálunk a házba.
-Na szóval itt lakom én. Üdv a fészkemben.-
A falakon minden megtalálható volt ami a BVBvel kapcsolatos. Cikkek, cd-k fényképek. Minden. Nem hittem a szememnek.
-Ez csodálatos Andy.- bámulok körbe majd ránézek, eközben magamhoz húzom bőrdzsekijénél fogva.
-Inkább te vagy a csodálatos- bókol aztán átölel.
-Gyere. Megmutatom az udvart. Majd kimegyünk az óriási udvarra ahol egy medence is van.
-Na ne szívass. Imádom a medencéket. -eközben úgy ugrándozok örömömben mint valami kislány akinek az anyukája vett egy pónit, majd a nyakába ugrok.
-Mondtam már hogy imádlak mikor ilyen vagy?- majd elkap és bevisz a házba, felvisz az emeleti szobájába, leül de én még mindig az ölébe vagyok , rám mosolyog majd megcsókol én viszonzom a csókját és ekkor olyan boldog vagyok hogy azt kívánom hogy álljon meg az idő, itt vele... örökre.

~ soon continued ~